Nyikita Szergejevics Hruscsov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikita Szergejevics Hruscsov
Nikita Khrusjtsjov.jpg
A Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára
Hivatali idő
1953. szeptember 14.1964. október 14.
Előd Georgij Makszimilianovics Malenkov
Utód Leonyid Iljics Brezsnyev
A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke
Hivatali idő
1958. március 27.1964. október 14.
Előd Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin
Utód Alekszej Nyikolajevics Koszigin

Született 1894. április 7.
Kalinovka, Oroszország
Elhunyt 1971. szeptember 11. (77 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja

Foglalkozás politikus

Nikita Khrushchev Signature2.svg
Nyikita Szergejevics Hruscsov aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikita Szergejevics Hruscsov témájú médiaállományokat.

Nyikita Szergejevics Hruscsov (oroszul Ники́та Серге́евич Хрущёв; Kalinovka, 1894. április 17.Moszkva, 1971. szeptember 11.) orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus volt, Sztálin halála után, 1953-tól 1964-ig a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) első titkára volt, 1958 és 1964 között pedig a Minisztertanács elnöki posztját is betöltötte.

Nevéhez fűződik az 1953-ban megkezdett desztalinizáció, a szembenézés a sztálinizmussal az SZKP XX. kongresszusán, a magyarországi 1956-os forradalom leverése, a szovjet űrprogram elindítása, valamint a kubai rakétaválság kiprovokálása és megoldása is.

Élete és pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1894. április 17-én született egy Kalinovka nevű faluban, az Orosz Birodalom részét képező Kurszki kormányzóságban. Apja Szergej Nyikanorovics Hruscsov földműves, anyja Kszenyija Ivanovna ? (Hruscsova; leánykori nevéről nincs adat).

1918-ban csatlakozott a Vörös Gárdához, a Vörös Hadsereg elődjéhez és belépett a Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. 1918-tól 1921-ig részt vett az orosz polgárháborúban. 1938 és 1949 között az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezető titkáraként dolgozott. A Sztálingrádi csata alatt politikai népbiztosként dolgozott.

Sztálin halála után, 1953-tól 1964-ig az SZKP első pozícióját töltötte be. Hruscsov először lelkes sztálinistaként kezdte, ennek ellenére az SZKP XX. kongresszusán elítélte Sztálin bűneit majd az 1956-ban tartott ENSZ közgyűlésen is megtette ugyanezt. Bírálata Sztálin személyi tévedéseire vonatkozott, a szocialista rendszerre nem. Kende Tamás történész-muzeológus szerint:[1]

„...épp Hruscsov beszédéből tudhatjuk, hogy beszédének és politikájának nem volt más célja, mint a beismert válságnak olyan meghaladása, amely kiiktatja a rendszerkritika leghalványabb kísérletét is. Nem a fából vaskarika megalkotásának kísérlete volt a történelmi tette Hruscsovnak, hanem a válság beismerése és ezen keresztül az államszocialista rendszer korlátainak önkéntelen jelzése. Hruscsov nem megszüntetni, hanem épp ellenkezőleg: megőrizni akarta a sztálinizmust, csak épp Sztálin és kultusza, a sztálinizmus túlkapásai nélkül.”

Nevéhez fűződik az 1956-os forradalom leverése, a kubai rakétaválság valamint a berlini fal felépítése is.

Az általa szorgalmazott reformok csak kis mértékben valósultak meg. Jobb kapcsolatokat ápolt Jugoszláviával.

1964-ben a párton belüli ellenfelei eltávolították a hatalomból, helyére Leonyid Iljics Brezsnyevet választották meg. A megszokottól eltérően nem került börtönbe, de élete utolsó 7 évét teljesen – lényegében háziőrizetben – visszavonultan és elszigetelten élte.[2][3][4]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Szovjetunió mezőgazdaságának továbbfejlesztését szolgáló intézkedésekről (Budapest, 1953)
  • A Szovjetunió gabonatermelésének további növeléséről, s a szűz- és parlagföldek hasznosításáról (Budapest, 1954)
  • Az állati termékek termelésének növeléséről (Budapest, 1955)
  • A kommunizmus építésének programja (Budapest, 1959)
  • A békés egymás mellett élésért (Beszédek és írások (1959. január-december)) (Budapest, 1960)
  • Fegyver és háború nélküli világért (Beszédek nemzetközi kérdésekről (1960-1961)) (Budapest, 1962)
  • A nemzetközi helyzet és a Szovjetunió külpolitikája (Budapest, 1962)
  • A mezőgazdasági termékek bőségéért (Budapest, 1962)
  • A szovjet irodalom és művészet kérdései (Budapest, 1963)
  • Újabb nagy lépés a kommunizmus felé (Budapest, 1964)
  • A személyi kultuszról és következményeiről (Beszámoló az SZKP XX. Kongresszusának zárt ülésén - 1956. február 25.) (Budapest, 1988)
  • Szemben a zsarnokkal (Budapest, 1990)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]