Orosz ortodox egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz Ortodox Egyház
(Русская Православная Церковь)
Vallás kereszténység
Felekezet ortodox
Eredet konstantinápolyi ortodox egyház
Lelkészi vezető Kirill
Tisztsége pátriárka
Szertartás bizánci
Tagság 100 000 000 [forrás?]
Nyelv orosz, egyházi szláv nyelv
Státusz autokefál
Státusz kezdete 1448
Fő terület Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Kazahsztán, Japán, Magyarország
Székhely Moszkva, Oroszország
Naptár juliánus

A(z) Orosz Ortodox Egyház hivatalos honlapja

Az Orosz ortodox egyház (Русская Православная Церковь) jelenleg a legnagyobb ortodox egyház. Vezetőjének címe: Moszkva és egész Oroszország pátriárkája.

Üldözés a kommunizmus évei alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz ortodox egyház már az 1917-es októberi orosz forradalom utáni első napokban a hatalom egyik célpontjává vált, mivel a vallás súlyos „ellenforradalmi” tényezőnek számított az ateizmust propagáló kommunisták szemében. Az ellentétet erősítette, hogy az Egyház a kommunistaellenes erőket támogatta a polgárháború idején.

A hatalom az Egyház teljes vagyonát államosította, sok templomot és kolostort leromboltak vagy világi célra alakítottak át, a közel 30 ezer templomból és kolostorból összesen 500 maradt az Egyház használatában. A személyes bosszú sem maradt el: Lenin utasítására 28 püspököt és közel 1200 papot legyilkoltak.[forrás?]Sztálin alatt az elnyomás fokozódott: összesen 130 ezer papot vittek koncentrációs táborba, kétharmaduk meghalt.

A harcosan antikommunista álláspontú Tyihon pátriárka 1925-ös halála után a hatóságok megtiltották új pátriárka választását.

Miután Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin enyhített az egyházellenes politikán, mivel a hatalomnak szüksége volt minden támogatásra a külső ellenség ellen: sok templomot visszaadtak az Egyháznak, újraengedélyezték a papképzést, korlátozott autonómiát kapott az Egyház. Új pátriárka választottak Szergiusz személyében, aki a kommunista hatóságokkal való együttműködés elvét hirdette.

A viszonylagos engedékenység 1959-ig tartott, amikor Hruscsov újra beindította az „nép ópiuma” elleni harcot: a hatóságok több ezer templomot ismét bezártak, a papokat titkosszolgálati megfigyelés alá helyezték, a vallási szertartásokon részt vevő világiak ellen súlyos munkahelyi és egyéb megtorlásokat alkalmaztak. Ez a politika egészen Gorbacsov idejéig folytatódott, 1988-tól a hatalom de facto visszaadta az Egyház teljes autonómiáját.

ROCOR[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1917-ben Tyihon pátriárka felszólította az Oroszország területén kívüli orosz ortodox egyházközségeket, hogy szakadjanak el az Egyháztól az oroszországi kommunista hatalom miatt. Így került megalakításra az Oroszországon kívüli orosz ortodox egyház (közismert neve ROCOR, angol nevének – Russian Orthodox Church Outside of Russia – rövidítéséből), mely USA-központtal működött. A ROCOR 2007. május 17-én szűnt meg önálló felekezetként, ekkor írta alá a két felekezet hivatalosan az okmányokat a ROCOR visszatéréséről az orosz ortodox egyház alá.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegye
Vallás kereszténység
Felekezet ortodox
Eredet Moszkvai Patriarchátus
Lelkészi vezető Mark (Golovkov)
Tisztsége jegorjevszki érsek, kormányzó főpap
Tagság 3 502[1][forrás?]
Alapítva 1924
Székhely 1052 Budapest, Petőfi tér 2.
Technikai szám 0365

A(z) Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegye hivatalos honlapja

Magyarországi része a Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegye nevű egyházmegye, székhelye Budapesten van.

Szakadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány ezer hívő csatlakozott Rómához. Ez az orosz bizánci katolikus egyház néven ismert uniátus keleti katolikus egyház.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2001-es népszámlálási adat

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]