Jelenia Góra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jelenia Góra
Jelenia Gora Markt.jpg
Jelenia Góra piactere
Jelenia Góra címere
Jelenia Góra címere
Jelenia Góra zászlaja
Jelenia Góra zászlaja
Közigazgatás
Ország  Lengyelország
Vajdaság Alsó-Sziléziai
Járás Jelenia Góra
Rang járási jogú város
Alapítás éve XII. század,
városi rang 1288-tól
Polgármester Marek Obrębalski
Irányítószám 58-500
Körzethívószám +(48)075
Rendszám DJ
Népesség
Teljes népesség 85 095 fő (2009)[1] +/-
Népsűrűség 781,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 109,22 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jelenia Góra  (Lengyelország)
Jelenia Góra
Jelenia Góra
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 50° 54′, k. h. 15° 44′Koordináták: é. sz. 50° 54′, k. h. 15° 44′
Jelenia Góra weboldala

Jelenia Góra (németül Hirschberg im Riesengebirge, csehül Jelení Hora, régebben Hiršberk, Hornšperk, latinul Hyrsbergensium) város Lengyelország délnyugati részén, az alsó-sziléziai vajdaságban, az Óriás-hegység csúcsai között fekvő völgyben, a Bóbr folyó partján. A város az Óriás-hegységi Nemzeti Park (Karkonoski Park Narodowy) központja , valamint a Nysa eurorégió fővárosa.

Jelenia Góra 1975-1998 között a jelania-górai vajdaság központja volt, jelenleg járási jogú város.

A város nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város neve a történelmi források szerint egyértelmű. Német neve Hirschberg, melyet a századok folyamán másképp és másképp írtak (például 1281-ben Hyrzberc, 1305-ben Hyrspergk, 1355-ben Hirssbergk, 1521-ben Hirsberg volt). 1945-ben, mikor a terület Lengyelországhoz került, egyszerűen lengyelre fordították Jelenia Góraként (magyarul Szarvashegy). A XVI. és XVII. században a latin Mons Cervi, Cervimontia, Mons Cervinus és Cervigera nevet használták.[2]

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a jelenia-górai völgy északi részén fekszik. Nyugatról a 332 m magas Izerski-hegység (lengyelül Góry Izerskie, csehül Jizerské hory, németül Isergebirge), keletről a Janowicki-érchegység (lengyelül Rudawy Janowickie, németül Landeshuter Kamm, csehül Janovické rudohoří) és délről az Óriás-hegység (lengyelül Karkonosze, csehül Krkonoše, németül Riesengebirge határolja. A város központja mintegy 1 km-re keletre fekszik attól a ponttól, ahol a Kamienna folyócska beömlik a Bóbrba.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első adatok a XVI. század közepéről maradtak fenn, amikor a városnak mintegy 3500 lakosa volt. A XVIII-XIX. század fordulóján a népesség már elérte a 6000-es számot, mely a XX. század elejére 20 000-re nőtt. Az első világháború éveiben a lakosság létszáma nem változott, majd fokozatosan emelkedett, 1939-ben már több, mint 35 000-re nőtt. A II. világháború után 39 000 fő lakott a városban, melyből több, mint 31 000 lengyel nemzetiségű volt. Miután 1975-ben megszervezték a jelenia-górai vajdaságot és a városhoz több környező helységet csatoltak, a népesség 80 000-re nőtt. A későbbiekben tovább nőtt a lakosság száma főképpen további falvaknak a városhoz történt csatolása révén. A népesség legnagyobb létszámát 1996-ban érte el: 93 570 főt.[3] 1998 után, mikor a város elvesztette korábbi vajdasági székhely státusát az alsó-sziléziai vajdaság megalakulásával, a népesség fokozatosan csökken, 2004. decemberében már csak 87 643 főt tett ki és azóta is csökken.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piotr Pregiel és Tomasz Przerwa a Szilézia történetéről írt művükben megemlítik, hogy III. Ferdeszájú Boleszláv a csehek ellenei hadjáratát Jelenia Górából indította 1110-ben.[5] Johann Karl Herbst német szerző 1847-ben megjelent történelmi művében ír arról a mondáról, hogy a várost III. Boleszláv alapította 1108-ban.[6] Ma erre a mondára hivatkozva ünneplik a város alapításának évfordulóját.[7] Weczerka, Badstübner, Franke, Popp, von Winterfeld német és Tomaszewski lengyel szerzők azonban rámutatnak, hogy a várost csak röviddel 1281 előtt alapították a német expanzió során.[8][9][10] 1281-ben a települést először említik Hyrzberc néven, majd 1288-ban a latin Hyrsbergensium néven.[11] Amikor a sziléziai Piast-dinasztia Habsburg Ágnessel, az utolsó Świdnica-Jawor (Schweidnitz- Jauer) hercegnő elhunytával kihalt, a várost Csehországhoz csatolták, melyben akkor a Luxemburg-dinasztia uralkodott.[12][13][14][15]

A városháza az 1930-as években.

A várost a Habsburgok örökölték 1526-ban, két évvel később a lakosság áttért a protestáns hitre. 1566-ban protestáns iskolát alapítottak. 1560-ban tűzvész pusztította el a város nagy részét és ez megállította a gazdasági növekedést, melyet a vászonszövés alapozott meg. Újbóli fellendülés Jachim Girnthnek egy cipésznek köszönhető, aki Hollandiai útjáról visszatérve behozta a fátyolszövést. Az első könnyű fátylak 1625-ben készültek el és öt évvel később II. Ferdinánd német-római császár a fátyolkészítésre az egész birodalomra érvényes privilégiumot adott a városnak.

A harmincéves háború alatt a város solat szenvedett. Hirschberget mindkét fél csapatai ostromolták, nagy sarcot fizetett és egy 1634-es ostrom alatt ismét leégett. Két további ostromot szenvedett 1640-ben és 1641-ben. Néhány évre volt szükség, hogy a város magához térhessen. Az újabb fellendülés egyik tényezője egy kereskedő társaság alapítása volt 1658-ban, mely megalapozta Hirschberg helyzetét a vászon- és fátyolkereskedelem területén Sziléziában a 17. és 18. század folyamán.

Az ellenreformáció alatt a protestánsokat elnyomták, de enyhülést hozott a második altranstädti béke, melynek értelmében a protestánsok felépíthették közösségük központját és templomukat a középkori városfalakon kívül. A kereskedő társaság jelentős áldozata tette lehetővé, hogy felépüljön a templom, melyet a stockholmi Katarina kirka ihletett. A templom temetője, melybe a legtöbb kereskedőcsalád temetkezett nagyrészt elpusztult a II. világháború alatt.

A sziléziai háborúk folyamaán Hirschberget a Porosz királyság annektálta. Ekkor a város ismét részben romba dőlt, hadisarcot kellett fizetnie és többször megszállták. Az Ausztriától való elszakadás és a környező hegyeken át húzódó új határ szétdúlta gazdaságát, mivel a kereskedők vevőik nagy részét elvesztették. Bár Poroszország erőfeszítéseket tett a gazdaság fellendítésére, mégsem érték el sikert és végleg elvesztették korábbi pozícióikat az ipari forradalom alatt.

1871-ben a város a Német Birodalom részévé vált a porosz vezetés alatt létrejött német egység eredményeképpen. A Deutsche Riesengebirgsverein (Német Óriás-hegyég Egyesület), mely az Óris-hegység környezetének védelmét és a turizmust támogatta, 1880-ban alakult meg. Ez volt Németország hetedik legrégibb turista egylete, később 18 000 taggal és 95 helyi szervezettel rendelkezett, volt szervezete Hamburgban és New Yorkban is. Megindult a tömeges turizmus az Óriás-hegységbe, ennek természetes bázisa Jelenia Góra lett. Ipari üzemek is épültek. A megnövekedett forgalom szükségessé tette a vasút megépítését is. Az első vonal Zgorzeleccel kötötte össze 1866-tól, majd megépült 1867-ben a vasútvonal Wrocław felé is.

A náci rezsim alatt a Hirschbergben működött a gross-roseni koncentrációs tábor egy altábora

Az II. világháborúban a várost semmi károsodás nem érte és csak 1945. május 8-a után Németország kapitulációjakor foglalták el az oroszok.[16] A háború után Hirschberget a potsdami egyezmény értelmében Jelenia Góra néven Lengyelországhoz csatolták. A német lakosságot a város elhagyására és nyugatra telepítésére kényszerítették,[17] helyükbe lengyelek költöztek be.[11] Már 1945-ben megnyílt a szinház, működött a levéltár, fontolóra vették a múzeum megnyitását és sok új iskolában megkezdődött a tanítás. A háború után a lengyel hatóságok lebontották az óvárost. Ez a politika 1965-ig tartott,[18] lerombolták a protestáns templom temetőjét is.[19] Később a piactér épületeit újjáépítették, de sokkal egyszerűbb formában.[20]

Szent kereszt templom
Cyprian Kamil Norwid szinház

Műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Városháza: klasszicista épület 1747-49-ből.
  • Szökőkút Neptun szobrával (barokk).
  • A piactér rokokó-barokk házai a XVII-XVIII. századból. Alsó-Szilézia egyetlen megmaradt tere ebből az időből.
  • Városfalak. Az első falakat valószínűleg a XIV. században építették. A falak magassága körülbelül 8 m, szélességük a fal tetején 1,5 m. Előtte szárazárok húzódott valamikor, a XVIII. század végétől kertként hasznosították. A falakon három kapu volt: Zamkowa, Wojanowska, és a Długa utcánál lévő kapu. Minden kapunál tornyot is építettek. A falakat a város növekedése és elavultságuk miatt 1862-ben lebontották, ma csak maradványai láthatók: a Zamkowa és a Grodzka bástya, valamint házak falába beépített részletek.
  • Szent Anna kápolna. Középkori eredetű épület, 1514-ben teljesen átépítették.
  • Szent Erazmus és Pankrác temploma. Ez a város legrégibb temploma, 1552-ben épült gót stílusban.
  • Szent Kereszt templom. A város legnagyobb temploma, 4020 üléssel és ugyanennyi állóhellyel. 1709-1718-ban épült: XII. Károly svéd király kényszerítette az osztrák császárt, hogy engedélyezzen hat kegytemplom építését a protestánsok számára. 1957-től katolikus templom. Érdekessége, hogy az orgona az oltár mögött nyert elhelyezést.[21]
  • Szent Péter és Pál görögkeleti temploma. 1737-38-ban épült. 1925-től a város átvette képtár céljára. Az ortodox plébánia 1948-tól használja.
  • C.K. Norwid szinház. Épült 1903-1904 között szecessziós stílusban. Nézőtere 550 fős, három erkéllyel. 1945-ben a németektől kapott lengyel területek első szinháza itt nyílt meg.
  • Állami levéltár. A legrégibb fennmaradt épület. A XVIII. század elején épült.
  • Óriás-hegység múzeum (Muzeum Karkonoskie) 1912-14.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.stat.gov.pl/cps/rde/xbcr/gus/PUBL_L_ludnosc_stan_struktura_30_06_2009.pdf
  2. Słownik Geografii Turystycznej Sudetów – t. 4 – Kotlina Jeleniogórska – pod. red. M. Staffa, wyd. pierwsze, Wrocław 1999 r., s. 169, pkt. 1
  3. Słownik Geografii Turystycznej Sudetów – t. 4 – Kotlina Jeleniogórska – pod. red. M. Staffa, wyd. pierwsze, Wrocław 1999 r., s. 169, pkt. 3
  4. www.jeleniagora.pl
  5. Piotr Pregiel, Tomasz Przerwa, Dzieje Śląska (The History of Silesia), page 30 W odwecie Krzywousty najechał Czechy (1110), zaskakując przeciwnika przejściem przez Karkonosze (wykorzystując bazę w Jeleniej Górze). Published by Cadus, 2005
  6. Hivatalos városi honlap
  7. 900 year history of the city celebrations (900 lat historii Miasta)
  8. Weczerka, ibidem, p. 189
  9. Badstübner, ibidem, p. 387
  10. Franke, ibidem, p. 6
  11. ^ a b Barbara Czopek, Adaptacje niemieckich nazw miejscowych w języku polskim, 1995, pp.66, ISBN 8385579338
  12. Weczerka, ibidem, p. 491
  13. Weczerka, ibidem, p. 207
  14. Rieckenberg, ibidem, p. 431
  15. Franke, ibidem, p. 7
  16. Weczerka, p. 192
  17. Franke, p.13
  18. Badstübner, p.389
  19. Badstübner, p.391.
  20. Bürgerhäuser am Ring mit gewölbten Laubengängen. Fassaden ursprünglich reich gestaltet, vereinfacht während der 1965 durchgeführten Rekonstruktion. - Badstübner, p. 393
  21. Maciej Broniewski, Barokowy prospekt organowy w kościele Łaski w Jeleniej Górze, Poznań, Wydaw. Poznańskie, 2004, ISBN 83-7177-210-6

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jelenia Góra című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Jelenia Góra című lengyel Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jelenia Góra témájú médiaállományokat.