II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Szvjatopolk
Michael of salonica.jpg

Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1093. áprilisa[1]1113. április 16.
Elődje I. Vszevolod
Utódja II. Vlagyimir
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rurik-dinasztia
Született 1050. november 8.
Elhunyt 1113. április 16. (62 évesen)
Visgorod
Édesapja I. Izjaszláv
Édesanyja Gertrúd (?)

II. Szvjatopolk Izjaszlavics, keresztény nevén Mihály (oroszul Святопо́лк (Михаи́л) Изясла́вич), (1050. november 8.1113. április 16.[1][2]) kijevi nagyfejedelem 1093-tól haláláig.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja I. Izjaszláv nagyfejedelem volt, anyja kiléte bizonytalan. Izjaszláv egyetlen ismert felesége, a lengyel Gertrúd három fiuk közül a legidősebbről, Jaropolkról azt írta, hogy ő az egyetlen fia. Lehetséges, hogy Szvjatopolk házasságon kívül született.

1067-ben a nagyfejedelem elfoglalta Polockot, az ottani uralkodót, Vszeszlávot börtönbe vetette. Polock fejedelmévé Szvjatopolk fivérét, Msztyiszlávot nevezte ki, aki azonban 1069-ben meghalt, a fejedelemséget pedig Szvjatoszláv kapta meg. Két évvel később Vszeszláv visszafoglalta korábbi birtokát, Szvjatoszláv pedig feltehetően Kijevben élt 1073-ig, amikor apját öccsei elűzték a trónról és követte őt nyugat-európai száműzetésébe. Izjaszláv 1077-es visszatérése után újból fontos feladatokat kapott, 1078-ban unokatestvérével, Vlagyimir Vszevolodoviccsal együtt vezette a kijevi büntetőhadjáratot Polock ellen, majd még ebben az évben, miután a novgorodiak elűzték fejedelmüket, ő kapta meg a város kormányzását. Mikor 1086 végén megölték Jaropolk bátyját, Szvjatoszláv az ő fejedelemségét, Turovot vette át.

Nagyfejedelemsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Demeter mozaikja a Szvjatoszláv által építtetett Szt. Mihály-kolostorban (ma a Tretyakov-képtárban található)

Nagybátyja, Vszevolod nagyfejedelem 1093-as halála után a szláv öröklési rendszernek megfelelően Szvjatopolk foglalta el a kijevi trónt. Az uralkodó halála utáni zűrzavart kihasználva a kunok nagy sereggel indultak a Kijevi Rusz ellen és ostrom alá vették Torcseszket. Szvjatopolk és unokatestvérei kivonultak ellenük, de a Sztugna folyónál vereséget szenvedtek; menekülés közben Vlagyimir öccse, Rosztyiszláv a folyóba fulladt. A kunok ezután kilenc hétig ostromolták Torcseszket, majd erejük nagyobbik részével Kijevhez vonultak. Itt Szvjatoszláv újfent megütközött velük, ám megint vereséget szenvedett és a város falai mögött keresett menedéket. Torcseszk védői reménytelen helyzetbe kerültek és megadták magukat, a várost a kunok kirabolták és felgyújtották. A sereg nélkül maradt Szvjatoszláv 1094-ben békét kötött velük és feleségül vette vezérük, Tugorkán lányát.

1094-ben a korábbi nagyfejedelem fia, Oleg Szvjatoszlavics a kunokkal szövetkezve elűzte Csernyigovból (amely korábban apja birtoka volt) Vlagyimirt és a nagyfejedelemnek csak két évvel később sikerült kikergetnie őt. Ugyanebben az évben újabb kun támadásra került sor, Bonyak kán Kijev környékét dúlta fel és felégette a beresztovi fejedelmi palotát, Tugorkán pedig Perejaszlavlt vette ostrom alá. Szvjatopolk és Vlagyimir az utóbbi kun seregre csapott le, a csatában maga Tugorkán és fia is elesett. A Bonyak vezette kunok még egyszer végigfosztogatták Kijev környékét, felgyújtották a külvárost, aztán visszatértek a sztyeppre.

A ljubecsi egyezmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oleg Szvjatoszlavics eközben az ország keleti részén elfoglalta Murom, Rjazany és Rosztov városokat. A csatákban Vlagyimir második fia, Izjaszláv is életét vesztette. A novgorodi erők segítségével végül sikerült visszafoglalni a városokat, de egyértelművé vált, hogy az állandó kun fenyegetés árnyékában az állam nem engedheti meg magának a belső testvérháborút. 1097-ben a fejedelmek összegyűltek és a ljubecsi egyezményben megállapodtak, hogy a hercegek tulajdonosaivá válnak saját birtokaiknak és továbbörökíthetik azt gyermekeiknek. Korábban a rota-rendszer volt érvényben, ami szerint az aktuális nagyfejedelem osztotta ki a fejedelemségeket fiainak. Az egyezménnyel megvetették egy feudális rendszer alapjait[3].

Polgárháború és kun hadjáratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dolobszki szövetség (A. D. Kivsenko képe, 19. sz.)

Az egyezmény után szinte azonnal kitört az ellenségeskedés, melynek során nem sokon múlott, hogy Vlagyimir erőszakkal megszerezze a nagyfejedelmi címet. Szvjatopolk a volhíniai David Igorevics ellen 1099-ban Kálmán magyar király segítségét kérte (Kálmán sógora volt Szvjatopolk fiának, Jaroszlávnak), de a magyar sereg a Vigor folyónál súlyos vereséget szenvedett a kunok által támogatott David fejedelemtől. Egy újabb fejedelmi csúcstalálkozóra volt szükség, ezúttal a Dnyeper-menti Uveticsiben, hogy véget vessenek a belháborúnak (1100-ban).

Szvatopolk 1102-ben megpróbálta kijátszani az új rendszert és a kétszáz éves hagyománynak megfelelően saját fiát ültetni a novgorodi fejedelmi székbe, de a novgorodiak azt üzenték vissza, hogy csak akkor küldje a fiát hozzájuk, hogy ha két feje van.

1103-ban Szvjatopolk és Vlagyimir a Dolobszki-tónál szövetséget kötött a többi herceggel a kunok ellen. A későbbi évek megmutatták az egyesített orosz fejedelemségek erejét, 1103 és 1111 között öt sikeres hadjáratot vezettek a nomádok ellen és elfoglalták Sarukán és Szugrov városokat.

AZ 1113-as év húsvétja után Szvjatopolk megbetegedett és április 16-án meghalt. A kijevi Szent Mihály-kolostorban temették el. Halála után Kijevben felkelés tört ki, ami elsősorban a magas adók, főleg a sóadó ellen irányult. A megrettent bojárok a népszerű hadvezért, Vlagyimirt hívták meg a trónra.

Szvjatopolk uralkodása alatt állította össze a szerzetes Nyesztor az orosz Őskrónikát.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szvjatopolk első feleségének neve nem ismert, feltehetően II. Spytihněv cseh fejedelem lánya volt. Gyermekeik:

  • Jaroszláv (Ioann) (kb. 1072 — 1123 májusa), Vlagyimir-Volinszkij, Visgorod és Turov fejdeleme
  • Anna (†1136 után), feleségül ment Szvjatoszláv Davidovics lucki herceghez
  • Szbiszlava (†1111), feleségül ment III. Boleszláv lengyel királyhoz
  • Predszlava, feleségül ment Álmos magyar herceghez

1094-ben Tugorkán kun fejedelem lányát vette feleségül, aki a keresztségben a Jelena nevet kapta. Gyermekeik:

  • Brjacsiszláv (1104—1123), turovi fejedelem
  • Izjaszláv (†1127), turovi fejedelem
  • Marija (†1145 után), feleségül ment Piotr Włostowic lengyel herceghez

Ágyasától született egy törvénytelen fia is:

  • Msztyiszláv (†1099), Breszt, Novgorod-Szerverszkij és Vlagyimir Volinszkij fejedelme

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal
  2. Rurikids 4 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 127. oldal
  • Войтович Л. Ізяславичі. Турово-пінські князі. Четвертинські. Сокольські // Князівські династії Східної Європи (кінець IX — початок XVI ст.): склад, суспільна і політична роль. Історико-генеалогічне дослідження. — Львів: Інститут українознавства ім. І.Крип’якевича, 2000. — 649 с. — ISBN 966-02-1683-1 (укр.)
  • Древняя Русь в свете зарубежных источников./ под редакцией Е. А. Мельниковой. — М.: Логос, 1999.
  • Коган В.М., Домбровский-Шалагин В.И. Князь Рюрик и его потомки: Историко-генеалогический свод. — СПб.: «Паритет», 2004. — 688 с. — 3000 экз. — ISBN 5-93437-149-5*
  • Пчелов Е. В. Рюриковичи. История династии. — М.: ОЛМА-ПРЕСС, 2002.
  • Родословная книга князей и дворян Российских и выезжих (Бархатная книга)
  • Рыжов К. Все монархи мира. Россия. — М.: Вече, 1998. — 640 с. — 16 000 экз. — ISBN 5-7838-0268-9
  • Славянская энциклопедия. Киевская Русь — Московия: в 2 т. / Автор-составитель В. В. Богуславский. — М.: ОЛМА-ПРЕСС, 2001. — Т. 2. — 816 с. — 5000 экз. — ISBN 5-224-02249-5

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Святополк Изяславич című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Vszevolod
Kijevi nagyfejedelem
10931113
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
II. Vlagyimir