Fülöp német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fülöp
Philipp von Schwaben 1200.jpg
Sváb Fülöp portréja egy 13. századi kéziratról.

Német király
Uralkodási ideje
1198. március 8.[1] – 1208. június 21.
Koronázása 1) Mainz
2) Aachen
1) 1198. szeptember 8.[1]
2) újrakoronázva: 1205. január 6.[1]
Elődje VI. Henrik
Utódja IV. Ottó
Életrajzi adatok
Uralkodóház Stauf-ház
Született
1177. augusztusa
Pavia
Elhunyt
1208. június 21. (30 évesen)
Bamberg[1]
Nyughelye 1) Bamberg
2) Speyeri dóm[2]
1) 1208. június 22.
2) 1213 karácsonya
Házastársa Iréné Angelina
Gyermekei Hohenstaufen Beatrix
Édesapja I. Frigyes német-római császár
Édesanyja Burgundiai Beatrix

Sváb Fülöp (németül Philipp von Schwaben), (1177. augusztusa1208. június 21.[1]), 1196-tól sváb gróf, 1198-tól német király haláláig; IV. Braunschweigi Ottó riválisa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fülöp volt az ötödik és egyben legfiatalabb fia I. Rőtszakállú Frigyes császárnak és Beatrix burgund grófnőnek, III. Renaud burgund gróf leányának és VI. Henrik nővérének. Édesapja papnak szánta.[1] Egyházi pályára lépve Aix-la-Chapelle elöljárója lett. 1191-ben Würzburg püspökévé nevezték ki, ám már 1192-ben visszatért a világiak közé[1]: ennek oka az volt, elkísérte bátyját, Henriket, itáliai hadjáratára.

1195-ben Henrik neki adta Toszkánát, de mivel a terület vitatott fennhatóságú volt, III. Celesztin pápa kiközösítette.[1] 1196-ban Svábföld hercege lett, bátyja, Konrád, halála után. 1197 májusában elvette Irene Angelinát, II. Izsák bizánci császár leányát és III. Roger szicíliai király özvegyét. A nőt, akiről Walther von der Vogelweide úgy ír, mint „a rózsa tövis nélkül, a galamb alattomosság nélkül”.

1197-ben elindult, hogy elvigye Frigyest Szicíliából a német királlyá való koronázására, amikor tudomást szerzett a császár haláláról. A hír Fülöpöt épp az Alpokon átkelőben érte.[1] Miután Itália fellázadt a német uralom ellen, Németországba kellett visszatérnie.[1] Itt unokaöccse, az ekkor még csak 3 éves és a nagyok által az előző évben elismert Frigyes trónutódlásának biztosításán munkálkodott.[3]

Az ellenpárt, Adolf kölni érsek vezetésével ugyanakkor V. Bertold zähringeni herceg megválasztását készítette elő, mire Fülöp a Stauf hívek sürgetésére végül is beleegyezett trónra emelésébe.[4] 1198. március 8-án Mühlhausenben német királlyá választották és szeptember 8-án megkoronázták Mainzban.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ellenfelei Bertold visszalépését követően Oroszlán Henrik fiát, Ottót választották meg vele szemben.[4] Fülöp, édesapjához hasonlóan II. Fülöp Ágost francia királlyal lépett szövetségre 1198-ban az angol támogatást élvező rivális ellen.[4] Ugyancsak 1198-ban utódai által örökölhető koronát adományozott I. Ottokár cseh fejedelemnek annak viszonzásául, hogy az ő megválasztását ismerte el.[4] Fülöp hatalmi támaszpontja az Ottó mellett álló Északnyugat-Németországgal szemben a későbbiekben délen lett.[4]

Ince pápa lépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elismertetésért mindkét király III. Ince pápához fordult, de miután az nem nyilatkozott egyikük mellett sem, kezdetét vette a háború.[4] Ebben Fülöp került előnybe: elfoglalta Strassburgot, majd 1199-ben I. Hermann türingiai tartománygróf is mellé állt.[4] A kettejük meginduló tárgyalások kudarcát követően Ince 1201-ben Ottót ismerte el, s egy legátusa kiátkozta Fülöpöt.[4] (Fülöp szövetségesétől, II. Fülöp Ágosttól csak gyenge támogatásra számíthatott.)

A bizánci kérdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még ugyanebben az évben, 1201-ben Fülöpöt meglátogatta unokatestvére I. Bonifác monteferrati márki, a Negyedik keresztes hadjárat vezetője. A keresztesek ebben az időben Velence megbízásából Zárát ostromolták az Adriai-tengeren. Bonifác pontos szándékai a Fülöppel való találkozón ismeretlenek. Fülöp udvarában találkozott a király sógorával, Alexiosz Angelosszal. Alexiosz rávette Bonifácot és később a velenceieket is, hogy a hadjáratot folytassák Konstantinápolyba, és állítsák vissza apa, II. Izsák hatalmát, akit 1195-ben III. Alexiosz, Alexiosz Angelosz és Eiréné nagybátyja megvakított és bebörtönzött.

Forgandó állapotok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ince pápa döntésére megindult Fölöp híveinek átáramlása az ellentáborba: elhagyta saját kancellárja, Konrád würzburgi püspök és az ingadozó jellemű türingiai tartománygróf is.[4] A Türingiára támadó, ugyancsak pártot váltó Ottokár 1203-ban Erfurtban kis híján foglyul ejtette a királyt.[4] A körülmények arra kényszerítették Fülöpöt, hogy megpróbáljon kibékülni a pápával – sikertelenül.

Ettől kezdve azonban Ottó hívei kezdtek elfogyatkozni.[4] Hermann és Ottokár ismét Fülöp oldalára állt, 1204-ben pedig az addig Ottó mellett felsorakozó brabanti herceg (I. Henrik) és Adolf kölni érsek is követte példájukat.[4]

Újrakoronázás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1205 elején lezajló aacheni gyűlésen az alsó-rajnai fejedelmek meghódoltak előtte[4], és január 6-án újra megkoronázták Adolf vezetésével Aix-la-Chapelle-ben, nagy ceremónia keretében. Az érsekük pálfordulását el nem ismerő kölniek kezdetben sikerrel védelmezték városukat Fülöp seregével szemben, de Ottó 1206-os wassenbergi vereségét követően 1207-ben ők is kénytelenek voltak behódolni.[4]

Béke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két király között még 1207-ben Nordhausenben, majd Quedlinburgban megindultak a tárgyalások.[4] Fülöp a Sváb Hercegséget – és egyik leánya kezét – vagy a Burgund Királyságot ajánlotta fel Ottó lemondásáért cserébe, amit az nem fogadott el.[4] A tárgyalásoknak annyi eredménye lett, hogy 1208 júliusáig tartó fegyverszünetet kötöttek.[4]

Most már az eddig Ottót támogató III. Ince pápa is hajlandó volt Fülöpöt elismerni[4], és 1208 márciusában valószínűsíthető volt, hogy a pápa unokaöccse elveszi Fülöp egyik leányát és megkapja a Toszkán Grófságot. Már-már úgy tűnt, vége szakad a majdnem 10 éve dúló polgárháborúnak – Fülöp arra készült, hogy leverje a lázadók utolsó próbálkozásait Braunschweig-Lüneburgban – amikor a királyt bambergi püspök palotájában Ottó – magánbosszúból – meggyilkoltatta.[4]

Fülöp bátor és jóképű férfi volt a korabeli írók tanúsága szerint, akik között említhetjük Walther von der Vogelweidét is.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felmenői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fülöp felmenői három generáción keresztül.
Sváb Fülöp Apja:
I. Rőtszakállú Frigyes
Apai nagyapja:
II. Frigyes sváb herceg
apai nagyapai dédapja:
I. Frigyes sváb herceg
apai nagyapai dédanyja:
Németországi Ágnes
Apai nagyanyja:
Judith
Apai nagyanyai dédapja:
IX. Henrik bajor herceg
Apai nagyanyai dédanyja:
Sász Wulfhild
Anyja:
Beatrix burgund grófnő
Anyai nagyapja:
III. Renaud burgund gróf
Anyai nagyapai dédapja:
I. István burgund gróf
Anyai nagyapai dédanyja:
Lotaringiai Beatrix
Anyai nagyanyja:
Lotaringiai Agáta
Anyai nagyanyai dédapja:
I. Simon lotaringiai herceg
Anyai nagyanyai dédanyja:
Leuveni Adelaide

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   74. oldal
  2. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  3. Weiszhár, 74–75. oldal
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Weiszhár, 75. oldal
  5. ^ a b c d e f g h Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. Konrád
Svábföld hercege
11961208
Coat of arms of Baden-Württemberg (lesser).svg
Következő uralkodó:
VI. Frigyes
Előző uralkodó:
VI. Henrik
Német király
11981208
Német-római császár

A német-római császári korona
Következő uralkodó:
IV. Ottó