I. Rudolf német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Rudolf
I Rudolf rézmetszet.jpg
I. Rudolf (17. századi rézmetszet)

Német király
Uralkodási ideje
1273. október 1.[1]1291. július 15.
Koronázása
1273. október 24.[1]
Elődje Richárd, Alfonz
Utódja Adolf
Osztrák herceg
Uralkodási ideje
12781282
Elődje Ottokár
Utódja I. Albert, II. Rudolf
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg-ház
Született 1218. május 1.
Limburg[1]
Elhunyt 1291. július 15. (73 évesen)
Speyer[1]
Nyughelye Speyeri dóm[2]
Édesapja Bölcs Albert
Édesanyja Heilwig Kiburg

I. Rudolf, vagy IV. Habsburg Rudolf (németül Rudolf von Habsburg), (1218. május 1.[1]Speyer, 1291. július 15.[1]) német király, a Habsburg-család első jelentős tagja. 1273. október 1-jétől haláláig uralkodott. Apja IV. Albert Habsburg gróf, anyja Heilwig (Hedvig) kyburgi grófnő.

A Habsburg-birtokok növelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf nagyanyja, Ágnes – II. (Habsburg) Rudolf felesége – a Hohenstaufen dinasztiából származott, így a Habsburgok a 13. század elején a Hohenstaufokat támogatták a pápaság elleni küzdelemben. Ez magyarázza, hogy az egyébként birodalmi összehasonlításban jelentéktelen gróf unokájának keresztapja II. Frigyes német-római császár volt. A támogatás fejében kapott adományokkal növekedésnek indult családi birtokot II. Rudolf felosztotta két fia között. IV. Albert (tőle ered a család főága) az elzászi és észak-svájci birtokokat kapta, öccse III. Rudolf pedig a közép-svájciakat. Rudolf apja 1239-ben bekövetkezett halála után is folytatta a család addigi politikáját, II. Frigyes lelkes híve volt és részt vett hadjárataiban. Még II. Frigyes fia, IV. Konrád mellett is kitartott, amikor pedig az már csak egy volt az ellenkirályok között. Rudolf eközben más úton is növelte birtokainak számát. 1245-ben feleségül vette Gertrúdot Hohenberg grófjának örökösét, 1264-ben pedig unokaöccsének Kyburg grófjának halála után az ő birtokait is örökölte. Rudolf ezekkel a birtokszerzésekkel, ha nem is emelkedett a birodalom leghatalmasabb urai közé, az arisztokrácia második vonalában az egyik legjelentősebb birtokossá vált.

Rudolf királlyá választása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Rudolf (19. századi festmény)

II. Frigyes halála (1250. december 13.) után interregnum volt a birodalomban, több mint húsz évig nem volt olyan uralkodó, akit a fejedelmek jelentősebb csoportja elfogadott volna. X. Gergely pápa 1272 körül azonban komoly tevékenységbe kezdett, az interregnum felszámolása érdekében, mert újabb keresztes hadjáratot szándékozott indítani a Szentföldre. A birodalomban ekkor II. Ottokár cseh királynak volt a legnagyobb hatalma, de a választófejedelmek éppen ezért nem őt kívánták megválasztani, ellenjelöltjük azonban nem volt. A Zollern-családból (a később Hohenzollern nevet felvett családból) származó nürnbergi várgróf, III. Frigyes – Rudolf sógora – vetette fel először Rudolf jelölését, és sorra járta a választófejedelmeket, hogy meggyőzze őket Rudolf megválasztásának előnyeiről. Így 1273. október 1-jén ellenszavazat nélkül választották meg Rudolfot német királynak és 1273. október 24-én Aachenben megkoronázták.

Rudolf uralkodásának jelentősége az, hogy felismerte, szakítania kell elődjei politikájával, tekintélyét nem itáliai beavatkozással, hanem Németországban kell megerősítenie. 1275 októberében Lausanne-ban találkozott a pápával és ünnepélyesen lemondott a Hohenstaufok hagyományos politikájáról és megígérte, hogy itáliai ügyeibe nem fog beavatkozni, továbbá a korábbi egyházi adományokat jogosnak ismeri el.

A német uralkodónak csak akkor volt tekintélye és tényleges hatalma a birodalomban, ha nemcsak király vagy császár, hanem egyúttal valamely nagyobb tartomány ura is volt. Az addigi nagy német uralkodócsaládok azt a politikát követték, hogy családi hatalmukat építették ki, és erre támaszkodva tudtak tekintélyt szerezni, tehát kormányozni az egész birodalomban. A királyt választó fejedelmeknek azonban nem volt érdekük, hogy a birodalomnak erős uralkodója legyen és mindent megtettek annak érdekében, hogy a német királyok ne tudjanak nagy családi birtokot szerezni.

Az osztrák hercegség megszerzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf saját hatalma megszilárdítása és családi hatalma megalapozása érdekében az osztrák hercegséget kívánta megszerezni. Az osztrák hercegséget 1156. szeptember 17-én I. Frigyes német-római császár adományozta a Babenberg-házból származó Jasomirgott Henriknek, a Babenberg-ház azonban 1246. június 15-én II. (Harcias) Frigyessel kihalt. Rudolf így az osztrák hercegséget olyan megürült birodalmi hűbérnek tekintette, amelyet visszakövetelhet és annak adományoz akinek akar. Az osztrák hercegséget azonban IV. Béla magyar király ellenében éppen Rudolf ellenfele, II. Ottokár szerezte meg 1260-ban, a kroissenbrunni csatában. Az 1274. november 19-én tartott nürnbergi birodalmi gyűlésen Rudolf elérte, hogy felhatalmazást kapjon arra, hogy Ottokárt megfossza Csehországon és Morvaországon kívüli tartományaitól.

IV. László és I. Rudolf találkozása a csatatéren. Than Mór olajfestményéről (1872) készült másolat (Neogrády Antal – 1894)

Az erőviszonyok kezdetben Ottokárnak kedveztek, de a német királynak sikerült megszerezni IV. László magyar király szövetségét, így az ígért magyar támogatással már a siker reményében szállhatott szembe Ottokárral. 1276. november 21-én a feleknek még sikerült békét kötniük, de 1278 nyarára az ellentétek ismét kiéleződtek és 1278. augusztus 26-án a dürnkruti csatában Rudolf és IV. László csapatai döntő vereséget mértek Ottokár hadaira. A csatában Ottokár is életét vesztette.

1282. december 27-én Rudolf a cseh királytól megszerzett hűbéreket saját fiainak adományozta. 1283-ban egy családon belül kötött egyezségben ez úgy módosult, hogy az egész hűbérbirtokot Rudolf elsőszülött fia, Albert kapja.

Kun László halála után Rudolf Magyarországot is megürült hűbérnek nyilvánította és 1290. augusztus 30-án fiának, Albertnek adományozta. Rudolf arra alapozta igényét, hogy a tatárjárás idején IV. Béla katonai segítség fejében hűbérül ajánlotta fel Magyarországot. Rudolf nem vette figyelembe, hogy a tatárjárás idején II. Frigyes nem küldött segítséget IV. Bélának, így a felajánlás is semmissé vált. Albert végül nem lépett a kapott hűbér birtokába.

Rudolf halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Rudolf sírja a speyeri dómban

Rudolf szokatlanul idős korban, ötvennégy évesen került a német trónra, ennek ellenére rendkívüli tetterővel és energiával uralkodott. Uralkodása alatt helyreállította a király tekintélyét, a birodalom belső békéjét, és egyúttal megalapozta a Habsburgok családi hatalmát is. Mikor közeledni érezte a halált, Speyerbe lovagolt, és ott halt meg. Az ottani székesegyházban temették el. A királyi hatalom öröklődését saját családján belül már nem tudta elérni, halála után a választófejedelmek Nassaui Adolfot választották királlyá. A Habsburgok csak – ismét magyar fegyverek segítségével – 1298-ban kerültek vissza a német trónra.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Matilda[3] (1251/12531304. december 23.), II. Lajos bajor herceg felesége
  2. I. Albert osztrák herceg[3] (1255. júliusa1308. május 1.) – I. Albert néven német király
  3. Katalin[3] (12561282. április 4.), III. Ottó bajor herceg (később magyar király) felesége
  4. Ágnes (Gertrúd)[3] (1257 k. – 1322. október 11.), II. Albert szász herceg felesége
  5. Heilwig (Hedvig)[3] (12591285/1286), IV. Ottó brandenburgi őrgróf felesége
  6. Klemencia[3] (1262. január 22.1293. október 7.), Martell Károly nápoly-szicíliai király felesége, Károly Róbert magyar király édesanyja
  7. Hartmann[3] (12631281. december 21.)
  8. Guta (Jutta, Bona)[3] (1271. március 13.1297. június 18.), II. Vencel cseh király felesége, Vencel magyar király édesanyja
  9. II. Rudolf osztrák herceg[3] (1271. júliusa1290. május 10.)
  10. Károly (1276-ban élt csak)
  • Ezenkívül Rudolfnak született egy törvénytelen gyermeke is:
    • Schenkenbergi Albert[3] (? – 1304)

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, Mæcenas, Budapest, 1998, ISBN 963-9025-66-6, 96. oldal
  2. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m Habsburg (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Richárd, Alfonz
Német király
12731291
Német-római császár

A német-római császári korona
Következő uralkodó:
Adolf
Előző uralkodó:
Ottokár
Ausztria hercege
12781282
Austria coat of arms official.svg
Következő uralkodó:
I. Albert, II. Rudolf