Vlagyimir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir (Влади́мир)
Vid na sobor.jpg
Vlagyimir látképe
Vlagyimir címere
Vlagyimir címere
Vlagyimir zászlaja
Vlagyimir zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Vlagyimiri terület
Rang terület székhelye
Alapítás éve 990 vagy 1108
Polgármester Szergej Szaharov[1]
Körzethívószám +7 4922
Népesség
Teljes népesség 345 598 fő (2010)[2] +/-
Népsűrűség 1122 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 308 km²
Elhelyezkedése
Vlagyimir  (Oroszország)
Vlagyimir
Vlagyimir
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 09′, k. h. 40° 25′Koordináták: é. sz. 56° 09′, k. h. 40° 25′
Vlagyimir  (Vlagyimiri terület)
Vlagyimir
Vlagyimir
Pozíció a Vlagyimiri terület térképén
Vlagyimir weboldala

Vlagyimir (Влади́мир) város Oroszországban. A Vlagyimiri terület székhelye. A középkorban a Vlagyimir–szuzdali Nagyfejedelemség fővárosa volt, ebből az időszakból származnak a Világörökség részét képező „fehér műemlékei”.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moszkvától 182 km-re keletre, a Kljazma folyó bal partján fekszik.[3][4]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vlagyimir éghajlata mérsékelt kontinentális. A havi középhőmérséklet júliusban 18 °C, januárban -11 °C; a fagymentes időszak hossza jellemzően 120-140 nap. Az éves átlagos csapadékmennyiség 560 mm, aminek a kétharmada eső formájában érkezik. Késő novembertől kora áprilisig általában hó borítja a várost. A jellemző szélirány a délnyugati.[4]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város alapítási dátumának hagyományosan 1108-at tekintik; nevét alapítója, II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem után kapta. Vlagyimir erődöt alapított a Kljazma partján, nem messze a Nyerl torkolatától, védelmet biztosítandó a Szuzdalba vezető vízi út számára.[5][6] Egyes újabb feltételezések szerint azonban I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem alapította 990-ben, az ezt alátámasztó források elégségessége azonban vitatott.[5]

Aranykor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1157-ben Andrej Bogoljubszkij fejedelem Szuzdalból Vlagyimirbe helyezte át székhelyét;[5][6] ettől kezdve 1439-ig itt volt a Vlagyimir–szuzdali Fejedelemség (a 12. század utolsó harmadától nagyfejedelemség[7]) központja. Metropóliát is létre akart hozni a városban, ezt a törekvését azonban a pátriárka nem támogatta.[8] 1169-ben a Rusz fővárosává emelkedett Kijev helyett:[5] innentől a nagyfejedelmek közül a primus inter paresnek már a vlagyimir–szuzdalit tekintették.[9] Ebben az időszakban épült az Arany-kapu és az Istenanya elszenderedése-székesegyház. 1212-ben, IV. Vszevolod kijevi nagyfejedelem halála után azonban a Rusz önálló fejedelemségekre esett szét.[5] 1214-ben jött létre Rosztovról leválva a Vlagyimiri püspökség.[10]

Batu kán beveszi Vlagyimirt (16. századi miniatúra)

Hanyatlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1238-ban a tatárok felégették a várost, amely az ellenőrzésük alá is került. Ez korlátozta a vlagyimiri nagyhercegek hatalmát, és a fejedelemségek újraegyesítését sem tette lehetővé, ugyanakkor a város jelentőségét jelzi, hogy 1299-ben Kijevből ide helyezték át az orosz ortodox egyház székhelyét, és 1432-ig a Rusz összes nagyhercegét itt koronázták.[5]

A 14. század közepétől, különösen I. Iván moszkvai nagyfejedelem uralkodása alatt a Moszkvai nagyfejedelemség fokotatosan megerősödött, és idővel átvette a főváros szerepét. Vlagyimir azonban – az orosz állam kialakulásában játszott szerepe miatt – továbbra is fontos politikai és kulturális központ maradt.[5]

Egy keletnémet gépállomás Vlagyimirben gyártott traktora 1949-ben

Modernizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1618. században a város túlnőtte a régi erőd falai által határolt területet. A 18. században számos fából épült templomot kőépületek váltottak fel. 1778-ban létrejött a Vlagyimiri kormányzóság, Vlagyimir központtal. 1838-ban épült meg a Moszkva és Nyizsnyij Novgorod közötti út, 1861-ben pedig a vasút is elérte a várost. A 1920. század fordulóján számos jelentős épületet emeltek.[5]

Az 1930-as években indult meg az iparosítás: vegy- és gépipari üzemek létesültek. A II. világháború után jelentek meg a városban az autóbuszok és trolibuszok.[5]

A város „fehér műemlékeit” 1992-ben vette fel az UNESCO a Világörökség listájára.[5]

Vlagyimir vasútállomása

Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Transzszibériai vasútvonal Nyizsnyij Novgorod-i ága mentén fekszik, de elérhető a Moszkva és Nyizsnyij Novgorod között vezető M7-es autópályán is.[4]

A helyi közösségi közlekedést trolibuszok, autóbuszok és az előbbiekhez hasonlóan kötött útvonalon közlekedő mikrobuszok biztosítják, amit a taxik egészítenek ki. A városban 14 trolibusz- és több mint 20 autóbuszvonal működik, amelyek több helyütt átfedik egymást, különösen a belvárosban. Az autók száma folyamatosan növekszik; tervbe van véve a forgalom elterelése a történelmi városközpontból.[5][11]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városnak két nagy egyeteme van. A kultúrát színházak, bábszínházak és egy nagy hangversenyterem szolgálja.[5]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város csaknem minden látnivalója a belvárosban, a kelet-nyugati irányú Bolsaja Moszkovszkaja út mentén található.[4]

Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei néven a Világörökség része az Arany-kapu, a középkori orosz védelmi építmények egyetlen fennmaradt példája; a 12. században épült és Andrej Rubljov freskóival díszített Istenanya elszenderedése-székesegyház, valamint a Dmitrij-székesegyház. A közeli Bogoljubovo mellett, a Nyerl partján áll a Mária oltalma templom.[3]

Személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vlagyimir testvérvárosai a következők:[12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mayor of the city (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  2. "Предварительные итоги Всероссийской переписи населения 2010 года"
  3. ^ a b Vladimir welcomes you! (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  4. ^ a b c d City (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  5. ^ a b c d e f g h i j k l Historical background (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  6. ^ a b Makai János. A szuzdali fejedelmek és a volgai bolgárok, Eszmék, forradalmak, háborúk. Vadász Sándor 80 éves (pdf) (magyar nyelven), Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, 388. o (2010). Hozzáférés ideje: 2012. április 23. 
  7. Font, Varga (2006), i. m. 21. old.
  8. Font, Varga (2006), i. m. 43. old.
  9. Font, Varga (2006), i. m. 28. old.
  10. Font, Varga (2006), i. m. 44. old.
  11. Local transportation (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 24.)
  12. Sister cities (angol nyelven). Vlagyimir, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 24.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Font, Varga (2006): Font Márta, Varga Beáta. Ukrajna története (PDF) (magyar nyelven), Szeged: Bölcsész Konzorcium, 21, 28, 43. o. ISBN 963 9704 10 5 (2006). Hozzáférés ideje: 2012. április 24. 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]