I. Rosztyiszlav kijevi nagyfejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Rosztyiszláv
Rostislav Mstislavich.jpg

Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1154. novemberevége
Elődje II. Izjaszlav
Utódja III. Izjaszlav
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
11591161
Elődje III. Izjaszlav
Utódja III. Izjaszlav
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
11611167. március 19.
Elődje III. Izjaszlav
Utódja II. Msztyiszlav
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rurik-dinasztia
Született 1108
Elhunyt 1167. március 19.
Zaruba
Nyughelye Kijev
1167. április 2.
Édesapja I. Msztyiszlav
Édesanyja Svédországi Krisztina

I. Szent Rosztyiszlav Msztyiszlavics (oroszul Ростислав Мстиславич), (1108[1]1167. március 19.[2]) kijevi nagyfejedelem 1154-ben, 1159-től 1161-ig és 1161-től haláláig.

Szmolenszki fejedelemsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rosztyiszláv Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem és felesége, Krisztina svéd hercegnő harmadik fia volt. Nagykorúvá válásakor apja a Szmolenszki fejedelemséget adományozta neki. Szmolenszkben hagyományosan erős volt a népgyűlés, a vecse befolyása, Rosztyiszláv pedig nem változtatott ezen a berendezkedésen. Jól működött együtt a polgársággal, képes volt befolyásukat a saját céljainak elérésre kihasználni. A krónikák alapján Rosztyiszláv a békés, szervező munkát kedvelte, fő célja Szmolenszk építése, gazdagítása, gazdaságilag a többi fejedelemségtől függetlenné tétele volt. Összehívatta a fejedelemség valamennyi városának és falvának képviselőit és beszámolójuk alapján összeíratta a településeket, az általuk használt földeket és termelt árukat, a kereskedelem helyzetét. Lelkes könyvbarát volt, Szmolenszkben a világi és egyházi irodalom nagy gyűjteményét állította össze.

Mindemellett Rosztyiszláv részt vett a nagyfejedelmi trónért vívott küzdelemben, ahol Izjaszláv bátyját támogatta; az oldalán harcolt 1147-1151-ben Jurij Dolgorukij ellen.

Kijevi nagyfejedelemsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izjaszláv 1154 novemberében történt halála után annak társuralkodója, az idős Vjacseszláv Rosztyiszlávot hívta meg maga mellé a trónra. Novgorod (amelyet ebben az évben rövid ideig Rosztyiszláv kormányzott, miután a korábbi fejedelmet a nép elkergette; a tisztséget aztán átadta David fiának) és Rjazany elismerte vezetését, azonban Jurij Dolgorukij és a csernyigovi Izjaszláv is pályázott a trónra és Vjacseszláv 1154 decemberi (vagy 1155 eleji) halála után sereggel indultak Kijevbe. A szenioritási örökösödés szerint mindkettőjüknek erősebb volt a trónigénye mint Rosztyiszlávé, aki sebtében összeszedett csapataival a szmolenszki fejedelemség területén találkozott Jurijjal. Összecsapásra nem került sor, Rosztyiszláv elismerte nagybátyja elsőbbségét. Kijevet eközben elfoglalta Izjaszláv, de Jurij seregének közeledtére békésen visszavonult.

Jurij két évvel később, 1157-ben meghalt (feltehetően megmérgezték a bojárok) amikor már Rosztyiszláv és Izjaszláv készültek ellene a fegyveres fellépésre. Az új fejedelem Izjaszláv lett, aki azonban már a következő évben konfliktusba keveredett Jaroszláv halicsi fejedelemmel. Jaroszláv szövetségre lépett Rosztyiszlávval és annak unokaöccsével Msztyiszláv volhíniai fejedelemmel és közös erővel elűzték a kijevi uralkodót és helyét Rosztyiszláv foglalta el. A szmolenszki herceg nem akart önkényes trónbitorlónak látszani és előtte lebegett Jurij Dolgorukij példája is, ezért mielőtt elfogadta volna a trónt követeket küldött Kijevbe, Novgorodba és Szmolenszkbe, kérve a bojárokat, hogy ismerjék el nagyfejedelemségét.

Rosztiszláv és unokaöccse, Msztyiszláv a haldokló Izjaszláv előtt (Borisz Csorikov, 1836)

1159-ben seregeivel délre vonult, hogy visszafoglalja az irreguláris fosztogató csapatok által megszállt Olesje városát a Dnyeper alsó folyásánál. Távollétét kihasználva Izjaszláv a kunok segítségével pusztító betörést intézett a Szmolenszki fejedelemségbe. 1161 februárjában kun zsoldosaival együtt átkelt a befagyott Dnyeperen és meglepetésszerűen elfoglalta Kijevet, Rosztyiszláv pedig menekülni kényszerült. Azonban négy héten belül megérkezett a halicsi és volhíniai segítség, a kunok cserbenhagyták, így Izjaszláv helyzete tarthatatlanná vált és délnek menekült, ahol a kijevi vazallus úzok március 6-án megölték.

Rosztyiszláv uralkodása ezután meglehetősen nyugalmasan zajlott, különösen a korábbi évekkel való összehasonlításban. A nagyfejedelem mindig igyekezett elsimítani és békésen megoldani a felmerülő konfliktusokat. 1162-ben visszaverte a kunok úzok elleni támadását, ezután békét kötött a nomádokkal és Rurik fia feleségül vette a kán lányát. 1165-ban a Szmolenszki fejedelemséghez csatolta Vityebszket.

1166-ban a kunok megszállták a Dnyeper zúgóit és az orosz és bizánci kereskedőket fosztogatták. Rosztyiszláv követeket küldött az orosz hercegekhez, hogy gyűljenek Kijevbe csapataikkal együtt, majd a hatalmas sereggel a zúgókhoz vonult és biztosította a szabad kereskedelmet a hajózási szezon végéig.

1166-ban a novgorodiak elkergették fejedelmüket, Rosztyiszláv fiát, Szvjatoszlávot. A nagyfejedelem északnak indult, hogy megbékítse a város lakóit fiával. Szmolenszkhez érve a polgárok kedvelt fejedelmük elé mentek 300 versztával és ajándékokkal kedveskedtek neki. Útközben megbetegedett és nem tudta folytatni útját, ezért Velikije Lukiban fogadta a novgorodiak követeit és Szvjatoszlávot. Közbenjárására a bojárok elfogadták a fiát fejedelmüknek, egészen annak haláláig. Rosztyiszláv ezután visszaindult Kijevbe, Szmolenszkben állapota még rosszabbra fordult, de folytatta útját. 1167. március 14-én, útközben, Zaruba faluban érte a halál. Testét Kijevbe szállították, ahol a Szent Fjodor-kolostorban temették el. A pravoszláv egyház felvette a szentek sorába mint példás életű uralkodót, emléknapja március 14-én van.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Roman (†1180. június 14) kijevi nagyfejedelem
  • Rurik (†1212) kijevi nagyfejedelem
  • Szvjatoszláv (†1170) novgorodi fejedelem
  • David (1140 — 1197. április 23) szmolenszki fejedelem
  • Msztyiszláv (†1180. június 13.) novgorodi fejedelem

Lányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jelena, feleségül ment II. Kázmér lengyel uralkodóhoz
  • Agafja, feleségül ment Oleg Szvjatoszlavics novgorod-szeverszki fejedelemhez
  • Agraféna (†1237), feleségül ment Igor Glebovics rjazanyi fejedelemhez
  • ismeretlen nevű lány, feleségül ment Msztyiszláv Rosztyiszlavics rosztovi fejedelemhez

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az orosz wikipédia megfelelő oldalának adata
  2. Rurikids 8 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  • Соловьев С. М. История России с древнейших времен. — М.: «Мысль», 1988. Кн.1, т.2.
  • Ср. летописи Ипатьевская, Никоновская, Лаврентьевская и Воскресенская;
  • Беляев, «Лекции по истории русского законодательства»; его же, «Рассказы из русской истории» (т. IV);
  • «Дополнения к Актам Историческим» (I);
  • Голубовский, «История северной земли» (в «Сборнике студент. университета св. Владимира», вып. III);
  • Филарет, «Обзор русской духовной литературы» (1859);
  • H. Барсов, «Географические начала летописи»;
  • Погодин, «Исследования, лекции и заметки» (VII);
  • Корсаков, «Меря и Ростовское княжество».

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ростислав Мстиславич című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. Izjaszlav
Kijevi nagyfejedelem
1154
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
III. Izjaszlav
Előző uralkodó:
III. Izjaszlav
Kijevi nagyfejedelem
11591161
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
III. Izjaszláv
Előző uralkodó:
III. Izjaszlav
Kijevi nagyfejedelem
11611167
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
II. Msztyiszlav