Nyikita Szergejevics Hruscsov

Nyikita Szergejevics Hruscsov

A Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára
Hivatali idő 1953. szeptember 14. – 1964. október 14.
Előd	Georgij Makszimilianovics Malenkov
Utód	Leonyid Iljics Brezsnyev
A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke
Hivatali idő 1958. március 27. – 1964. október 14.
Előd	Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin
Utód	Alekszej Nyikolajevics Koszigin

Született	Kalinovka, 1894. április 7.
Elhunyt	Moszkva, 1971. szeptember 11. (77 évesen)
Párt	Szovjetunió Kommunista Pártja

Foglalkozás	politikus


Nyikita Szergejevics Hruscsov aláírása

Nyikita Szergejevics Hruscsov (oroszul Ники́та Серге́евич Хрущёв; Kalinovka, 1894. április 17. – Moszkva, 1971. szeptember 11.) orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus volt, Sztálin halála után a Szovjetunió első titkára. 1953-tól 1964-ig a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) első titkára volt, 1958 és 1964 között pedig a Minisztertanács elnöki posztját is betöltötte.

Nevéhez fűződik az 1953-ban megkezdett desztalinizáció, a szembenézés a sztálinizmussal az SZKP XX. kongresszusán, a magyarországi 1956-os forradalom leverése, a szovjet űrprogram elindítása, valamint a kubai rakétaválság kiprovokálása és megoldása is.

Élete és pályája[szerkesztés]

1894. április 17-én született egy Kalinkova nevű faluban, az Orosz Birodalom részét képező Kurszki kormányzóságban. Apja Szergej Nyikanorovics Hruscsov földműves, anyja Akszinyja Ivanovna Hruscsov.

1918-ban csatlakozott a Vörös Gárdához, a Vörös Hadsereg elődjéhez és belépett a Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. 1918-tól 1921-ig részt vett az orosz polgárháborúban. 1938 és 1949 között az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezető titkáraként dolgozott. A Sztálingrádi csata alatt politikai népbiztosként dolgozott.

Sztálin halála után, 1953-tól 1964-ig az SZKP első pozícióját töltötte be. Hruscsov először lelkes sztálinistaként kezdte, ennek ellenére az SZKP XX. kongresszusán elítélte Sztálin bűneit majd az 1956ban tartott ENSZ közgyűlésen is megtette ugyanezt.

Nevéhez fűződik az 1956-os forradalom leverése, a kubai rakétaválság valamint a berlini fal felépítése is.

Az általa szorgalmazott reformok csak kis mértékben valósultak meg. Jobb kapcsolatokat ápolt Jugoszláviával.

1964-ben a párton belüli ellenfelei eltávolították a hatalomból, helyére Leonyid Iljics Brezsnyevet választották meg. A megszokottól eltérően nem került börtönbe, de élete utolsó 7 évét teljesen visszavonultan és elszigetelten élte.^[1] ^[2] ^[3]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

A Szovjetunió mezőgazdaságának továbbfejlesztését szolgáló intézkedésekről (Budapest, 1953)
A Szovjetunió gabonatermelésének további növeléséről, s a szűz- és parlagföldek hasznosításáról (Budapest, 1954)
Az állati termékek termelésének növeléséről (Budapest, 1955)
A kommunizmus építésének programja (Budapest, 1959)
A békés egymás mellett élésért (Beszédek és írások (1959. január-december)) (Budapest, 1960)
Fegyver és háború nélküli világért (Beszédek nemzetközi kérdésekről (1960-1961)) (Budapest, 1962)
A nemzetközi helyzet és a Szovjetunió külpolitikája (Budapest, 1962)
A mezőgazdasági termékek bőségéért (Budapest, 1962)
A szovjet irodalom és művészet kérdései (Budapest, 1963)
Újabb nagy lépés a kommunizmus felé (Budapest, 1964)
A személyi kultuszról és következményeiről (Beszámoló az SZKP XX. Kongresszusának zárt ülésén - 1956. február 25.) (Budapest, 1988)
Szemben a zsarnokkal (Budapest, 1990)