I. Rosztyiszlav kijevi nagyfejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Rosztyiszláv
Rostislav Mstislavich.jpg

Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1154. novembere – vége
Elődje II. Izjaszlav
Utódja III. Izjaszlav
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1159 – 1161
Elődje III. Izjaszlav
Utódja III. Izjaszlav
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1161 – 1167. március 19.
Elődje III. Izjaszlav
Utódja II. Msztyiszlav
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rurik-dinasztia
Született
1108
Elhunyt
1167. március 19.
Zaruba
Nyughelye Kijev
1167. április 2.
Gyermekei I. Roman kijevi nagyfejedelem
Édesapja I. Msztyiszlav
Édesanyja Svédországi Krisztina

I. Szent Rosztyiszlav Msztyiszlavics (oroszul: Ростислав Мстиславич), (1108[1]1167. március 19.[2]) kijevi nagyfejedelem 1154-ben, 1159-től 1161-ig és 1161-től haláláig.

Szmolenszki fejedelemsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rosztyiszláv Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem és felesége, Krisztina svéd hercegnő harmadik fia volt. Nagykorúvá válásakor apja a Szmolenszki fejedelemséget adományozta neki. Szmolenszkben hagyományosan erős volt a népgyűlés, a vecse befolyása, Rosztyiszláv pedig nem változtatott ezen a berendezkedésen. Jól működött együtt a polgársággal, képes volt befolyásukat a saját céljainak elérésre kihasználni. A krónikák alapján Rosztyiszláv a békés, szervező munkát kedvelte, fő célja Szmolenszk építése, gazdagítása, gazdaságilag a többi fejedelemségtől függetlenné tétele volt. Összehívatta a fejedelemség valamennyi városának és falvának képviselőit és beszámolójuk alapján összeíratta a településeket, az általuk használt földeket és termelt árukat, a kereskedelem helyzetét. Lelkes könyvbarát volt, Szmolenszkben a világi és egyházi irodalom nagy gyűjteményét állította össze.

Mindemellett Rosztyiszláv részt vett a nagyfejedelmi trónért vívott küzdelemben, ahol Izjaszláv bátyját támogatta; az oldalán harcolt 1147-1151-ben Jurij Dolgorukij ellen.

Kijevi nagyfejedelemsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izjaszláv 1154 novemberében történt halála után annak társuralkodója, az idős Vjacseszláv Rosztyiszlávot hívta meg maga mellé a trónra. Novgorod (amelyet ebben az évben rövid ideig Rosztyiszláv kormányzott, miután a korábbi fejedelmet a nép elkergette; a tisztséget aztán átadta David fiának) és Rjazany elismerte vezetését, azonban Jurij Dolgorukij és a csernyigovi Izjaszláv is pályázott a trónra és Vjacseszláv 1154 decemberi (vagy 1155 eleji) halála után sereggel indultak Kijevbe. A szenioritási örökösödés szerint mindkettőjüknek erősebb volt a trónigénye mint Rosztyiszlávé, aki sebtében összeszedett csapataival a szmolenszki fejedelemség területén találkozott Jurijjal. Összecsapásra nem került sor, Rosztyiszláv elismerte nagybátyja elsőbbségét. Kijevet eközben elfoglalta Izjaszláv, de Jurij seregének közeledtére békésen visszavonult.

Jurij két évvel később, 1157-ben meghalt (feltehetően megmérgezték a bojárok) amikor már Rosztyiszláv és Izjaszláv készültek ellene a fegyveres fellépésre. Az új fejedelem Izjaszláv lett, aki azonban már a következő évben konfliktusba keveredett Jaroszláv halicsi fejedelemmel. Jaroszláv szövetségre lépett Rosztyiszlávval és annak unokaöccsével Msztyiszláv volhíniai fejedelemmel és közös erővel elűzték a kijevi uralkodót és helyét Rosztyiszláv foglalta el. A szmolenszki herceg nem akart önkényes trónbitorlónak látszani és előtte lebegett Jurij Dolgorukij példája is, ezért mielőtt elfogadta volna a trónt követeket küldött Kijevbe, Novgorodba és Szmolenszkbe, kérve a bojárokat, hogy ismerjék el nagyfejedelemségét.

Rosztiszláv és unokaöccse, Msztyiszláv a haldokló Izjaszláv előtt (Borisz Csorikov, 1836)

1159-ben seregeivel délre vonult, hogy visszafoglalja az irreguláris fosztogató csapatok által megszállt Olesje városát a Dnyeper alsó folyásánál. Távollétét kihasználva Izjaszláv a kunok segítségével pusztító betörést intézett a Szmolenszki fejedelemségbe. 1161 februárjában kun zsoldosaival együtt átkelt a befagyott Dnyeperen és meglepetésszerűen elfoglalta Kijevet, Rosztyiszláv pedig menekülni kényszerült. Azonban négy héten belül megérkezett a halicsi és volhíniai segítség, a kunok cserbenhagyták, így Izjaszláv helyzete tarthatatlanná vált és délnek menekült, ahol a kijevi vazallus úzok március 6-án megölték.

Rosztyiszláv uralkodása ezután meglehetősen nyugalmasan zajlott, különösen a korábbi évekkel való összehasonlításban. A nagyfejedelem mindig igyekezett elsimítani és békésen megoldani a felmerülő konfliktusokat. 1162-ben visszaverte a kunok úzok elleni támadását, ezután békét kötött a nomádokkal és Rurik fia feleségül vette a kán lányát. 1165-ban a Szmolenszki fejedelemséghez csatolta Vityebszket.

1166-ban a kunok megszállták a Dnyeper zúgóit és az orosz és bizánci kereskedőket fosztogatták. Rosztyiszláv követeket küldött az orosz hercegekhez, hogy gyűljenek Kijevbe csapataikkal együtt, majd a hatalmas sereggel a zúgókhoz vonult és biztosította a szabad kereskedelmet a hajózási szezon végéig.

1166-ban a novgorodiak elkergették fejedelmüket, Rosztyiszláv fiát, Szvjatoszlávot. A nagyfejedelem északnak indult, hogy megbékítse a város lakóit fiával. Szmolenszkhez érve a polgárok kedvelt fejedelmük elé mentek 300 versztával és ajándékokkal kedveskedtek neki. Útközben megbetegedett és nem tudta folytatni útját, ezért Velikije Lukiban fogadta a novgorodiak követeit és Szvjatoszlávot. Közbenjárására a bojárok elfogadták a fiát fejedelmüknek, egészen annak haláláig. Rosztyiszláv ezután visszaindult Kijevbe, Szmolenszkben állapota még rosszabbra fordult, de folytatta útját. 1167. március 14-én, útközben, Zaruba faluban érte a halál. Testét Kijevbe szállították, ahol a Szent Fjodor-kolostorban temették el. A pravoszláv egyház felvette a szentek sorába mint példás életű uralkodót, emléknapja március 14-én van.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Roman (†1180. június 14) kijevi nagyfejedelem
  • Rurik (†1212) kijevi nagyfejedelem
  • Szvjatoszláv (†1170) novgorodi fejedelem
  • David (1140 — 1197. április 23) szmolenszki fejedelem
  • Msztyiszláv (†1180. június 13.) novgorodi fejedelem

Lányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jelena, feleségül ment II. Kázmér lengyel uralkodóhoz
  • Agafja, feleségül ment Oleg Szvjatoszlavics novgorod-szeverszki fejedelemhez
  • Agraféna (†1237), feleségül ment Igor Glebovics rjazanyi fejedelemhez
  • ismeretlen nevű lány, feleségül ment Msztyiszláv Rosztyiszlavics rosztovi fejedelemhez

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az orosz wikipédia megfelelő oldalának adata
  2. Rurikids 8 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  • Соловьев С. М. История России с древнейших времен. — М.: «Мысль», 1988. Кн.1, т.2.
  • Ср. летописи Ипатьевская, Никоновская, Лаврентьевская и Воскресенская;
  • Беляев, «Лекции по истории русского законодательства»; его же, «Рассказы из русской истории» (т. IV);
  • «Дополнения к Актам Историческим» (I);
  • Голубовский, «История северной земли» (в «Сборнике студент. университета св. Владимира», вып. III);
  • Филарет, «Обзор русской духовной литературы» (1859);
  • H. Барсов, «Географические начала летописи»;
  • Погодин, «Исследования, лекции и заметки» (VII);
  • Корсаков, «Меря и Ростовское княжество».

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ростислав Мстиславич című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. Izjaszlav
Kijevi nagyfejedelem
1154
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
III. Izjaszlav
Előző uralkodó:
III. Izjaszlav
Kijevi nagyfejedelem
11591161
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
III. Izjaszláv
Előző uralkodó:
III. Izjaszlav
Kijevi nagyfejedelem
11611167
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
II. Msztyiszlav