Óriás-hegység
| Óriás-hegység (Krkonoše, Karkonosze) | |
| A hegylánc légifotója | |
|
|
|
| Hely | |
| Hegység | Szudéták |
| Legmagasabb pont | Sněžka (1602 m) |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 50° 46′, k. h. 15° 37′ | |
| é. sz. 50° 46′, k. h. 15° 37′ | |
Az Óriás-hegység (csehül Krkonoše, lengyelül Karkonosze, németül Riesengebirge) egy hegyvonulat, mely Csehország északi, valamint Lengyelország délnyugati részén helyezkedik el. A hegylánc a Szudéták középső vonulatában található és északnyugati-délkeleti irányban húzódik. Az Óriás-hegység a Szudéták legmagasabb ága.[1]
A hegylánc főgerince gyakorlatilag Csehország és Lengyelország közös határvonalának egy részét is képezi.[2]
A hegység legmagasabb pontja a Sněžka (lengyelül Śnieżka) a maga 1602 méteres magasságával. A hegycsúcs ezzel Csehország legmagasabb pontjának is számít. Az Óriás-hegységet leginkább a földtörténeti óidőből, a paleozoikum származó kőzetek alkotják, többek között a gránit és a pala.[2]
Az Óriás-hegység éghajlatát a gyors időjárás-változás elemei jellemzik. A hegység lábánál évente 700 mm csapadék hullik átlagosan, a főgerinc környezetében azonban ez az érték ennél jóval több, általában 1200 és 1600 mm körül mozog. A csapadék jelentős hányada télen, hó formájában érkezik. A hegylánc főgerince Európa legszelesebb területei közé tartozik. A Balti-tenger irányából érkező szeleket semmi sem tudja megfékezni a Lengyel-alföld felett, ennek következtében a hegység területén igen gyakoriak az északi irányból érkező heves orkánszerű viharok.[2]
A hegyvonulat területét nemzeti parkká nyilvánították. A lengyelországi területen 1959 óta áll fenn Karkonosze Nemzeti Park néven, míg a csehországi részt 1963-ban nyilvánították védett területté Krkonoše Nemzeti Park néven. 1992-ben az UNESCO által nyilvántartott bioszféra-rezervátummá nyilvánították.[2]
Cseh elnevezése, a Krkonoše valószínűleg szorb eredetű, és a hegység mesebeli szellemének, az óriásnak a nevéből ered. A kifejezés 1110-ben említették először feljegyzésekben.[2]
Források [szerkesztés]
- ↑ Bokor József (szerk.). Óriás-hegység, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2011. március 25.
- ^ a b c d e Óriás-hegység. Pizolit Barlangkutató Sportegyesület, 2008. május 9. (Hozzáférés: 2011. március 25.)
- Általános kislexikon II. (L–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2005. 334. o. ISBN 963-9257-25-7

