Habsburg Károly asztúriai herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Habsburg Károly asztúriai herceg, más néven Don Carlos (Valladolid, 1545. július 8.Madrid, 1568. július 24.) spanyol infáns, II. Fülöp spanyol király fia, a spanyol trón várományosa, a Habsburg-ház tagja. Édesanyja Mária Manuéla portugál infánsnő III. János portugál király lánya volt. Károly mentálisan zavart volt, s apja életére tört, aki ezért, és a trónra való alkalmatlansága miatt elzáratta.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Don Carlos, Alonso Sánchez Coello képe

Valladolid-ban született, édesanyja rá egy hónapra a nehéz szülés szövődményeibe belehalt. Károly infáns szellemileg fogyatékos volt, szülei közeli és többszörös rokonsága miatt, (az apja és az anyja kétszeresen is első unokatestvérek voltak) de élete vége felé fizikai rendellenességek is mutatkoztak nála. Károlynak csak 4 dédszülője volt (a normális esetben lévő 8 helyett), és csak 6 ükszülője (a normális 16 helyett) az anyai nagyanyja és az apai nagyapja testvérek voltak, az anyai nagyapja és az apai nagyanyja szintén testvérek voltak, 2 dédanyja szintén testvérek voltak.

Károly erős természetű, irányíthatatlan jellem volt, brutális és eszetlen dolgokat csinált, amelyek sokszor az őrjöngésbe csaptak át. Vadságát is emlegették, "elevenen szokta megsüttetni a vadászaton elfogott állatokat". "Nevelője, Don Juan Honorato, hiába igyekezett, hogy tanulmány által szelídítse növendékét, a gyermek jobban szerette az erős testi gyakorlatokat és a csata-leírásokat. A császárt, nagyapját, is hadjáratai felől kérdezte ki. Minden tetszett neki, csak az nem, hogy őse megfutott Móricz választó előtt. Hiába magyarázta el nagyatyja szorult helyzetét, Carlos megmaradt amellett, hogy ő nem futott volna. Ez tetszett Károlynak, de különben az agg fejedelem nem volt vele megelégedve. «Igen izgatott magatartása és kedélye nem tetszenek; nem tudom mi lesz belőle» – volt az itélete."[1] 1559-ben Károlyt eljegyezték Valois Erzsébettel, II. Henrik francia király lányával, de a házasság nem jött létre közöttük, azt II. Fülöp meghiúsította, ugyanis Károlyt joggal nem tartotta alkalmasnak család alapítására és a dinasztia fönntartására. Károly az egész fővárost megbotránkoztatta egyre felfoghatatlanabb tetteivel: hajadonokkal erőszakoskodott, köztiszteletben álló nemeseket, sőt apja tanácsadóit bántalmazta fizikailag és nőket vert össze brutálisan. Ezért a fiának szánt Valois hercegnőt maga vette feleségül 1560-ban. A hercegnőnek sokkal jobban tetszett az idős, de még mindig fess Fülöp, semmint a kevéssé vonzó, nyurga és szellemileg is visszamaradott Károly. Új jegyest kerestek Károlynak, szóba jött a skót Stuart Mária, az angol királynő I. Erzsébet, a francia Valois Margit, sőt még az osztrák Habsburg Anna II. Miksa német-római császár lánya is, aki Károly másodunokatestvére volt. Végül Habsburg Annát szemelték ki véglegesen az infáns jegyesének, de az apa érthetően ezt a házassági tervet is keresztül húzta, s a felesége, Erzsébet halála után egy évvel maga vette feleségül Habsburg Annát.

1562-ben Károly leesett egy lépcsőn, súlyos fejsérülést szenvedett, de a kiváló orvos Andreas Vesalius segítségével meggyógyult, mindezt egy kockázatos koponya műtéten keresztül, amely azonban az elmezavart tovább növelte. A felépülése után megvadult és sérthetetlennek gondolta magát. Összeveszett Alba herceggel, mert az csak egy apró figyelmetlenség miatt nem adta meg neki mindössze egyszer a kellő tiszteletet. A herceget késsel fenyegette meg, az országgyűlésen is botrányosan viselkedett, szitkokban és fenyegetésekben tört ki a Cortes ellen. Elméje tovább romlott, "Felizgatott képzelete beteg elméjét, melyben hiányzott minden fék, nem csak meggondolatlan szavakra, hanem botrányos tettekre is ragadta. Spinosát, a hatalmas minisztert és inkvizítort tőrével fenyegette, mert az Madridból kiutasított egy színészt. Számadó könyvében gyakran találjuk, hogy kárpótlás gyanánt tetemes összegeket fizetett szülőknek, kiknek gyermekeit, különösen leányait megkínozta. Egyszer bezárkózott a királyi istállókba és ott huszonhárom nemes paripát kínzott halálra. A mellett nem titkolta gyűlöletét atyja iránt."[1] 1566-ban kitört a Németalföldi szabadságharc, amely nehéz feladat megoldását Károly akarta minden áron vállalni. Fülöp azonban nem merte elküldeni a már teljesen az őrület jeleit mutató fiát, helyette "Belgiumba Alba herceget küldték. Midőn a herceg búcsúzni jött hozzá, Don Carlos kétszer is tőrrel rohanta meg. A király már akkor megegyezett a herceggel abban, hogy fia képtelen az uralkodásra."[1] Károly terve meghiúsulása miatt teljesen kikelt apja ellen, összeesküvéseket tervezett, amik azonban napfényre kerültek, s többen figyelmeztették, hogy fia életére tör.

A bukás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja meggyilkolását 1568. január 17-re Szent Antal ünnepére tervezte, előtte meggyóntatták, s mint (bigott) katolikus, nem hazudhatott a papnak, hát kivallotta, mit tervez, s ezzel leleplezte szándékát, "Egy Jeromos-rendű klastromban akart meggyónni, de a szerzetesek, megismervén terveit, megtagadták tőle az absolutiót. Most az atochai híres dominikanus klastrom tizenkét theologusát hívta össze, hogy adjanak neki tanácsot. De a mint a herczeg megvallotta, hogy gyűlöl egy embert, mind halálig, ezek sem akarták feloldani. Don Carlos előbb szinlelni akart, hisz a ravaszság és képmutatás mindig megfér a gyöngeelműséggel. Azt kívánta, adjanak neki meg nem szentelt ostyát az úrvacsoránál, hogy a látszat meglegyen és a vallás lényegét még se sértse. De nem akadt senki, ki ily istentelenséget elkövetni kész lett volna. Egy más jelentés szerint az atochai perjel előadta neki, hogy talán lehetne őt absolválni, ha megvallja, ki ellen tör. Don Carlos szenvedélyesen kijelenté, hogy atyja ellen."[1] Másnap rögtön letartóztatták, s elzárták abba a szobába, amelyben még I. Ferenc francia király raboskodott évtizedekkel azelőtt. Apja meglátogatta a "börtönben" még aznap este, de Károly csak vad ordítozásba tört ki apja ellen. Fogsága alatt csak romlott állapota, sokszor öngyilkos akart lenni, fel akarta gyújtani magát, de észrevették őrzői, s megakadályozták, máskor meg halálra akarta éheztetni magát, de ezt meg ő nem bírta ki, megint máskor rátört az őrület és ruháit eldobva érthetetlenül ordítozott a szobájában. Rövid éhségsztrájk után teletömte magát fűszeres hússal, amelyre nagy mennyiségű jéghideg vizet ivott, ettől hasmenése lett és közel került a kiszáradáshoz. II. Fülöp tudta, hogy innen fiát már nem engedheti ki, a saját és a birodalom érdekében, "Azt beszélték, hogy midőn Fülöp több szobát akart rendelkezésére bocsátani, Don Carlos büszkén válaszolá: a fogolynak elég egy, a szabadnak szűk lesz Spanyolország."[1] Károly a fogságban halt meg 1568. július 24-én, elfogatása után 6 hónappal. A herceg halála sok találgatásra és pletykára adott okot a kor közvéleményei számára.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Nagy Képes Világtörténet
Előző
Habsburg Fülöp
Asztúria hercege Coat of Arms of the Heir of the Crown of Castile 13th-16th Centuries.svg
1556 – 1568
Következő
Izabella Klára
Előző
Habsburg Fülöp
Aragónia trónörököse Aragon Arms.svg
1556 – 1568
Következő
Izabella Klára
Előző
Habsburg Fülöp
Nápolyi trónörökös Armoiries Anjou Jérusalem.svg
1556 – 1568
Következő
Izabella Klára
Előző
Habsburg Fülöp
Szicília trónörököse Aragon-Sicily Arms.svg
1556 – 1568
Következő
Izabella Klára