Anna orosz cárnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Anna
Louis Caravaque, Portrait of Empress Anna Ioannovna (1730).jpg
I. Anna cárnő

minden oroszok cárnője
Uralkodási ideje
1730. január 29.1740. október 28.
Elődje II. Péter
Utódja VI. Iván
Életrajzi adatok
Uralkodóház Romanov-ház
Teljes neve Anna Ivanovna Romanova
Született 1693. február 7.
Moszkva; Oroszország
Elhunyt 1740. október 28. (47 évesen)
Szentpétervár; Oroszország
Házastársa Frigyes Vilmos kurlandi herceg
Gyermekei nem születtek
Édesapja V. Iván orosz cár
Édesanyja Praszkovja Fjodorovna Szaltikova

I. Anna (oroszul: Анна I, teljes nevén Anna Ivanovna Romanova Анна Ивановна Романова; Moszkva, 1693. január 28./február 7.Szentpétervár, 1740. október 17./28.) orosz cárnő 1730. január 29-étől kezdve egészen haláláig.

Útja a trónig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anna cárnő 1693-ban született V. Iván cár, I. Péter társuralkodójának negyedik lányaként. Édesanyja Praszkovja Fjodorovna Szaltikova volt, aki 1723-ban halt meg. Anna 1710-ben feleségül ment Frigyes Vilmoshoz, Kurland hercegéhez, azonban a herceg egy évvel később, 1711-ben elhunyt egy betegség következtében. Anna ezután 1711 és 1730 között Kurlandban uralkodott; de soha többé nem házasodott meg. Kurlandban viszonyt folytatott a főkamarásával, Besztuzsev herceggel, majd Ernst Johann von Bironnal, egyik udvarhölgyének férjével, de egyik kapcsolatából sem született gyermeke.

II. Péter cár meghalt 1730-ban, anélkül, hogy utódját megnevezte volna. Mivel II. Péter gyermektelenül halt meg, két elődjének (I. Péter, illetve I. Katalin) pedig nem maradt életben fiúgyermeke, így az uralkodóválasztás kérdése a Legfelső Titkos Tanács kezében volt. I. Péter lányát, Erzsébetet házasságon kívül születettnek bélyegezték meg, így I. Péter társuralkodója és féltestvére, V. Iván cár leszármazottjai felé fordultak. A cár öt lánya közül a legidősebb életben maradott ekkor Jekatyerina nagyhercegnő, Mecklenburg hercegnéje volt, akit azonban nem találtak alkalmasnak a férje miatt.

A fiatal Anna

A figyelem ekkor Annára, V. Iván fiatalabbik lányára irányult. A Legfelső Titkos Tanács könnyen irányíthatónak vélte a hercegnét, de óvatosságból azokkal a kikötésekkel ajánlották fel neki a trónt, hogy nem szabad újból megházasodnia, nem nevezhet ki utódot és a hatalmat továbbra is a Tanács gyakorolhatja. Anna elfogadta a feltételeket, és Moszkvába költözött, ahol hamar szövetségesekre talált a nemesség és Andrej Osterman személyében, aki ki akarta játszani egymás ellen a két leghatalmasabb orosz családot, a Dolgorukovokat és a Golicineket. 1730. január 29-én Anna aláírta a Legfelső Titkos Tanács feltételeit, majd széttépte az okmányt azzal a felkiáltással, hogy ő Oroszország egyeduralkodója. A Dolgorukov család több tagját is száműzték, Dmitrij Mihajlovics Golicin herceget pedig kivégezték.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cárnő volt kegyencét, Biront nevezte ki főkamarásának, és számos német tisztet, előkelőt hívott Oroszországba. Biron nem sokat törődött az államügyekkel; a hatalom továbbra is az arisztokrácia kezében volt, annak ellenére, hogy a Legfelső Titkos Tanácsot feloszlatták.

1732-ben ismét Szentpétervár lett a főváros Moszkva helyett, ezzel a lépéssel kezdődtek el Anna reformjai. Mivel elődjei is, és ő maga is igen kedvelte a tokaji borokat, létrehozta az orosz tokaji borvásárló bizottságot, amely közel 65 éven át működött. Évente körülbelül 50-60 ezer litert bort vásároltak fel[1], ezenfelül Hegyalján állandó rezidenssel orosz kolónia működött az üzlet ellenőrzésének céljából. A tokaji borvásárlás alapjait valójában I. Péter vetette meg, de Anna cárnő csúcsosította ki, és minden orosz cár – Pálig bezárólag – igen nagy becsben tartotta a tokaji aszút. I. Péter halála után mellőzték a haditengerészetet, melyet azonban a cárnő igen értékesnek tartott az ország szempontjából. 1736-ban Szentpéterváron és Moszkvában tűzoltóságok jöttek létre, majd 1740-ben megalakult az orosz posta is. 1731-től kezdve a nemesek újból szabadon végrendelkezhettek földjükről, és minden nemesi családból egy fiú mentesült a katonai szolgálat alól, hogy otthon gazdálkodhasson. 1732-ben létrejött a cári hadapródok testülete, mely nagy lehetőséget biztosított a tanulni vágyó nemesi ifjak számára. A kincstári parasztok egy részét gyári munkára kötelezték; valamint 1734-ben kereskedelmi egyezmény született Anglia és Oroszország között.

Élet Anna cárnő udvarában

A cári színház Anna uralkodása alatt kapott állandó társulatot, míg Jean Baptiste Landé megalapította az első oroszországi balettiskolát. Az építészet is virágzásnak indult a cárnő idején; Moszkvában ekkor épült fel az Annenhof-palota, melyet később II. Katalin leromboltatott. A cárnő egyik leghíresebb „tréfája” is az építészethez fűződik: 1739-ben egy jégpalotát emeltetett a befagyott Néván és arra kényszerítette Mihail Alekszejevics Golicin herceget, hogy ott töltse el nászéjszakáját. 1737-ben a fővárosban súlyos tűzvész tombolt, a várost pedig Pjotr Jeropkin vezetésével építették újjá; később Jeropkint a cárnő elleni összeesküvés vádjával kivégezték.[2]

A gyermektelen Anna hamar félni kezdett, hogy I. Péter egyetlen életben maradt leszármazottja, Erzsébet a vesztére fog törni. Erzsébet állítólag viszonyt folytatott Alekszej Grigorjevics Razumovszkijjal, és a nagyhercegnő barátságát élvezték mindazok, akiknek nem tetszett Anna uralma. Erzsébet emellett támogatta a hadsereg befolyásos tisztjeit is, így a cárnőnek jó oka volt tartania tőle.

A valódi és az állítólagos összeesküvőkkel a cárnő és tanácsadói hamar leszámoltak. Mivel Anna uralkodásának elején járványok és éhínségek pusztítottak az országban, csökkentek az adóbevételek. Az adószedők a cárnőtől való félelmükben néha brutális eszközökkel próbálták meg kicsikarni az adót; becslések szerint Anna uralma alatt 30 000 embert[3] száműztek Szibériába.

Trónutódlás és halál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1731-ben a cárnő úgy döntött, hogy örököse Anna Leopoldovna mecklenburg-schwerini hercegnő gyermeke lesz. Anna Leopoldovna a cárnő unokahúga volt, akit 1739-ben férjhez adtak II. Antal Ulrik braunschweig-lüneburgi herceghez. 1740 augusztusában Anna Leopoldovnának fia született, aki az Ivan Antonovics nevet kapta. A cárnő egészsége ekkor már elég gyenge volt, így a fiút nevezte ki utódjául, és mellé Biront tette meg régensnek; Erzsébetet pedig kényszerítették, hogy felesküdjön Ivanra.

1740 őszén a cárnő már nagybeteg volt, veséje egyre jobban elfekélyesedett. Végül az uralkodónő 1740. október 28-án (a régi naptár szerint október 17-én), negyvenhét éves korában elhunyt. Végakaratának megfelelően utódja Ivan Antonovics lett, VI. Iván néven.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Wierdl Viktor: Moszkva és Szentpétervár; Hibernia Nova Kiadó, Budapest, 2007; 152. oldal
  2. Warnes David: Az orosz cárok krónikája - Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2002; 117. oldal
  3. Warnes David: Az orosz cárok krónikája - Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2002; 116. oldal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna orosz cárnő témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Troyat, Henri: Rettenetes cárnők [ford. Berecz Ágoston], Európa, Budapest, 2008. (eredeti kiadás: H. T.: Terribles tsarines, Editions Grasset et Fasquelle, 1998.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Warnes, David: Az orosz cárok krónikája


Előző uralkodó:
II. Péter
Orosz uralkodó
1730 – 1740
Az Orosz Birodalom kiscímere
Következő uralkodó:
VI. Iván