Sigbert Heister

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze Donat Heissler (1648–1696) császári altábornaggyal.
Sigbert Heister
Heister Sigbert.jpg
Sigbert Heister portréja
Született 1646. augusztus 6.
Kirchberg an der Raab (Stíria)
Elhunyt 1718. február 22. (71 évesen)
Kirchberg an der Raab
Foglalkozása osztrák gróf, császári tábornagy

Sigbert Heister, 1692-től gróf (Kirchberg an der Raab (Stíria), 1646. augusztus 6. – Kirchberg an der Raab, 1718. február 22.); osztrák gróf, császári tábornagy.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sigbert Heister az 1679-ben elhunyt Gottfried Heister bárónak, az Udvari Haditanács helyettes elnökének fia volt. 1664-től katonaként szolgált, 1682-ben már ezredes és egy gyalogezred tulajdonosa.

1683-ban részt vett Bécs védelmében, majd a törökök elleni visszafoglaló háborúban. Az 1697. szeptember 11-i zentai csatában Savoyai Jenő herceg vezérlete alatt a császári sereg jobb szárnyát irányította. 1686. október 15-én vezérőrnaggyá, 1692. július 3-án altábornaggyá, 1695. június 11-én pedig táborszernaggyá léptették elő.

1687-ben magyar honfiúsítást nyert, melyet csak az 1715. évi országgyűlésen cikkelyeztek be (CXXXI. tc.) 1700 körül a Belső-ausztriai Haditanács elnöke, 1703-ban pedig az Udvari Haditanács alelnöke lett. 1704. január 22-én a magyarországi császári-királyi csapatok főparancsnokává nevezték ki, s ez alkalomból (január 30-án) tábornaggyá léphetett elő. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc ekkorra már szinte az egész országban teret nyert, a felkelők éppen ezekben a hetekben foglalták el a Dunántúlt, s betöréseikkel veszélyeztették a morvaországi és alsó-ausztriai határszéleket is. Heister Bruckból kiindulva, a Fertő mellékén visszaszorította Károlyi Sándor kuruc csapatait, bevonult Győrbe, majd megszállta Pápát. Ezután Komáromnál átkelt a Dunán és Bercsényit szorította vissza a Vág folyó mögé. Ezek után az udvar megint a Dunántúlra küldte, amely május elején ismét a felkelők birtokába került. Heister május 24-én hajnalban Csíkvárnál meglepte és szétugrasztotta a frissen kuruccá lett Esterházy Antal és Babocsay Ferenc hadait, május 31-én pedig – katonáinak szabad rablást engedélyezve – feldúlta Veszprém városát, s még a székesegyház kincseit és a kanonokok életét sem kímélték. Amikor Veszprémből Győr felé vonult, Forgách Simon dunántúli kuruc főparancsnok június 13-án Koroncónál megtámadta seregét, ám számbeli fölényük és Forgách ügyes irányítása ellenére Heister súlyos vereséget mért a kurucokra.

A Dunántúl ismételt visszahódítása után Heistert újra a Vág vidékére rendelték, ahol 1704. december 26-án Nagyszombatnál az immár Rákóczi személyes irányítása alatt álló kuruc fősereget is legyőzte, bár sikereit nem tudta kiaknázni.

Mivel kegyetlenkedései nagy visszhangot keltettek, s határtalan gőgje és büszkesége miatt a többi császári vezér sem szívelte, 1705 májusában az udvar visszahívta Magyarországról, s Ludwig Herbeville tábornagyot nevezték ki utódává.

1708. március 30-án újra megbízást kapott a magyarországi főparancsnokságra. 1708. augusztus 3-án Trencsén mellett ismét legyőzte II. Rákóczi Ferenc seregét. Érsekújvárt ellenben eredmény nélkül ostromolta. 1710 szeptemberében végleg visszarendelték, és helyét Pálffy János foglalhatta el.

Utóbb részt vett az 1716. évi török hadjáratban, 1717-ben Győr parancsnokává nevezték ki, és Savoyai Jenő vezérlete alatt harcolt az 1717. augusztus 22-i győztes belgrádi csatában is. Itt esett el fia, s ezt feltehetőleg már nem tudta feldolgozni, mert a következő évben kirchbergi kastélyába visszavonulva elhunyt. A helyi templomban temették el, ahol latin nyelvű emléktáblája ma is hirdeti tetteit.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]