Bari
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Bari | ||
|---|---|---|
 |
||
| San Nicola bazilika | ||
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Olaszország |
|
| Régió | Puglia | |
| Megye | Bari (BA) | |
| Polgármester | Michele Emiliano | |
| Irányítószám | 70121–70131 | |
| Körzethívószám | 080 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 328 458 (2005)[1] | |
| Népsűrűség | 2832 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Tengerszint feletti magasság | 1 m | |
| Terület | 116 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Bari
|
||
| Bari weboldala | ||
Bari (kiejtése: bári) Dél-Olaszország kontinentális részének második legnagyobb városa. Mintegy 116 km² terül el, lakosainak száma 328 458 (2001). Puglia tartomány székhelye, az Adriai-tenger partján fekszik. A város három részből áll: a történelmi óvárosból (Barivecchia), a 19. századi újvárosból (Murattiano) és a kettő körül elterülő modern városrészekből.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza
[szerkesztés] Fekvése
Bari városa az Adriai-tenger partján terül el, a hozzátartozó településekkel együtt mintegy 42 km hosszan, . Egy tengerparti síkságon fekszik, mely a szárazföld belseje, a Murge, felé enyhén emelkedik. Szomszédos települései Adelfia, Bitonto, Bitritto, Capurso, Giovinazzo, Gravina in Puglia, Modugno, Mola di Bari, Noicattaro, Triggiano és Valenzano.
A történelmi óváros (Bari vecchia) egy kis félszigeten helyezkedik el, mely egy sas fejéhez hasonlít, ezért gyakorta l'aquila barese (barii sas) néven emlegetik. Az óváros melletti öbölben található a város kikötője.
[szerkesztés] Éghajlata
A városnak jellegzetes mediterrán éghajlata van, hosszú és meleg nyarakkal, valamint enyhe telekkel, kevés csapadékkal. A város mikroklímáját befolyásolják az Adriai-tenger felől érkező szelek is.
| Hónap | Jan | Feb | Már | Ápr | Máj | Jún | Júl | Aug | Szept | Okt | Nov | Dec | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Maximális átlaghőmérséklet (°C) | 12,1 | 13 | 14,7 | 17,7 | 22 | 26 | 28,4 | 28,5 | 25,3 | 20,9 | 17,1 | 13,7 | 19 |
| Minimális átlaghőmérséklet (°C) | 5,2 | 5,5 | 6,8 | 9,1 | 13 | 16,9 | 19,2 | 19,2 | 16,5 | 12,7 | 9,3 | 6,6 | 11,6 |
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] Az ókori Barium
A város az i. e. 1. évezred elején már lakott volt, a peucetiusok egyik települése. A város régi latin neve Barium, a görög Barion volt. Bari a római hódítás előtt nem tartozott az ókor jelentős itáliai települései közé, bár találtak a régészek görög emlékeket, pl. bronz pénzérméket. Igazi jelentőségre az i. e. 3 században tett szert, amikor római fennhatóság alá került. Stratégiai jelentőségét erősítette, hogy a Tarentumba és Brundisiumba vezető utak találkozásánál feküdt. A rómaiak i. e. 181-ben felépítették kikötőjét, mely nem csak a kereskedelemben, hanem a halászatban is fontos szerepet játszott. Nero császár municipiummá tette. Bari első püspöke Gervasius 347-ben foglalta el székét és a konstantinápolyi pátriárkának volt alárendelve. A barii püspökség egészen a 10. századig Bizánchoz tartozott.
[szerkesztés] Középkor és újkor
A Római Birodalom bukása után a keleti gótok, bizánciak, longobárdok és az itáliai Karolingok küzdöttek birtokáért. A langobárdok idején alkották meg a város törvénykönyvét a Consuetudines Barenses-t, amely példáképül szolgált más dél-olaszországi város számára.
847-ben a várost a szaracénok foglalták el, akik dél-itáliai emirátusuk fővárosává tették. Khalfun, Mufarrag és Sawdan emírek uralkodása alatt számos palota és egy [mecset] is épült a városban. A szaracénok folyamatosan hadban álltak a langobárd Beneventói Hercegséggel illetve a Bizánci Birodalommal. Ez utóbbinak 870-ben sikerült visszafoglalni a várost és felszámolni az emírséget.
1071-ben Robert Guiscard normann herceg foglalta el egy hároméves ostrom után és a város ettől kezdve önálló hercegi székhely lett. 1087-ben a kis-ázsiai Myrából Bariba hozták Szent Miklós ereklyéit, aki a város védőszentje lett. 1095-ben a városból indult az első kereszteshadjárat. 1098-ban II. Orbán pápa összehívta a barii zsinatot, egyikét azon zsinatoknak, melyeken a keleti és nyugati egyházak kibékítésével és újraegyesítésével próbálkoztak. Mivel nem sikerült kompromisszumot kötni, a Nagy Egyházszakadás elkerülhetetlenné vált.
1117-ben a város érsekének meggyilkolása következtében a városban egy lázadás tört ki, melynek eredményeként a hatalmat Grimoald, langobárd herceg szerezte meg. Megerősítette Bari kapcsolatait a Bizánci Birodalommal és a Velencei Köztársasággal és hozzájárult Szent Miklós kultuszának terjedéséhez is, saját magát pedig a Gratia Dei et beati Nikolai barensis princeps (Isten és Szent Miklós kegyelméből Bari hercege) címen emlegette. 1132-ben II. Roger szicíliai király megdöntötte hatalmát.
1156-ban II. Frigyes német-római császár és szicíliai király fosztotta ki. A város erődítményét azonban még uralkodása idején helyreállították. A Stauffenek uralkodása alatt Bari a Szicíliai majd a Nápolyi Királyság része lett. Ebben az időszakban élte virágkorát.
A város fejlődésében fordulópontot jelentett a Nápolyi Királyság elfoglalása Napóleon seregei által. Joachim Murat, a Napóleon által kinevezett új király (egyben sógora is) 1808-ban elrendelte a város egyik új negyedének felépítését, melyet napjainkban is Murattiano néven ismernek. Ezáltal kiemelte a várost a több századon keresztül tartó hanyatlási periódusból. Ebben az időben bővítették ki a kikötőjét, ami által a régió egyik legjelentősebb kereskedelmi központja lett. A város 1860-ban a királyásggal együtt az újonnan alapított Olasz Királyság része lett.
[szerkesztés] Modern Bari
A város életének egyik meghatározó eseménye volt a Bari-Brindisi vasútvonal megnyitása 1865-ben, ami által kereskedelmi potenciálja méginkább nőtt. A 20. század elején két alkalommal is súlyos árvizek pusztították el (1906-ban és 1926-ban). 1925-ben nyitotta meg kapuit a város első egyeteme az Università Adriatica.
[szerkesztés] A fasizmus és a II. világháború
A fasiszták hatalomra kerülését követően 1929-ben a városban építették fel Olaszország egyik legnagyobb vásárközpontját, a Fiera del Levante-t és Barit "a kelet kapujaként" emlegették Földközi-tenger keleti részében fenntatott kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai miatt.
A II. világháború alatt jelentős partizánmozgalom bontakozott ki a németek ellen. A németek támadását az óvárosban egy 14 éves fiú állította meg. 1943-ban a német bombázások nagy pusztítást vittek végbe a bari kikötőben állomásozó szövetséges hadiflottában és sokezer városi polgár életét is kioltották.
A II. világháború egyik tragikus eseményének volt színhelye 1943. december 2-án, amikor a már szövetséges csapatok kezén lévő várost a német Luftwaffe bombázta. Ekkor találat érte a John Harvey nevű szövetséges hadihajót is, amely nagymenyiségű mustárgázt szállított, arra az esetre ha a német csapatok vegyi fegyvereket is bevetnének a háborúban. A kiszabadult mustárgáz számos halálos áldozatot követelt, mivel a helyi hatóságok és orvosok sem tudtak létezéséről, így nem tudtak kellő időben intézkedni. Winston Churchill parancsára az összes aktát és feljegyzést megsemmisítették, így a tragédia oka sok évig ismeretlen maradt. A halálos áldozatok pontos számáról konkrét adatok nincsenek, a különböző feltételezések száztól néhány ezerre teszik számukat.
[szerkesztés] Népesség
A lakosság számának alakulása 
Bari lakossága nagyon homogén. A 20. század végén több hullámban érkeztek ugyan illegális bevándorlók, így az albánok, (akik Olaszország legdinamikusabban fejlődő kisebbségét képezik), de a lakossága döntő többsége olasz.
Napjainkban a lakosság összetétele a következő:
- Olaszok: 98.1%
- Albánok: 0.4%
- Mauritiusziak: 0.3%
- Görögök: 0.2%
- Kínaiak: 0.1%
Továbbá élnek még a városban arabok (palesztinok, jordánok, egyiptomiak), írek, filippínók, etiópok, eritreaiak, szenegálok, nigériaiak és dél-afrikaiak is. A város egyik érdekes színfoltja a régi Madonella negyed, melyet a több hullámban érkezett afrikai bevándorlók népesítenek be.
[szerkesztés] A bari dialektus
Részletező szócikk: Bari dialektusA bari dialektus (olaszul barese) közel kétmillió ember által használt újlatin (délolasz) nyelvjárás, közelebbről az italo–dalmát nyelvekhez tartozik, szoros rokonságban a nápolyi nyelvváltozatokkal áll.
[szerkesztés] Közigazgatás
A mai Bari városszerkezete nagyrészt a 20. században alakult ki. Az évszázadok során többször is újjáépítették, a folyamatos fenyegetettség miatt (szaracénok, török kalózok stb.) az ókori városfalakon kívülre nem terjeszkedett.
Első nagy bővítésére 1813-ban került sor, amikor Joachim Murat, nápolyi király rendeletére egy új városnegyedet építettek fel a "borgo nuovo"- (azaz újváros), melyet alapítója után "Murattiano"-nak neveznek. A 20. század első felében további negyedek épültek fel: Liberta, Madonella, Marconi.
1928-ban a környező településeket (Torre a Mare, Carbonara, Ceglie del Campo, Loseto, Palese, Santo Spirito) egyesítették a várossal, így létrejött a "Grande Bari" (azaz Nagy-Bari). Ezek külön frazioneként léteztek Bari község keretén belül. 1970-ben azonban az összes Barihoz tartozó települést negyednek nyílvánítottak, ezzel megszüntek létezni a frazionik.
A II. világháború után épültek fel a Poggiofranco, Picone, Carrassi, San Pasquale, Japigia, San Girolamo és Fesca negyedek.
| Kerület | Területe (km²) |
Lakosság (2001) |
Népsűrűség (ab/km²) |
Alegységek | |
| I | Palese - Santo Spirito | 18,62 | 28.757 | 1.544 | Palese Macchie, Santo Spirito, Catino, San Pio |
| II | San Paolo - Stanic - Villaggio del Lavoratore | 20,14 | 35.516 | 1.764 | San Paolo, Stanic |
| III | Picone - Poggiofranco | 7,47 | 43.274 | 5.853 | Picone, Poggiofranco |
| IV | Carbonara - Ceglie - Loseto | 35,03 | 39.910 | 1.139 | Carbonara, Santa Rita, Ceglie del Campo, Loseto |
| V | Japigia - Torre a Mare | 18,77 | 35.891 | 1.912 | Japigia, Torre a Mare, San Giorgio |
| VI | Carrassi - San Pasquale | 7,70 | 60.775 | 7.893 | Carrassi, San Pasquale, Mungivacca |
| VII | Madonnella | 0,95 | 17.601 | 18.527 | Madonnella |
| VIII | Libertà - Marconi - San Girolamo - Fesca | 6,30 | 65.317 | 10.368 | Libertà, Marconi, San Girolamo, Fesca |
| IX | Murat - San Nicola | 1,05 | 16.978 | 16.170 | Murat ("borgo Murattiano"), San Nicola (Città vecchia) |
| Összesen: | 116,2 | 344.019 | 2.961 |
[szerkesztés] Látnivalók
[szerkesztés] Barivecchia
Bari óvárosa (olasz nyelven Citta vecchia), ismertebb nevén Barivecchia a régi és új kikötő közötti félszigeten fekszik, a régi városfalak által határolt területen. Délen a 19. század elején felépített Citta nuova, ismertebb nevén a Murattiano határolja. Az óvárost jellegzetes középkori épületek tarkítják, melyek nagyrészén felfedezhetők az apúlia román stílus jegyei. Itt található a 12. században épült San Nicola-bazilika, valamint a szintén 12. században épült San Sabino-katedrális. További látnivalók az óváros területén a 11-12. században felépült San Gregorio-templom, a San Georgio dei Martiri-templom, Santa Chiara-templom, San Giuseppe-templom, San Marco dei Veneziani-templom, Santa Pelagia-templom, Santa Teresa dei Maschi-templom, Gesù-templom, San Michele-templom. Ugyancsak az óváros területén fekszik a Castello Normanno-Svevo, a normannok uralkodása idején épült vár, amelyet II. Frigyes német-római császár és szicíliai király bővített ki. Az óváros másik híres látnivalója a Fortino di Sant'Antonio Abate, mely a 14. században épült, majd a 16. században újjáépítették szintén it található. Az óváros központi terei a Piazza del Ferrarese és a Piazza Mercantile.
[szerkesztés] Murattiano
A Murat-negyed, ismertebb nevén Murattiano vagy Citta nuova (jelentése Új város) az óvárostól délre terül el, nevét Joachim Murat nápolyi királyról kapta, aki 1813-ban elrendelte felépítését. A gondosan megtervezett városrész volt az első negyed, mely a középkori városfalakon kívül épült. Főutcája a Corso Vittorio Emanuele, melyet pompás 19. században épült paloták szegélyeznek. Központi terei a Piazza Garibaldi és a Piazza Umberto I, amelyen a Bari Tudományegyetem hatalmas épülettömbje áll.
[szerkesztés] San Nicola-bazilika
A San Nicola (Szent Miklós) bazilika Bari és az európai kereszténység egyik legjelentősebb egyházi építménye, jelentős búcsújáró hely, nemcsak római katolikusok hanem ortodoxok számára is. A bazilika 1087-1197 között épült a normannok uralkodása idején, Szent Miklós ereklyéinek megőrzése céljából, melyeket a törökországi szentélyből zsákmányoltak. A bazilikát II. Orbán pápa szentelte fel. A bazilika négyszögletű alaprajzú és várhoz hasonló. Homlokzatát két masszív, szintén négyszögletes torony fogja közre. Érdekességei közé tartoznak a 12. századi püspöki trón, valamint az I. Anjou Károly által ajándékozott gyertyatartók. Az óváros északkeleti részén áll, a kikötő közelében. Magyar vonatkozása, hogy itt őriznek egy olyan ereklyetartót, amit még Nagy Lajos király adományozott a templomnak, amikor 1350. május 8-án (miután rövid ostrom után elfoglalta a várost) látogatást tett a templomban, hogy Szent Miklós koporsójánál köszönetet mondjon az Adriai-tengeren való sikeres átkelése miatt [2].
[szerkesztés] San Sabino-katedrális
A San Sabino-katedrális a 11. század első felében épült és egyike az apúliai román stílus kiemelkedő alkotásainak. A 12. században Guglielmo il Malo újjáépítette. Baloldalán az alberobellói trullikhoz hasonló stílusban épült keresztelőkápolna csatlakozik. A háromhajós katedrális belsőjét 12-13. századi freskók díszítik. Itt őrzik Szent Sabinus és Szent Columba ereklyéit valamint egy 1050 körül származó kódexet (Exultet).
[szerkesztés] Castello Normanno-Svevo
A Castello Normanno-Svevo (Normann-Stauffen vár) 1131-ben épült Roger, szicíliai gróf parancsára. 1156-ban I. Vilmos seregei lerombolták, majd később 1233-1240 között II. Frigyes német-római császár és szicíliai király újjáépítette. A trapéz alakú vár északi oldala a tengerre néz. Déli oldalán még létezik az egykori várárok és felvonóhíd, melyen keresztül négyszögletű, reneszánsz stílusban átépített belső udvarát lehetett megközelíteni. A kastély ma egy szoborgyűjteménynek ad helyet (Gipsoteca).
[szerkesztés] Fortino di Sant'Antonio Abate
A Fortino di Sant'Antonio Abate (magyar jelentése Szent Antal apát erőd) védelmi célokra épült a 14. század elején. Bari lakosai 1463-ban lerombolták, de a 16. században Aragóniai Izabella újjáépíttette. Az erődítmény területén egy kis kápolna áll Szent Antal tiszteletére.
[szerkesztés] Egyéb látnivalók
Részletező szócikk: Bari látnivalóinak listája[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatás
A városban három egyetem működik:
- A Bari Tudományegyetem (Università degli Studi di Bari) közel 60 000 diákkal a város legjelentősebb felsőoktatási intézménye. 1925-ben alapították. Székhelye a város központjában lévő Palazzo Ateneo-ban van. Tarantóban kihelyezett karokat működtet.
- A Barii Műszaki Egyetemet (Politecnico di Bari) 1990-ben alapították. A mérnöki és építész karokon közel 11 000 diák tanul. Szintén működtet kihelyett karokat Tarantóban.
- A Mediterrán Szabadegyetem (Libera Università Mediterranea) a város legfiatalabb felsőoktatási intézménye. A magánegyetemet 2000-ben alapították.
További felsőoktatási intézmények a Niccolo Piccinni Konzervatórium (Conservatorio di musica Niccolo Piccini) valamint a Művészeti Akadémia (Academia di Belle Arti). A városban van 1983-óta a Mediterrán Egyetemet Szövetségének a székhelye, mely több mint 160 egyetemet, felsőoktatási intézményt és kutatóintézetet tömörít a Földközi-tenger vidékének különböző országaiból.
[szerkesztés] Múzeumok
- Museo Archeologico Provinciale (Régészeti Múzeum)
- Pinacoteca Provinciale (Városi Képtár)
- Museo della Gipsoteca (szoborgyűjtemény)
- Museo – Sala del Tesoro di San Nicola (A bazilika kincstára)
- Museo della Cattedrale (székesegyházi múzeum)
- Museo Storico Civico (Várostörténeti Múzeum)
- Museo Etnografico Africa-Mozambico (Afrika-Múzeum)
- Acquario Provinciale (Akvárium)
- Istituto Orto Botanico (Botanikus kert)
- Museo di Zoologia (Zoológiai Múzeum)
- Museo di Scienze della Terra (Természettudományi Múzeum)
- Museo Raccolta di Fisica (Fizikai Múzeum)
- Collezione delle Cartoline (Képeslap-múzeum)
- Museo Sacrario (Egyháztörténeti gyűjtemény)
[szerkesztés] Tudományos intézetek
A városban több tudományos intézet is működik:
- Mediterrán Mezőgazdasági Intézet
- Automatika Kutatóintézet
- Kristálytani Intézet
- Élelmiszerkutatási Intézet
- Növénygenetikai Kutatóállomás
- Olasz Nemzeti Nukleáris Fizika Kutatóintézet
- Finommechanikai Kutatóintézet
- Tecnopolis - technológiai park
- Biotechnológiai Kutatóállomás
[szerkesztés] Színházak
A város leghíresebb színháza a Teatro Petruzelli volt, melyet 1896-1903 között építettek fel. Az avató előadásra (Giacomo Meyerbeer: Hugenoták) 1903. február 14-én került sor. 1991. október 27-re virradó az épület leégett. Napjainkban újjáépítés alatt áll, valószínűleg 2008-ban nyitja meg újra kapuit.
A város másik fontos és egyben legrégebbi (1854-ben épült) színháza a Teatro Communale Niccolo Piccinni.
További színházak:
- Teatro Margherita;
- Teatro Team;
- Teatro Abeliano;
- Teatro Kursaal Santalucia;
- Teatro Kismet;
- Teatro Duse;
- Teatro-cinema Royal;
- Teatro Purgatorio;
- Piccolo Teatro;
- Teatro dell'Anonima;
- Casa di Pulcinella;
- Teatro Barium.
[szerkesztés] Hagyományok
Május 7–9 között tartják a látványos Szent Miklós ünnepet a történelmi óvárosban.
[szerkesztés] Helyi média
|
Legfontosabb helyi lapok:
|
Legfontosabb helyi televízióadók:
|
[szerkesztés] Sport
A város egyik érdekes építménye a San Nicola-stadion, vagy ismertebb nevén Astronave (űrhajó) különleges alakja miatt. 1987-1990 között épült fel Renzo Piano olasz építész tervei alapján az 1990-es labdarúgó világbajnokságra. Sportesemények mellett otthont ad atlétikai versenyeknek és könnyűzenei koncerteknek is.
Az Arena della Vittoria a San Nicola-stadion megépítéséig a város legnagyobb sportlétesítménye volt. 1930-1934 között épült fel. Az épület érdekessége az 1972-ben elbontott monumentális bejárata a Torre Maratona volt. 1996-1997 között felújították.
Fontosabb sportegyesületek:
- A.S. Bari, labdarúgócsapat
- A.S. Rugby Bari, rögbicsapat
- Bari Vogatori 1894, evezőscsapat
[szerkesztés] Gazdaság
Nápoly után Bari a második a gazdaságilag fejlett dél-olaszországi város. A város kereskedelmi életét kikötőinek kedvező földrajzi fekvése lendítette fel, már az ókor során.
Napjainkban Bari gazdaságágának jelentős részét a kereskedelmi szektor adja, de az iparnak is fontos szerepe van. A városban üzemeket működtetnek a Bosch, Magneti Marelli, EDS, Olivetti, IBM, stb.
2003-ban a munkanélküliségi ráta 11%-volt, ami lényegesebben alacsonyabb a dél-olaszországi átlagnál, de jóval elmarad az olaszországi átlaghoz képest.
[szerkesztés] Fiera del Levante
A Fiera del Levante az egyik legjelentősebb vásár az Adriai-tenger vidékén. Évente, szeptember folyamán rendezik meg a Bari nyugati részében a fasizmus idején felépített hatalmas vásárvárosban. Elsősorban a mezőgazdaságra és iparra összpontosít. Ugyanitt rendezik meg a "Nemzetek Vásárát" és a "Halászati Kiállítást".
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Közúti közlekedés
A város az A14-es autópályán közelíthető meg. A városnak két letérője van: Bari Nord és Bari Sud. A SS 16 (E55) országút észak-dél irányban áthalad a városon tovább Brindisi és Lecce irányába.
[szerkesztés] Tömegközlekedés
A Bari tömegközlekedését (34 buszjárat) az AMTAB Servizio (Azienda Mobilità e Trasporti Bari Servizio) S.p.A. vállalat bonyolítja le. Jelenleg próbaüzemben működik a gyorsvasút, mely a főpályaudvart köti majd össze a San Paolo negyeddel.
Az olasz vasúttársaság (Trenitalia) által üzemeltetett vasútvonalaknak is fontos szerepe van a város tömegközlekedésében. Két vonalat üzemeltet: az egyik észak-dél irányban átszeli a várost, míg a második Modugnoig közlekedik a főpályaudvarról.
A Ferrovie del sud-est társaság két gyorsvasútvonalat üzemeltet a főpályaudvarról Mungivacca és Ceglie-Carbonara negyedekbe.
A főpályaudvart az Enziteto negyeddel összekötő vasútvonalat a Ferrotramviaria társaság üzemelteti. Jelenleg építés alatt van a repülőteret a főpályaudvarral összekötő vonal, melyet várhatóan 2010-ben helyeznek üzembe.
[szerkesztés] Vasúti közlekedés
A Trenitalia vasúttársaság 18 állomást üzemeltet Bari területén, ezek közül a legjelentősebb a Bari Centrale főpályaudvar. Innen indulnak a többi Bari környéki vasúttársaságok szerelvényei is (Ferrotramviaria, Ferrovia del sud-est, Ferrovie Apullo-Lucane).
A város része az Eurostar Italia, olasz gyorsvasúthálózatnak, ezért jó összeköttetései vannak Olaszország más nagyvárosaival (Nápolytól Milánóig, Rómától Velencéig, stb.).
[szerkesztés] Légi közlekedés
Részletező szócikk: Karol Wojtyla nemzetközi repülőtérA Karol Wojtyla repülőtér a várostól északra fekszik a Palese-Macchie negyed területén, ezért korábban Bari-Palese-nek hívták. 2005-ben, az új terminál átadása után nevezték el II. János Pál pápáról. Forgalma 2006-ban közel két millió utas volt. Összeköttetésben van a legfontosabb európai repülőterekkel, sőt fapados légitársaságok is ígénybe veszik.
[szerkesztés] Tengeri közlekedés
Bari kikötője az egyik legjelentősebb olasz kikötő és hagyományos Európa-kapujának nevezik, mivel innen indulnak a Balkán-félsziget és Közel-Kelet felé a hajójáratok. 2006-ban 1,6 millió utas fordult meg a kikötőben. A legfontosabb célállomások: Durazzo (Albánia), Bar (Montenegró), Korfu és Patrasz (Görögország).
[szerkesztés] Híresemberek
[szerkesztés] Testvérvárosai
Guangzhou 1986 óta
Mar del Plata 2001 óta
Korfu 2006 óta
Banja Luka 2007 óta
[szerkesztés] Források
- Monos János: Puglia tartomány, Dekameron Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963933156-2
- Blanchard, Paul - Southern Italy, Somerset Books Company, London, 2007 ISBN 9781905131181
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Külső hivatkozások
