Helsinki záróokmány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A helsinki záróokmány az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ, az EBESZ elődszervezete) országai által 1975. augusztus 1-jén aláírt dokumentum.

A helsinki folyamat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EBEÉ első, Helsinkiben megtartott konferenciáján 35 ország által aláírt okmány nem szerződés, hanem politikai kötelezettségvállalásokat tartalmazó egyezmény. Az EBEÉ-t, illetve annak 1975 és 1990 között megtartott találkozóit nevezik helsinki folyamatnak, amelyeken többek között politikai normákat dolgoztak ki az emberi és kisebbségi jogok területén, illetve fegyverzetkorlátozási megállapodások (lásd CFE) születtek.

A három kosár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dokumentum három fő kérdéskörre (kosárra) oszlik:

  1. Az európai biztonsággal kapcsolatos kérdések.
  2. Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén.
  3. Együttműködés humanitárius és egyéb területeken (emberi jogok néven vált ismertté ez a kosár)

Az első kosár tartalmazta a részt vevő tagállamok egymás közti kapcsolatait, illetve a tagállamok és állampolgárai közötti viszonyt szabályozó 10 alapelvet, más néven helsinki dekalógot.

  1. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása.
  2. Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől.
  3. A határok sérthetetlensége.
  4. Az államok területi integritása.
  5. A viták békés rendezése.
  6. A belügyekbe való be nem avatkozás.
  7. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát.
  8. A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga.
  9. Az államok közötti együttműködés.
  10. A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése.


A helsinki mozgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helsinki mozgalom a helsinki záróokmány (1975) aláírása után bontakozott ki a Szovjetunióban: a Moszkvai Helsinki Csoport 1976-ban azzal a céllal jött létre, hogy nyomon kövesse, illetve számon kérje a szovjet kormányon a záróokmányban foglalt jogok érvényesülését. A csoport tagjait, Jurij Orlovot, Ludmilla Alekszejevát, és társaikat bebörtönözték, majd az ország elhagyására kényszerítették. Kezdeményezésük nyomán 1978-ban az Egyesült Államokban alakult meg a Helsinki Watch (Helsinki Jogőr), amely valamennyi aláíró országban (európai országok, USA, Kanada) figyelemmel kísérte az emberi jogok érvényesülését. Ezt követően sorra alakultak a helsinki bizottságok Nyugat-Európában, majd Kelet- és Közép-Európa, illetve a volt Szovjetunió országaiban. Az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége 1983-ban kezdte meg működését Bécsben. A magyar demokratikus ellenzék az 1980-as évek eleje óta kapcsolatban állt a helsinki mozgalommal, mindenekelőtt az amerikai Helsinki Watch-csal. A Magyar Helsinki Bizottság 1989-ben alakult meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]