Nagymajtény
| Nagymajtény (Moftinu Mare) | |
 |
|
| A majtényi sík a szatmári béke emlékművével | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kismajtény |
| Irányítószám | 447206 |
| Népesség | |
| Népesség | 960 fő (2002) +/- |
| Magyar lakosság | 439 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagymajtény
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 40′ 35″, k. h. 22° 39′ 22″ | |
Nagymajtény (románul Moftinu Mare, németül Großmaitingen) falu Romániában, Szatmár megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Nagykárolytól 14 km-re keletre a Kraszna bal partján fekszik, Kismajtényhoz tartozik, melytől 5 km-re keletre van.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve valószínűleg szláv eredetű, korábbi alakja Mochtin lehetett.
Története[szerkesztés]
1330-ban Mothen néven említik először, 1348-ban Mothen, 1387-ben Mahtin, 1490-ben már Maythen Oppidum alakban írják.
Hajdan nevezetes község volt, a 14. században már egyházas hely volt.
1360-ban földesurai Miklós és Petten, Szántai (Zanthoui) Tomay fiai.
1390-ben a Báthory család tagjaié, akik 1417-ben újabb részt kaptak benne. Ettől kezdve az Ecsedi uradalomhoz tartozott, és annak egyik középpontja volt. Hozzátartozott Dob, Zsadány, Ombod, Amacz, Bazán, Givács, és Szentmiklós.
1609-ben a Báthoryak magvaszakadása után királyi birtok lett.
1638-ban mezővárosi kiváltságai voltak, de a 17. század közepétől ismét az ecsedi uradalomhoz csatolták, és a Bethlenek, majd a Rákócziak birtoka volt. 1647-ben egy itt álló udvarházat említenek a források. II. Rákóczi Ferenc 1698-ban elzálogosítja báró Károlyi Sándornak.
1711. április 30-án[1] a falu melletti síkságon (a későbbi Kismajtény ugyanis ekkor még Nagymajtényhoz tartozó puszta volt) tette le zászlóit a császári főparancsnok előtt a kuruc hadsereg.
Károlyi Sándor zálogjogon a szatmári béke után is megtartotta, de csak fia, Károlyi Ferenc szerzi meg végleg a Rákóczi-örökös Aspremontoktól (1746). A háborúk által nagyon megviselt községből a még itt lakó kevés reformátust Károlyi Sándor Börvelybe telepítette, helyükre pedig Württembergből hozott svábokat.
1791-ben a község nagy része a templommal együtt egy nagy tűzvészben leégett.
1900-as évek elején gróf Károlyi Lajos birtoka volt.
1910-ben 1894, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott.
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye
Itt születtek[szerkesztés]
- Vajthó László (Nagymajtény, 1887. június 21. – Kecskemét, 1977. december 23.) irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa.
- Kese György (Nagymajtény, 1906. november 6. – Kolozsvár, 1977. november 27.) orvos, nőgyógyász, orvosi szakíró.
- Hegyi Endre (Nagymajtény, 1916. április 9. – Budapest, 1995. július 14.) költő, műfordító, nyelvész.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ A legtöbb kézikönyv és lexikon hibásan május 1-jére teszi a zászlóletételt. A helyes dátumra lásd: A szatmári béke története és okirattára. Közzétette, történeti bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta: Lukinich Imre. (Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Magyarország újabbkori történetének forrásai. Hivatalos iratok és levelek.) Bp., 1925. 139–140. és főként 351. (magának Pálffy Jánosnak május 2-i jelentése a régens királynéhez!)
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
