II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Szvjatopolk
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1093. áprilisa[1] – 1113. április 16.
Elődje I. Vszevolod
Utódja II. Vlagyimir
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rurik-dinasztia
Született
1050. november 8.
Elhunyt
1113. április 16. (62 évesen)
Visgorod
Édesapja I. Izjaszláv
Édesanyja Gertrúd (?)

II. Szvjatopolk Izjaszlavics, keresztény nevén Mihály (oroszul: Святопо́лк (Михаи́л) Изясла́вич), (1050. november 8.1113. április 16.[1][2]) kijevi nagyfejedelem 1093-tól haláláig.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja I. Izjaszláv nagyfejedelem volt, anyja kiléte bizonytalan. Izjaszláv egyetlen ismert felesége, a lengyel Gertrúd három fiuk közül a legidősebbről, Jaropolkról azt írta, hogy ő az egyetlen fia. Lehetséges, hogy Szvjatopolk házasságon kívül született.

1067-ben a nagyfejedelem elfoglalta Polockot, az ottani uralkodót, Vszeszlávot börtönbe vetette. Polock fejedelmévé Szvjatopolk fivérét, Msztyiszlávot nevezte ki, aki azonban 1069-ben meghalt, a fejedelemséget pedig Szvjatoszláv kapta meg. Két évvel később Vszeszláv visszafoglalta korábbi birtokát, Szvjatoszláv pedig feltehetően Kijevben élt 1073-ig, amikor apját öccsei elűzték a trónról és követte őt nyugat-európai száműzetésébe. Izjaszláv 1077-es visszatérése után újból fontos feladatokat kapott, 1078-ban unokatestvérével, Vlagyimir Vszevolodoviccsal együtt vezette a kijevi büntetőhadjáratot Polock ellen, majd még ebben az évben, miután a novgorodiak elűzték fejedelmüket, ő kapta meg a város kormányzását. Mikor 1086 végén megölték Jaropolk bátyját, Szvjatoszláv az ő fejedelemségét, Turovot vette át.

Nagyfejedelemsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Demeter mozaikja a Szvjatoszláv által építtetett Szt. Mihály-kolostorban (ma a Tretyakov-képtárban található)

Nagybátyja, Vszevolod nagyfejedelem 1093-as halála után a szláv öröklési rendszernek megfelelően Szvjatopolk foglalta el a kijevi trónt. Az uralkodó halála utáni zűrzavart kihasználva a kunok nagy sereggel indultak a Kijevi Rusz ellen és ostrom alá vették Torcseszket. Szvjatopolk és unokatestvérei kivonultak ellenük, de a Sztugna folyónál vereséget szenvedtek; menekülés közben Vlagyimir öccse, Rosztyiszláv a folyóba fulladt. A kunok ezután kilenc hétig ostromolták Torcseszket, majd erejük nagyobbik részével Kijevhez vonultak. Itt Szvjatoszláv újfent megütközött velük, ám megint vereséget szenvedett és a város falai mögött keresett menedéket. Torcseszk védői reménytelen helyzetbe kerültek és megadták magukat, a várost a kunok kirabolták és felgyújtották. A sereg nélkül maradt Szvjatoszláv 1094-ben békét kötött velük és feleségül vette vezérük, Tugorkán lányát.

1094-ben a korábbi nagyfejedelem fia, Oleg Szvjatoszlavics a kunokkal szövetkezve elűzte Csernyigovból (amely korábban apja birtoka volt) Vlagyimirt és a nagyfejedelemnek csak két évvel később sikerült kikergetnie őt. Ugyanebben az évben újabb kun támadásra került sor, Bonyak kán Kijev környékét dúlta fel és felégette a beresztovi fejedelmi palotát, Tugorkán pedig Perejaszlavlt vette ostrom alá. Szvjatopolk és Vlagyimir az utóbbi kun seregre csapott le, a csatában maga Tugorkán és fia is elesett. A Bonyak vezette kunok még egyszer végigfosztogatták Kijev környékét, felgyújtották a külvárost, aztán visszatértek a sztyeppre.

A ljubecsi egyezmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oleg Szvjatoszlavics eközben az ország keleti részén elfoglalta Murom, Rjazany és Rosztov városokat. A csatákban Vlagyimir második fia, Izjaszláv is életét vesztette. A novgorodi erők segítségével végül sikerült visszafoglalni a városokat, de egyértelművé vált, hogy az állandó kun fenyegetés árnyékában az állam nem engedheti meg magának a belső testvérháborút. 1097-ben a fejedelmek összegyűltek és a ljubecsi egyezményben megállapodtak, hogy a hercegek tulajdonosaivá válnak saját birtokaiknak és továbbörökíthetik azt gyermekeiknek. Korábban a rota-rendszer volt érvényben, ami szerint az aktuális nagyfejedelem osztotta ki a fejedelemségeket fiainak. Az egyezménnyel megvetették egy feudális rendszer alapjait[3].

Polgárháború és kun hadjáratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dolobszki szövetség (A. D. Kivsenko képe, 19. sz.)

Az egyezmény után szinte azonnal kitört az ellenségeskedés, melynek során nem sokon múlott, hogy Vlagyimir erőszakkal megszerezze a nagyfejedelmi címet. Szvjatopolk a volhíniai David Igorevics ellen 1099-ban Kálmán magyar király segítségét kérte (Kálmán sógora volt Szvjatopolk fiának, Jaroszlávnak), de a magyar sereg a Vigor folyónál súlyos vereséget szenvedett a kunok által támogatott David fejedelemtől. Egy újabb fejedelmi csúcstalálkozóra volt szükség, ezúttal a Dnyeper-menti Uveticsiben, hogy véget vessenek a belháborúnak (1100-ban).

Szvatopolk 1102-ben megpróbálta kijátszani az új rendszert és a kétszáz éves hagyománynak megfelelően saját fiát ültetni a novgorodi fejedelmi székbe, de a novgorodiak azt üzenték vissza, hogy csak akkor küldje a fiát hozzájuk, hogy ha két feje van.

1103-ban Szvjatopolk és Vlagyimir a Dolobszki-tónál szövetséget kötött a többi herceggel a kunok ellen. A későbbi évek megmutatták az egyesített orosz fejedelemségek erejét, 1103 és 1111 között öt sikeres hadjáratot vezettek a nomádok ellen és elfoglalták Sarukán és Szugrov városokat.

AZ 1113-as év húsvétja után Szvjatopolk megbetegedett és április 16-án meghalt. A kijevi Szent Mihály-kolostorban temették el. Halála után Kijevben felkelés tört ki, ami elsősorban a magas adók, főleg a sóadó ellen irányult. A megrettent bojárok a népszerű hadvezért, Vlagyimirt hívták meg a trónra.

Szvjatopolk uralkodása alatt állította össze a szerzetes Nyesztor az orosz Őskrónikát.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szvjatopolk első feleségének neve nem ismert, feltehetően II. Spytihněv cseh fejedelem lánya volt. Gyermekeik:

  • Jaroszláv (Ioann) (kb. 1072 — 1123 májusa), Vlagyimir-Volinszkij, Visgorod és Turov fejdeleme
  • Anna (†1136 után), feleségül ment Szvjatoszláv Davidovics lucki herceghez
  • Szbiszlava (†1111), feleségül ment III. Boleszláv lengyel királyhoz
  • Predszlava, feleségül ment Álmos magyar herceghez

1094-ben Tugorkán kun fejedelem lányát vette feleségül, aki a keresztségben a Jelena nevet kapta. Gyermekeik:

  • Brjacsiszláv (1104—1123), turovi fejedelem
  • Izjaszláv (†1127), turovi fejedelem
  • Marija (†1145 után), feleségül ment Piotr Włostowic lengyel herceghez

Ágyasától született egy törvénytelen fia is:

  • Msztyiszláv (†1099), Breszt, Novgorod-Szerverszkij és Vlagyimir Volinszkij fejedelme

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal
  2. Rurikids 4 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 127. oldal
  • Войтович Л. Ізяславичі. Турово-пінські князі. Четвертинські. Сокольські // Князівські династії Східної Європи (кінець IX — початок XVI ст.): склад, суспільна і політична роль. Історико-генеалогічне дослідження. — Львів: Інститут українознавства ім. І.Крип’якевича, 2000. — 649 с. — ISBN 966-02-1683-1 (укр.)
  • Древняя Русь в свете зарубежных источников./ под редакцией Е. А. Мельниковой. — М.: Логос, 1999.
  • Коган В.М., Домбровский-Шалагин В.И. Князь Рюрик и его потомки: Историко-генеалогический свод. — СПб.: «Паритет», 2004. — 688 с. — 3000 экз. — ISBN 5-93437-149-5*
  • Пчелов Е. В. Рюриковичи. История династии. — М.: ОЛМА-ПРЕСС, 2002.
  • Родословная книга князей и дворян Российских и выезжих (Бархатная книга)
  • Рыжов К. Все монархи мира. Россия. — М.: Вече, 1998. — 640 с. — 16 000 экз. — ISBN 5-7838-0268-9
  • Славянская энциклопедия. Киевская Русь — Московия: в 2 т. / Автор-составитель В. В. Богуславский. — М.: ОЛМА-ПРЕСС, 2001. — Т. 2. — 816 с. — 5000 экз. — ISBN 5-224-02249-5

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Святополк Изяславич című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Vszevolod
Kijevi nagyfejedelem
10931113
A Kijevi Rusz címere
Következő uralkodó:
II. Vlagyimir