Manfréd szicíliai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manfréd
Manfred.jpg
Manfréd megkoronázása

Szicíliai Királyság királya
Manfredi I
Uralkodási ideje
1258. augusztus – 1266. február 26.
Koronázása Palermo
1258. augusztus 10.
Elődje II. Konrád
Utódja I. (Anjou) Károly
Szicíliai Királyság régense
Manfredi di Hohenstaufen
Uralkodási ideje
1250. december 13. – 1258. augusztus
Elődje I. (Hohenstaufen) Frigyes
Utódja ő maga mint király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Hohenstaufen-ház
Teljes neve Hohenstaufen Manfréd
Született 1232
Venosa, Szicíliai Királyság
Elhunyt 1266. február 26. (34 évesen)
Benevento, Szicíliai Királyság
Nyughelye 1. Beneventói csatatér
2. Garigliano-folyó partja
Házastársa 1. Beatrix savoyai hercegnő (1223–1259)
Házastársa 2. Angelina Ilona epiroszi úrnő (1242–1271)
Gyermekei 1. feleségétől:
1. Konstancia (1249–1302)
2. feleségétől:
2. Beatrix (–1307/08)
3. Henrik (1262–1318)
4. Frigyes (–1312 után)
5. Enzio (–1301 előtt)
6. Flordelis hercegnő (–1297 után)
Ismeretlen nevű ágyasától:
7. Beatrix
Édesapja II. Frigyes német-római császár és szicíliai király (1194–1250)
Édesanyja Bianca Lancia buscai őrgrófnő (–1333/34)

Manfréd (Venosa, 1232. – Benevento, 1266. február 26.), olaszul: Manfredi, nápolyi olasz nyelv: Manfredi 'e Hohenstaufen, németül: Manfred, szicíliai király. Hohenstaufen Anna nikaiai császárné édesbátyja és III. Jóannész nikaiai császár sógora, valamint (VII.) Henrik német király és IV. Konrád jeruzsálemi, német és szicíliai király féltestvére. A Hohenstaufen-ház tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Frigyes német-római császárnak és szicíliai királynak Bianca Lancia buscai őrgrófnővel folytatott házasságon kívüli kapcsolatából származó törvényesített fia. Apja elismerte törvényes fiának, és végrendeletében kinevezte a Szicíliai Királyság kormányzójává, amit bátyja, az új szicíliai király (1250), Konrád is elismert. Bátyja halála (1254) után annak fia, Konradin nevében gyakorolta tovább régensként a hatalmat, aki ekkor Németországban tartózkodott. Amikor 1258-ban elterjedt az a hír, hogy unokaöccse meghalt, királlyá kiáltotta ki magát, és 1258. augusztus 10-én Palermóban királlyá koronázták. A hír ugyan hamisnak bizonyult, de Manfréd nem mondott le királyi címéről. A Hohenstaufen-házzal szembenálló pápák kiátkozták Manfrédet, de ennek ellenére is meg tudta hosszú ideig őrizni a hatalmát, és legidősebb lánya, Konstancia házasságával, amelyet az aragón trónörökössel, Péterrel, II. Jakab aragóniai királynak és Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnőnek, II. András magyar király lányának a fiával kötött 1262-ben, sikerült nemzetközileg is elismertetni a királyságát. IV. Kelemen pápa azonban VIII. Lajos francia király fiának és IX. (Szent) Lajos öccsének, Károlynak, Anjou grófjának juttatta a királyságot, és ő a beneventói csatában 1266. február 26-án legyőzte Manfrédot, aki a csatában életét vesztette. Manfréd családját, feleségét, kiskorú gyermekeit a győztes fogságba vetette, fiait megvakíttatta, akik halálukig nápolyi fogságban maradtak, míg lányai később visszanyerhették a szabadságukat. Legidősebb lánya, Konstancia ekkor már aragóniai királynéként távol élt apjától, de családja veszte mély nyomot hagyott a lelkében, és csak az alkalomra várt, hogy visszavágjon az Anjouknak.

Anjou Károly elfoglalta az egész Szicíliai Királyságot, és székhelyét Nápolyba tette. Manfréd unokaöccse megpróbálta visszaszerezni a Hohenstaufenek királyságát 1268-ban, de Anjou Károly őt is legyőzte, fogságba ejtette, és lefejeztette. 1282-ben Manfréd veje, III. Péter aragóniai király a Szicíliai vecsernye néven elhíresült felkelés révén visszafoglalta Szicília szigetét az Anjouktól, bár az egész Szicíliai Királyságot nem sikerült elfoglalnia, de a két Szicília megosztottsága 1816-ig fennmaradt, mikor újra hivatalosan is egyesítették a két független országrészt. A két Szicíliai Királyság hivatalosan csak 1302-ben ismerte el egymást.

Manfrédot először a beneventói csatatéren temették el, majd a Garigliano-folyó partján helyezték végső nyugalomra.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Savoyai Beatrix szicíliai királynénak az 1. házasságából III. Manfréd saluzzói őrgróftól (–1244) 4 gyermeke született.
  2. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Francesco Aprile: Della cronologia universale della Sicilia, Palermo, 1725. URL: L. Külső hivatkozások
  • Brantl, Markus: Itinerar und Regesten Manfreds (IRM) 1250–1266 (mit Fälschungen und Deperdita), In: M. B.: Studien zum Urkunden- und Kanzleiwesen König Manfreds von Sizilien, doktori disszertáció, München, 226–488, 1994. URL: L. Külső hivatkozások

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Manfréd szicíliai király témájú médiaállományokat.
Előző
II. Konrád
Szicília királya Armoiries Manfred de Sicile.svg
1258 – 1266
Következő
I. (Anjou) Károly
Előző
II. Frigyes
Szicília királya Armoiries Manfred de Sicile.svg
1250 – 1258 (Régens)
Következő
önmaga mint király