I. Iván moszkvai nagyfejedelem
| I. Iván | |
|
|
|
| Moszkva nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje 1325 – 1340. március 31. |
|
| Elődje | György |
| Utódja | Simeon |
| Moszkva nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje 1328 – 1340. március 31. |
|
| Elődje | III. Sándor |
| Utódja | Simeon |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1288 körül Moszkva |
| Elhunyt | 1340. március 31. Moszkva |
| Nyughelye | Arkangyalok székesegyháza, Moszkva |
| Édesapja | Dániel |
| Édesanyja | Mária |
I. Iván vagy Pénzeszsák Iván (oroszul: Иван Калита, teljes nevén: Iván Danyilovics „Kalita”, Иван Данилович Калита; 1288. – Moszkva, 1340. március 31.) moszkvai fejedelem (1325-1340), vlagyimiri nagyfejedelem (1328-?), (1332-1337, 1339-1340), Alekszandr Nyevszkij unokája.
Jelentős vagyont gyűjtött, amiért kortársaitól kiérdemelte a „Kalita” („Erszény”, „Pénzeszsák”) ragadványnevet. Alkalmanként kisegítette a pénzügyi gondokkal küzdő részfejedelmeket, feltétele viszont az volt, hogy az adósság fejében a fejedelmek területüket rá hagyják örökül otcsinaként, fejedelmi örökbirtokként. Ez volt a kupli, vagyis vásárlások eljárása, amelynek segítségével a Moszkvai Fejedelemség területe jelentősen megnőtt.
Növelte bevételeit, hogy a tatároknak szánt novgorodi és tveri adó is Moszkván keresztül jutott el Szarajba, s ennek az adónak egy részét feltűnés nélkül megtartotta. Uralkodása idején vált Moszkva a Kijevi Rusz pénzügyi központjává s ekkor építtette fel a város első kőtemplomát, az Uszpenszkij-székesegyházat (1326/1327), hogy a Vlagyimirba menekült, és Moszkvában vendégeskedő kijevi metropolitának megfelelő körülményeket teremtsen. Ettől fogva fokozatosan Moszkvát tekintették az orosz egyház központjának.
1327–ben a tveri lakosság felkelt a tatár adószedők erőszakoskodásai ellen. I. Iván tatár csapatok segítségével leverte a felkelést, s hálából 1328-ban megkapta a vlagyimiri nagyfejedelmi méltóságot megerősítő oklevelet (jarlik) a tatár udvartól, ezzel névlegesen az egykori Vlagyimir-szuzdali Fejedelemség egyedüli vezetőjévé vált.
1339 körül megírt végrendelete, amelyet a tatárokkal is elfogadtatott, abban az időben szokatlan volt. Nem osztotta fel a fejedelemség területét fiai között, hanem csak egy fiát tette meg örökösévé, és így megakadályozta a birodalma felaprózódását, valamint megerősítette a fejedelmi hatalmat.
Forrás [szerkesztés]
- Szvák Gyula – Szili Sándor: A középkori orosz történelem forrásai, Pannonica, Budapest, 2005. p. 95.
- Font Márta – Szvák Gyula – Niederhauser Emil – Krausz Tamás: Oroszország története, Pannonica (2002) ISBN 978-963-8469-69-4
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: György |
|
Következő uralkodó: Simeon |
| Előző uralkodó: III. Sándor |
|
Következő uralkodó: Simeon |

