Aachen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aachen
Aachen címere
Aachen címere
Aachen zászlaja
Aachen zászlaja
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Észak-Rajna–Vesztfália
Kormányzati kerület Köln
Kerület Aachen
Alapítás éve 765
Polgármester Marcel Philipp (CDU)
Irányítószám 52062-52080
Körzethívószám 0241, 02403, 02405, 02407, 02408
Rendszám AC
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 241 683 fő (2013. dec 31.)
Népsűrűség 1612 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 125-410 m
Terület 160,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aachen (Németország)
Aachen
Aachen
Pozíció Németország térképén
é. sz. 50° 46′, k. h. 6° 06′Koordináták: é. sz. 50° 46′, k. h. 6° 06′
Aachen weboldala
Az aacheni városháza

Aachen (franciául: Aix-la-Chapelle, latinul: Aquisgranum, hollandul: Aken) város Németország nyugati szélén, a Maas folyótól nem messze.

A várost a rómaiak alapították Aquae Granni néven (Grannus kelta isten fürdője). A középkorban a Karoling Birodalom székvárosa, Nagy Károly kedvelt tartózkodási helye volt. Koronázóváros, 936 és 1531 között 32 német uralkodót koronáztak itt királlyá. A Német-római Birodalom idején 11 zsinatot és 17 birodalmi gyűlést tartottak a városban. Ma jelentős közlekedési csomópont, kereskedelmi, ipari és gyógyfürdőközpont, katolikus püspöki székhely.

A város nevezetes az általa adományozott Nagy Károly-érdemrendről is, melyet minden évben az európai egység megteremtésében kiemelkedő szerepet játszó személynek ítélnek oda. A díjat 1990-ben Horn Gyula későbbi magyar miniszterelnök kapta.

Klíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban óceáni éghajlat uralkodik. A tél enyhe. A csapadék mennyisége 805 mm.

Klimadiagramm-Aachen-Deutschland-metrisch-deutsch.png

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aacheni katedrális észak felől nézve

Legjelentősebb műemléke a dóm, mely az idők folyamán Nagy Károly palotakápolnája köré épült. A kupolával fedett kápolnát Metzi Odo ókeresztény, bizánci mintára építette. 805-ben szentelték fel, hatása rendkívül nagy volt a karoling építészet számára.

A város a középkor folyamán kedvelt magyar zarándokhely volt. Nagy Lajos magyar kápolnát alapított itt 1367-ben, melyet gazdag felszereléssel látott el. A magyar ötvösművészet remekei is eljutottak ide, az ún. aacheni kincs valószínűleg budai királyi ötvös munkája.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környéket már az i. e. 3. évezredben is lakták. A város neve az ógermán Ahha, azaz víz szóból ered.

A 4. században érkeztek a vidékre a germánok. A római idők óta az aacheni melegvízforrásokat fürdőkbe vezették (melyek közül ma már egy sincs használatban). Azonban nincs olyan okirati bizonyíték, mely igazolná, hogy a rómaiak Aachen forró kénforrásait Aquis-Granumnak nevezték volna.

A Nagy Károly által építtetett palotakápolna

Kis Pipin idején a város neve: Aquis Villa. Nagy Károly királlyá koronázásának évében, 768-ban jött először Aachenbe, hogy a karácsonyt itt töltse. Szerette a helyet, és egy udvarházban tartózkodott, melyet feltehetően kibővített, és a kibővített palotához 795 és 805 között kápolnát építtetett. Az azóta jelentősen kibővített palotakápolna 1929 óta székesegyház rangú. Nagy Károly 800-tól egészen haláláig, 814-ig Aachenben töltötte a teleket, hogy az ottani melegvízforrások jótékony hatását élvezhesse. Nagy Károlyt 814 januárjában itt temették el. 936-ban I. Ottót a Nagy Károly által építtetett templomban koronázták királlyá. Ekkortól fogva a legtöbb olyan német királyt, akit német-római császárnak szántak, Aachenben koronázták a németek királyává az elkövetkező 600 évben. Az utolsó Aachenben koronázott király I. Ferdinánd volt 1531-ben. III. Ottó a várost második Rómává kívánta építeni. Ekkor készültek a Szent Adalbert, és a Szent Salvator templomok is.

1152-ben itt koronázták meg I. (Barbarossa) Frigyest. Ő pénzverdét létesített itt és fontos kereskedelmi központ lett a város. 1171-ben 2,5 km hosszú városfalat építettek.

1336-ban megalapították az Aacheni Birodalmat. A középkorban Aachen regionális jelentőségű város maradt, ez a szerepe Flandria közelségétől függött, melynek köszönhetően a gyapjúruhák kereskedelméből császári kiváltságok folytán szerény mértékben részesedett. A város továbbra is csak a császárnak volt alávetve, de politikailag túl gyenge volt ahhoz, hogy szomszédai bármelyikének is képes legyen befolyásolni a politikáját. Az egyetlen uralma alá tartozó terület a szomszédos, apró Burtscheid volt, melyet egy benedekrendi apácafőnöknő irányított, és melyet arra kényszerítettek, hogy minden forgalmát az „Aacheni Birodalmon” keresztül folytassa. 1414-ben gyásznapot vezettek be Nagy Károly halálának 600 éves évfordulójára.

1531-ben vége lett a királyságnak. Rövid ideig a Németalföld része lett. Aachen jelentős mértékben elvesztette korábbi jelentőségét. 1544-ben megjelent a lutheránizmus, majd 1584-ben a kálvinizmus. A 17. században vált újra vonzóvá fürdővárosként Aachen, nem is annyira melegforrásainak az egészségre gyakorolt jótékony hatása miatt, hanem inkább a nagyméretű prostitúciós központ szerepe miatt, mely szerepét egészen a 19. századig megőrizte. A város történetének ezeket a rejtett nyomait megtalálhatjuk a 18. századi aacheni útikönyvekben, melyek szerint főként a szifilisz kezelésére vették igénybe a fürdőket a kedves vendégek. Csak a 19. század végére vált a reuma az első számú kikúrálandó betegséggé. Ez a körülmény is megmagyarázza, hogy miért választották a várost számos fontos kongresszus és békeszerződés színhelyéül.

1614-ben a spanyol hadsereg Marchese Ambrosio Spinola vezetésével el akarta űzni a protestánsokat, ez azonban nem sikerült. 1631-ben a spanyolok távoztak. 1656. május 2-án nagy csapás érte a várost. Peter Maw pékmesternél tűz ütött ki, és leégett a város nagyobbik fele. 5300 ház semmisült meg, 4664-en meghaltak. 1668-ban megkötötték az Első Aacheni békét Spanyolország és Franciaország között. 1748-ban pedig a másodikat.

1792. december 15-én a franciák kitűzték a Márk-téren álló szabadság-fára a jelszavaikat: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. A franciák a következő évben megszállták a várost. Ezután többszöri harc után az osztrákoké, majd 1797. október 17-én végérvényesen a franciák szerezték meg a várost. Napóleon hatalomra jutásakor a város Roer tartomány (Départements Roer) székhelye lett. 1802-ben püspökséget hoztak létre a városban. 1814 januárjában a várost feladták a franciák.

1815-ben a város Poroszország része lett. 1816-ban Niederrhein Nagyhercegség (tartomány volt) része, majd később székhelye lett. 1822 novemberében III. Frigyes Vilmos uralkodásának 25. évfordulója alkalmából megalapította az itteni nemzeti színházat. 1841. szeptember 1-jén indult meg a vasút Aachen és Köln között. 1883. június 29-én megalakult a J. P. J. Monheim kémiai gyár. Összességében a porosz birodalom egyik társadalmilag és politikailag legelmaradottabb központja volt egészen a 19. század végéig.

Az első világháború végén 1918 novemberében francia és belga csapatok szállták meg. 1920-ban a belgák kivonultak a városból. 1938-ban a Kristályéjszakán lerombolták a zsinagógát.

A második világháború alatt a város egyes részei teljesen elpusztultak. Főként az amerikai bombázások okoztak sok pusztítást, de a háború utolsó szakaszában, az aacheni csatában az amerikai tüzérségi tűz is jelentős károkat tett a városban, sőt az ott védekező SS hadosztály is, melynek az volt a feladata, hogy a várost védje a szövetséges erőktől, ameddig csak lehet. A megrongált épületek között voltak a Szent Foillan, Szent Pál, Szent Miklós középkori templomok, éppúgy a Városháza. De szerencsére a Nagy Károly által építtetni kezdett Aacheni Katedrális nagyrészt sértetlen maradt. A várost 1944. október 21-én foglalták el az amerikai csapatok, csak 4000 lakos maradt a városban, akik nem engedelmeskedtek a nácik evakuációs parancsának.

Aachen 1948-ban a megalakuló Német Szövetségi Köztársaság része lett. 1995-ben felépítették az új zsinagógát.

A Nagy Károly által építtetett templom máig a város fő látnivalója. Nagy Károlyon kívül utódja, III. Ottó is itt van eltemetve. A katedrális a UNESCO Világörökség része.

Búcsújáróhely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aachen a kora középkorban az évenkénti zarándoklatok egyik célja volt (Aachenfahrt, Achfahrt). Fő ünnepe július 17., a székesegyház szentelésének napja, amikor a román és gótikus toldásokkal dómmá bővített templom ereklyéit körmenetben körülhordozták. A 14-15. században a világi bíróságok gyilkosságért vezeklésként gyakran aacheni zarándoklatot írtak elő. A 14. század közepétől alakult ki az a szokás, hogy nagy zarándoklatokat csak 7 évenként tartanak, és ekkor július 10. és 24. között az ún. 4 nagy ereklyét (Szűz Mária ruhája; Szent József harisnyái; kendő, amelyen Keresztelő Szent János feje nyugodott; ruha, mely a keresztfán függő Jézust fedte) a búcsú előtti és utáni 7-7 napon a dóm toronygalériájában nyilvánosan bemutatták. A búcsújárás fénykora a 16. századig tartott. Ekkor protestáns flamand és vallon kézművesek költöztek be, akik sokáig meghatározó elemei voltak a városnak, amely csak fokozatosan lett ismét katolikus többségű.

A magyarság életében Aachen különösen Nagy Lajos uralkodásától (1326-1382) a 16. századig játszott fontos szerepet, jórészt a hazai német polgárság hatására. Nagy Lajos 1367-ben értékes adományokkal látta el a IV. Károly német-római császár által épített (1364-1367) magyar kápolnát, alapítványokat tett két magyar pap számára, oltárokat emeltetett Szent István, Szent Imre és Szent László ereklyéivel. Fölszerelésükből megmaradtak az ezüst ereklyetartók, gyertyatartók és három Mária-kép. (1930-ban Szent Imre ereklyéjéből Veszprém is kapott.) Aachent a magyarországi bíróságok is gyakran kijelölték kényszerzarándoklat színhelyéül (pl. 1307-ben a szepesi szászok ispánja a Görgey család egyik tagját gyilkosságért Rómába, Bariba, Compostellába és Aachenbe teendő zarándoklatra ítélte). A külföldi zarándokok között a 14-16. században legnagyobb számban magyarok voltak. A kereszttel, zászlókkal, gyertyákkal énekelve vonuló magyar zarándokcsoport útvonala valószínűleg megegyezett a korabeli kereskedelmi útvonallal: Bécs - Passau - Regensburg - Nürnberg - Frankfurt - Mainz - Koblenz - Andernach - Düren - Maria-weiler - Weisweiler - Weiden - Aachen. A zarándokok útközben zarándokházakban kaptak szállást és ellátást. A 15. századtól külön alapítványi helyek is voltak a magyar zarándokok számára (Koblenz, Köln, Mainz). A 15. században – és valószínűleg később is – Aachenben voltak magyar papok a zarándokok gyóntatására, szolgálatára. A magyarok aacheni bevonulása nagy eseménynek számított. Megérkezésük után a székesegyházhoz vonultak, és térden haladtak végig a templomon Szűz Mária oltáráig, és ott fölajánlották magyar pénzekkel díszített gyertyáikat. Az aacheni magyar zarándoklatok véglegesen II. József tiltó rendelkezése, 1782 után maradtak el.[1]

Képzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rheinisch-Westfälische Technische Hochschule Aachen (RWTH) – Technikai főiskola
  • Fachhochschule Aachen – Aacheni Szakfőiskola
  • Katholische Hochschule für Kirchenmusik St. Gregorius Aachen – Katolikus zenefőiskola.
  • Katholische Fachhochschule – Katolikus szakfőiskola
  • Volkshochschule Aachen – Népfőiskola
  • Fraunhofer-Institut für Lasertechnik (ILT)
  • Fraunhofer-Institut für Produktionstechnologie (IPT)
  • Fraunhofer-Institut für Molekularbiologie und Angewandte Ökologie (IME seit 2003)
  • Staatliches Umweltamt Aachen (StUA)

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Burg Frankenberg - Aachen történelme
  • Couven-Museum - Bútorgyűjtemény a rokokótól a biedermeierig.
  • „Großen Haus von Aachen“ – Aacheni nagyház, újságmúzeum.
  • Computermuseum der RWTH Aachen – Számítógépmúzeum
  • Ludwig Forum für Internationale Kunst - Modern művészet
  • Zollmuseum Friedrichs – Frigyes vámmúzeum

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város gazdasági életében meghatározó a kőszén- és ércbányászat, a gép-, élelmiszer- (főként csokoládé- és keksz-), textil- és bőripar, továbbá a kénes és alkáli gyógyforrásokra települt gyógyfürdő turizmus. Aachen rangos nemzetközi lóversenyek színhelye is.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aacheni főpályaudvar

Nemzetközi gyorsvonatok (Thalys, ICE) közlekednek Köln, Frankfurt, Brüsszel és Párizs felé.

Az Aacheni főpályaudvarról induló járatok közül van számos expressz:

  • RegionalExpress RE 1: Aachen–Düren–Köln–Düsseldorf–Duisburg–Essen–Bochum–Dortmund–Hamm
  • RegionalExpress RE 4: Aachen–Mönchengladbach–Düsseldorf–Wuppertal–Hagen–Dortmund
  • RegionalExpress RE 9: Aachen–Düren–Köln–Siegen(–Gießen) (Rhein-Sieg-Express)
  • RegionalExpress RE 29: Aachen–Lüttich (euregioAIXpress)
  • RegionalBahn RB 33: Aachen–Mönchengladbach–Duisburg (Rhein-Niers-Bahn)
  • RegionalBahn RB 20: Alsdorf/Heerlen–Herzogenrath–Aachen–Stolberg/Eschweiler-Weisweiler

Autó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város az A4, A44, A544-es számú autópályák kereszteződésében van. Az A 44-esen Düsseldorfba, A4-en Kölnbe lehet eljutni.

Légi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várostól 30 km-re fekszik egy reptér az Aachen Airport.

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aachen - Tolnai világlexikona

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aachen témájú médiaállományokat.