Szatmári béke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország a Szatmári béke korában
A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal

A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében (ekkor az orosz I. Péter cárral tárgyalt). A békeszerződést Szatmárnémetiben a Vécsey palotában írták alá a nemesség képviselői. Az aláírás támaszául szolgált Szatmári-asztal-t, amelyre a sátoraljaújhelyi kórház pincéjében találtak rá, ma a füzérradványi Károlyi-kastélyban őrzik.

A szerződés legfontosabb intézkedései:

  • megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek
  • nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak
  • jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat
  • vallásszabadságot ígérnek
  • Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását

Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. Itt politikai okok miatt Rodostóba (ma Tekirdag) száműzik.

Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság.

A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról.

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. József magyar király az örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, Savoyai Jenő 1710-ben egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett. Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.

Január 31-én Vaján, a várkastélyban maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, majd 1711. február 21-én Lengyelországba utazott, hogy a cárral tárgyaljon. Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.

A szatmári béke emlékműve

Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek. A majtényi síkon április 30-án a kurucok (magyarok) letették a fegyvert. A szatmári béke büntetlenséget ígért a kurucok számára.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közkegyelmet biztosított.
  • A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.
  • Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.
  • A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.
Szatmári béke emléktáblája.JPG
Than Mór: Rákóczi visszautasítja a szatmári békét

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]