I. Katalin orosz cárnő

I. Katalin
I. Katalin cárnő
minden oroszok cárnője
Uralkodási ideje 1725. február 8. – 1727. május 17.
Elődje	I. Péter
Utódja	II. Péter
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Romanov-ház
Teljes neve	Marfa Szkavronszka Jekatyerina Alekszejevna Romanova
Született	1684. április 14. Ringen; Livónia
Elhunyt	1727. május 17. Szentpétervár; Oroszország
Gyermekei	Pavel Petrovics Pjotr Petrovics Jekatyerina Petrovna Anna Petrovna Jelizaveta Petrovna Natalja Petrovna Margarita Petrovna Pjotr Petrovics Pavel Petrovics Natalja Petrovna Pjotr Petrovics Pavel Petrovics
Édesapja	Sámuel Szkavronszkij
Édesanyja	Erzsébet Moritz

I. Katalin cárnő (oroszul: Императрица Екатерина I, teljes neve Jekatyerina Alekszejevna Romanova Екатерина Алексеевна Романовa, születési neve Marfa Szkavronszkaja; Ringen, Livónia, 1684. április 14. – Szentpétervár, 1727. május 17.). Orosz cárnő, trónra lépett 1725. február 8-án.

Életének első szakasza

Katalin cárnő Marfa Szkavronszkajaként, egy egyszerű litván paraszt leányaként látta meg a napvilágot. Apja Sámuel Szkavronszkij, anyja – valószínűleg – Erzsébet Moritz volt, bár édesanyja kiléte máig nem tisztázott pontosan.

Mikor az orosz seregek bevették Marienburgot, Marfa áttért az orosz ortodox hitre, és a „Jekatyerina”, azaz magyarul Katalin nevet kapta. Bejáratos volt Mensikov házába, aki az orosz cár, I. Nagy Péter egyik barátja volt. Katalin itt találkozott I. Péterrel, és a szeretője lett. Hűségesen követte a cárt mindenhova, még a háborúkba is. Gondoskodott róla, hatni tudott a lelkére, és nem mellékesen tizenkét gyermeket szült neki. Mikor a cár belefogott Szentpétervár felépítésébe, ő és I. Péter egy kétszobás faházban laktak az építkezés mellett. Katalin főzött, mosott, nevelte a gyermekeket, és egy kis kertet tartott fenn.

Házassága és családi élete

Katalint I. Péter már 1707-ben feleségül vette, azonban a házasságot titokban kellett tartaniuk. A hivatalos menyegzőre csak 1712 februárjában került sor. Ezután Katalint mint „minden oroszok anyácskáját”, azaz cárnét tartották számon. Katalin a cár második felesége volt: az első, Jevdokija Fjodorovna Lopuhina szülte Oroszország trónörökösét, Alekszej Petrovicsot. Jevdokiját azonban Péter kolostorba zárta, Alekszej Petrovics pedig meghalt 1718-ban.

Férje a fiuk, Pjotr Petrovics halála után fontolóra vette, hogy elválik Katalintól egyik ágyasa kedvéért, azonban végül kitartott az asszony mellett, és cárnévá koronázta, melyre addig még nem volt példa az orosz történelemben. Cárnéként Katalin nem sokat törődött az ország gondjaival; szeretőivel és bálokkal múlatta az időt. Ekkor már erős alkoholista volt, mely külsején is megmutatkozott; emellett arcát a himlő okozta hegek is elcsúfították.

Katalin Péter halála után megkereste a testvéreit, Krisztinát, Annát, Károlyt és Frigyest. Grófi rangra emelte, és Oroszországba költöztette őket.

Gyermekei

Katalinnak és Péternek tizenkét gyermeke született, azonban ebből csak két lány érte meg a felnőttkort:

Név	Élt	Megjegyzés
id. Pavel Petrovics	1704–1704	Csecsemőként elhalálozott.
id. Pjotr Petrovics	1705–1705	Csecsemőként elhalálozott.
Jekatyerina Petrovna	1707–1707	Csecsemőként elhalálozott.
Anna Petrovna	1708–1728	Károly Frigyes holstein–gottorpi herceg neje.
Jelizaveta Petrovna	1709–1762	I. Erzsébet néven Oroszország cárnője.
id. Natalja Petrovna	1713–1715
Margarita Petrovna	1714–1715
ifj. Pjotr Petrovics	1715–1719
ifj. Pavel Petrovics	1717–1717
ifj. Natalja Petrovna	1718–1725
legifj. Pjotr Petrovics	1723–1723	Csecsemőként elhalálozott.
legifj. Pavel Petrovics	1724–1724	Csecsemőként elhalálozott.

Uralkodása

I. Katalin 1724-ben (ismeretlen festő műve)

Mikor I. Péter már haldoklott, az udvar két pártra szakadt a trónutódlást illetően. A vezető bojárcsaládok Pjotr Alekszejevicset, a cár unokáját támogatták, míg Péter barátai és hívei Katalint akarták uralkodójukként látni. Mensikov, a Preobrazsenszkij gárda vezetője és a hadsereg magas rangú tisztjeinek támogatása Katalin javára billentette a mérleget.

Január 27-éről 28-ra virradó éjjel a Katalin-pártiak végigjárták a kaszárnyákat, hogy meggyőződjenek a tisztek hűségéről. Közvetlenül I. Péter halála után Katalin a szenátusra bízta az utódlási kérdés eldöntését. Ellenfelei lemondtak a követeléseikről, amikor az épületet megszállták a Preobrazsenszkij gárda tisztjei. Így a félig írástudatlan Katalin Oroszország első cárnője lett.

Az új uralkodónő – akárcsak cárnéként – nemigen foglalkozott a kormányzás gondjaival. Helyette pompás vacsorákat adott, szeretőivel mulatozott és bosszút állt férje első feleségén. Jevdokija Fjodorovnát a kolostorból a Schlüsselburg erőd férgektől hemzsegő tömlöcébe záratta.

Bár a szenátus Katalint nevezte ki cárnőnek, a valódi hatalom a Mensikov által 1726 februárjában alapított Legfelső Titkos Tanács kezében volt. A főügyész tisztségét eltörölték, és számos más, Péter cár által alkotott hivatalt is megszüntettek. A Legfelső Titkos Tanács igyekezett I. Péter politikáját folytatni, bár a fejadót csökkentette a parasztok elégedetlenkedése miatt. Anna Petrovna, I. Péter és Katalin leánya 1725-ben hozzáment Károly Frigyes holstein–gottorpi herceghez, és így Ausztria és Oroszország szövetséget kötöttek egymással.

Katalin folytatta I. Péter elkezdett munkáját az Orosz Tudományos Akadémiával, és az ő uralkodása alatt épültek meg Szentpétervár első hídjai. Róla nevezték el Jekatyerinhofot, egy várost Szentpétervár közelében; és a carszkoje szeloi Katalin-palotát, ugyanis ő alapozta meg a későbbi Carszkoje Szelot azzal, hogy vett ott egy földbirtokot.

I. Katalin a leányát, Jelizavetát akarta örökösének, bár a közvélemény Pjotr Alekszejevics mellett állt ki. Sokan azt javasolták Katalinnak, hogy Jelizaveta és Pjotr házasodjanak össze, azonban Mensikov rávette a cárnőt, hogy Pjotrot jegyezzék el az ő lányával, Marijával.

I. Katalin 1727. május 6-án magas lázban meghalt, anélkül, hogy leányát nevezte volna meg utódjának. A trón Pjotr Alekszejevicsnek jutott, aki II. Péterként került Oroszország élére.

Előző uralkodó: I. Péter

Orosz uralkodó 1725 – 1727

Következő uralkodó: II. Péter

Források

• Warnes, David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002; ISBN 963-9093-63-7

Külső hivatkozások

• Életrajza (angolul)
• Kurunczi Jenő: I. Katalin Hozzáférés ideje: 2008. október 2.