(VII.) Henrik német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(VII.) Henrik
Jindra7.jpg

Német király
Uralkodási ideje
1220. április 23.1235. júliusa
Koronázása
1222. május 8.
Elődje II. Frigyes
Utódja II. Frigyes
Életrajzi adatok
Uralkodóház Stauf-ház
Született 1211
Szicília[1]
Elhunyt 1242. február 12.
Martirano[1], Szicíliai Királyság
Nyughelye Cosenza
Házastársa Babenbergi Margit
Édesapja II. Frigyes
Édesanyja Aragóniai Konstancia

(VII.)[2] Henrik (németül Heinrich (VII.)), (1211.[1][3]1242. február 12.[1][3]) szicíliai király 1212-től, német király 1220-tól és sváb herceg (II. Henrik néven) 1216-tól.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Frigyes német-római császár és Aragóniai Konstancia fiaként született. Gyermekkora nagy részét Németországban töltötte.[1] 1212-ben Szicília királyává koronázták, 1216-ban pedig sváb herceg lett.[1]

Megkoronázása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Királlyá koronázását III. Ince pápa szorgalmazta abban a reményben, hogy így sikerül leválasztani Szicíliát a Német-római Birodalomról, amire Frigyes ígéretet is tett neki.[1] Henriket azonban így is a rómaiak királyává (azaz német királlyá) választották 1220 áprilisában Frankfurtban, majd 1220. május 8-án Aachenben meg is koronázta gyámja, Engelbert kölni érsek.[1] Amikor az érsek 1225-ben meggyilkolták, Németországban forrongás támadt, és Frigyesnek a fiához fűződő viszonya kiéleződött.[1] 1228-tól gyakorlatilag ő képviselte Németországban a császári hatalmat.[3]

Lázadás édesapja ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Báros és hivatalnokbarát politikája miatt az 1230-as évek elejétől fogva egyre inkább szembekerült Frigyessel, valamint a német fejedelmekkel – akiknek segítségét a pápa elleni harcában édesapja nem nélkülözhette.[3] Ez utóbbiak kényszerítették ki aztán Henriktől az 1231-es wormsi birodalmi gyűlésen a városok elleni fellépést, illetve a majd Frigyes által majd 1232-ben jóváhagyott Statutum in favorem principum kiadását.[3] Ez a statutum 1220-as elődjével együtt Németország önálló, feudális államokká történő széthullását készítette elő.[3]

Ugyancsak 1231-ben Henrik nem volt hajlandó megjelenni a ravennai diétán.[1] 1232-ben meghódolt Frigyes előtt[1], a cividalei találkozót Henrik mély megaláztatásként élte át.[3] Hogy városok támogatását elnyerje, a wormsi határozatokkal ellenkező jogokat adományozott nekik.[4] A következő évben, 1233-ban kiáltványt intézett a fejedelmekhez s 1234-ben kibontotta a lázadás zászlaját Boppardnál.[1] A felkeléshez az augsburgi és a würzburgi püspökök és a montferrat őrgróf csatlakozott.[5] Henriknek még ez év decemberében sikerült szövetséget kötnie a lombardokkal[1]. A minderről tudomást szerző Frigyes 1235-ben hadserggel kelt át Németországba[5], mire kevés támogatója cserben a társkirályt.[1][5]

Bebörtönzése, halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VII. Henrik Würzburgban 1234-ben, Lorenz Fries krónikás 16. századi ábrázolása.

Henrik, miután Worms elleni támadása kudarcba fulladt[1][5], meghódolt édesapja előtt.[5] Bebörtönözték – egyelőre Németországban.[1] Hivatalos trónfosztását nem tartották szükségesnek, hiszen megszegte az 1232-ben édesapjának tett hűségesküjét.[1] Egy idő után az apuliai San Felicébe, majd a calabriai Martirano börtönébe vitték[1]. Itt 7 évnyi raboskodás után a császár magához rendelte fiát, aki útközben lovával egy szakadékba zuhant.[5]

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Henrik 1225-ben[6], Nürnbergben[6] házasodott össze Babenbergi Margittal[6] (12041266. október 29.), VI. Lipót osztrák herceg leányával, aki két fiút szült férjének:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4 , 268. oldal
  2. Általában nem tartják számon a német királyok között, és sorszámát, a VII.-et zárójelbe szokták tenni. (U. és d., 268. o.)
  3. ^ a b c d e f g Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, Mæcenas, Budapest, 1998, ISBN 963-9025-66-6, 85. oldal
  4. Weiszhár, 85–86. oldal
  5. ^ a b c d e f Weiszhár, 86. oldal
  6. ^ a b c d e Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Frigyes
Szicíliai uralkodó
12121217
mint társkirály
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
I. Frigyes
Előző uralkodó:
VII. Frigyes
Svábföld hercege
12161235
Coat of arms of Baden-Württemberg (lesser).svg
Következő uralkodó:
III. Konrád
Előző uralkodó:
II. Frigyes
Német király
12201235
II. Frigyes társkirálya
Német-római császár

A német-római császári korona
Következő uralkodó:
II. Frigyes