Borisz orosz cár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borisz
Borisgodunov.jpg

Oroszország cárja
Uralkodási ideje
1598. februárja – 1605. április 13.
Elődje I. Fjodor
Utódja II. Fjodor
Életrajzi adatok
Született 1552
Kosztroma
Elhunyt 1605. április 13.
Moszkva
Házastársa Marija Grigorjevna Szkuratova-Belszkaja
Gyermekei Fjodor Boriszovics
Kszenyija Boriszovna
Édesapja Fjodor Godunov
Édesanyja Sztyepanyida Ivanova

Borisz Godunov, vagy I. Borisz (oroszul: Борис I Годунов, teljes nevén Borisz Fjodorovics Godunov Бори́с Фёдорович Годуно́в; Kosztroma, 1552Moszkva, 1605. április 13./23.), 1598-tól Oroszország cárja. Róla szól Muszorgszkij műve, a Borisz Godunov című opera.

Származása és útja a hatalomig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borisz Godunov feltehetőleg tatár eredetű család gyermeke; ősei között állítólag egy tatár herceg is szerepelt, azonban ezt nem lehet bizonyítékokkal alátámasztani. A Godunov család Kosztroma környékéről származott, maga Borisz Godunov egy Fjodor Ivanovics Godunov és egy Sztyepanyida Ivanovna nevű nő házasságából született 1552 körül. 1571-ben Borisz csatlakozott az opricsnyinához, majd 1580-ban vagy 1581-ben emelkedett a bojárok közé, és hamarosan IV. Rettegett Iván cár bizalmas tanácsadója lett, amit az is elősegített, hogy a cár második fia, Fjodor Ivanovics feleségül vette Borisz húgát, Irinát.

IV. Iván halála után második fia, I. Fjodor lépett a trónra, Borisz pedig a cár négy régensének egyike lett. Mint sógor, hatalmas befolyást gyakorolt az uralkodóra; a hatalom szinte teljes egészében az ő kezében volt.

Dmitrij nagyherceg halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel I. Fjodornak sokáig nem született gyermeke, a trónörökösi rangot féltestvére, Dmitrij Ivanovics viselte, aki Uglicsban nevelkedett. 1591. május 6-án a nagyherceget holtan találták a palota udvarán. Borisz Godunov Vaszilij Sujszkijt bízta meg az ügy felderítésével, s a bojár arra jutott, hogy Dmitrij epilepsziás rohamot kapott, miközben egy késsel játszadozott, és elvágta a saját torkát. Később, amikor Vaszilij Sujszkij érdekei úgy kívánták, azt állította, hogy Borisz Godunov bérelt fel gyilkosokat a kisfiú meggyilkolására, ám azok nem Dmitrijt szúrták le, hanem egy játszótársát. Végül 1606-ban Sujszkijt cárrá koronázták, s ekkor trónigénye miatt már azon a véleményen volt, hogy Dmitrijt valóban meggyilkolták, és szentté avatta a cárevicset.

A legtöbben Boriszt tartották felelősnek a nagyherceg haláláért, hiszen így megszabadult I. Fjodor örökösétől, és ő lett a cár legközelebbi rokona. Napjainkra azonban a legtöbb történész egyetért abban, hogy valószínűleg nem Borisz volt a gyilkosság kitervelője. Ekkor I. Fjodor cár még elég fiatal volt ahhoz, hogy fia szülessen, ráadásul Dmitrij IV. Iván hetedik, tehát törvénytelen[1] házasságából származott, így trónigénye sem volt biztos.

1598. január 7-én meghalt I. Fjodor, anélkül hogy utódját kijelölte volna. A cárral vége szakadt a Rurik-dinasztiának, és mivel a cár sógora volt, Borisz jó eséllyel pályázott a trónra.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borisz Godunov a zűrzavarok közepette Iov pátriárka segítségével lépett az orosz trónra. 1598. február 21-én koronázták meg, és azonnal egyeduralkodónak tekintette magát, amivel azonban az őt támogató bojárok közül sokan nem értettek egyet.

Uralkodása első évei azzal teltek el, hogy kiiktatta lehetséges vetélytársait. Közéjük tartozott a Romanov család, akik I. Fjodor cár anyai rokonai voltak. A család fejét, Fjodor Nyikityicset letartóztatták fekete mágia gyakorlása, valamint a cár elleni összeesküvés vádjával. Kolostorba kényszerítették, ahol felvette a Filaret nevet. A többi Romanovot száműzték az Urál-hegységbe, ahol sokan éhenhaltak. A cár a többi bojárt sem kímélte: valóságos besúgórendszert hozott létre, amely tájékoztatta őt a bojárok minden egyes lépéséről.

Még trónra lépése előtt, I. Fjodor uralkodása alatt Godunov jelentős sikereket ért el a külpolitikában. A lengyelekkel 15 éves fegyverszünetet tudott kötni 1587-ben, s a hároméves svéd háborút is békével zárta 1593-ban. A béke kijáratot biztosított Oroszországnak a Balti-tengerhez. Ugyancsak Borisz Godunov erősítette meg az orosz pozíciókat a Kaukázusban is. Ezzel együtt foglalkozott annak lehetőségével, hogy a Német-római Birodalom és a Habsburg Ausztria szövetségeseként maga is beavatkozzék a magyarországi török háborúkba. A németekkel Moszkvának ekkor különösen jó viszonya volt, s ezt a cárok Lengyelország ellenében akarták felhasználni. Godunov alávetette a Nogaj Hordát a kormánynak, és ezzel megnyitotta az utat Nyugat-Szibéria felé, ezzel pedig a Habsburgokat is segítette, mert Nogaj fegyveresei harcoltak Magyarországon és Havasalföldön a Oszmán Birodalom seregeivel.

Az utolsó tatár inváziós had 1591-ben semmisült meg, de később Moszkvában a török politika idővel más irányvonalat vesz, mert a Habsburgok és Lengyelország kibékül, ezért annak lehetősége merül fel, hogy a törökök kössenek szövetséget az oroszokkal, amire természetesen nem kerül sor.

Nagy jelentőségű döntés volt a moszkvai patriarkátus felállítása 1589-ben. Ő hozta meg azt a rendeletet 1597-ben a szökött parasztokkal kapcsolatban, amely engedélyt adott azok hazahurcolására; és ő bevezette a röghözkötést.

1601-ben súlyos aszály és éhínség tombolt az országban, mely a további két évben is folytatódott. Az emberek tömegesen haltak éhen, sokan járványok miatt pusztultak el, a parasztok pedig fellázadtak. A kormány hiába tett bármit is, a katasztrófát nem sikerült mérsékelni és megelőzni. Maga a cár sokat jótékonykodott: „Borisz cár hihetetlen összegeket költött a szegényekre. Moszkvai jótékonykodása mellett, Oroszországban nem akadt olyan város, ahol ne járult volna hozzá a szegények ellátásához. […] Jó tulajdonságai közé tartozott, hogy rendszeresen bőséges alamizsnát osztott, és a papságnak hatalmas birtokokat juttatott…”[2] – írta a cárról egy francia kapitány, Jacques Margeret.

1604-ben egy magát a meggyilkolt Dmitrij nagyhercegnek valló ember tört be Oroszországba. A trónkövetelőt sokan támogatták, ám Borisz úgy gondolta, hogy a később I. Ál-Dmitrij néven ismertté vált személy valójában Grigorij Otrepjev, aki éveket töltött a moszkvai Csudov-kolostorban. A cár sereget indított Ál-Dmirij ellen, és könnyedén legyőzték, azonban őt magát nem tudták kézre keríteni, népszerűsége pedig egyre növekedett.

Külpolitika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borisz már I. Fjodor uralkodása alatt is nyugatbarát politikát folytatott, ám trónra lépését követően ez még inkább megnyilvánult. Gyermekeit angol arisztokratákhoz akarta hozzáadni, nyugati orvosokat alkalmazott, és támogatta a külföldiek betelepedését Oroszországba. 1602-ben fiatal tudósokat küldött Angliába és más nyugat-európai országokba, hogy ott tanulhassanak.

Magánélete és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borisz cár 1570-ben vette feleségül Marija Grigorjevna Szkuratova-Belszkaját, akitől két gyermeke született:

Borisz a fiának kitűnő neveltetést biztosított, leányát pedig eljegyezte János schleswig-holsteini herceggel, aki azonban az esküvő előtt meghalt. Kszenyija soha nem ment férjhez, gyermekei sem születtek. 1622. május 30-án halt meg.

Maga Borisz cár nyájas, jó modorú ember volt, aki remek felfogással bírt. „Ravasz, rendkívül hebehurgya, bosszúálló, a fényűzéssel nem sokat törődik, és mértéktelenül étkezik. Látszólag hősies, a külföldi követeket remekül elszórakoztatta és gazdagon megajándékozta.”[3] – vélte az uralkodóról I. Erzsébet angol királynő követe, Sir Jerome Horsey.

Az 1602-től folyamatosan gyengélkedő, majd 1604-ben szélütést kapott cár 1605 áprilisában hunyt el. Halála után a bojárok által fellázított szegény rétegek kiirtották a Godunov családot. Ennek a vérengzésnek az áldozata lett Borisz Godunov fia, Fjodor is, akit 1605-ben öltek meg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az ortodox egyház legfeljebb négy házasságot tart elfogadhatónak.
  2. Warnes David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002; 49. oldal
  3. Warnes David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002; 48. oldal

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 ?    ?    ?    ?
         
     
  Fjodor Ivanovics Godunov   Sztyepanida Ivanovna  
     
   
   Borisz
* 1551/1552
† 1605. IV. 13.
 
Mária Grigorjevna Szkuratova-Belszkaja
* ?
† 1605. VI. 10.
 OO   
                   
               
Xénia
* 1582
† 1622. VIII. 20.
 
II. Fjodor
* 1589
† 1605. VI. 10.
 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Borisz orosz cár témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 18-19. old.
  • Warnes, David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002; ISBN 963-9093-63-7


Előző uralkodó:
I. Fjodor
Orosz uralkodó
1598 – 1605
Az Orosz Birodalom kiscímere
Következő uralkodó:
II. Fjodor