Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
Aleksandr Solzhenitsyn 1974crop.jpg
Élete
Született 1918. december 11.
Kiszlovodszk
Elhunyt 2008. augusztus 3. (89 évesen)
Moszkva
Nemzetiség orosz (kozák)
Szülei Iszaakij Szemjonovics Szolzsenyicin
Taiszija Zaharovna Scserbak
Pályafutása
Fontosabb művei Ivan Gyenyiszovics egy napja (1962)
A GULAG szigetvilág (1973–1975)
Irodalmi díjai Irodalmi Nobel-díj (1970)
Weboldal

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (oroszul: Александр Исаевич Солженицын) (Kiszlovodszk, 1918. december 11.Moszkva, 2008. augusztus 3.) Nobel-díjas orosz író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kozák értelmiségi családba született, apja Iszaakij Szemjonovics Szolzsenyicin, anyja Taiszija Zaharovna Scserbak volt.

A Rosztovi Egyetemen matematikát és fizikát, majd irodalmat tanult. A II. világháborúban egy tüzérosztag parancsnokaként részt vett a frontharcokban. Egy gyermekkori barátjának írott levele miatt, melyben bírálta Sztálint, 1945-ben letartóztatták.

Ezután 11 évet töltött börtönökben és munkatáborokban. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti művei Oroszországban hamar népszerűek lettek.

Szolzsenyicin aztán saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. Első volt ezek sorában az Ivan Gyenyiszovics egy napja. Ezeket a szovjet kommunista kritika élesen bírálta, túlzott pesszimizmusra és a kommunizmust ért bírálataira hivatkozva. Az 1960-as évek közepétől főképp külföldön jelentek meg írásai, melyek alapján szovjetellenesség vádjával 1969-ben kizárták a Szovjet Írószövetségből. A külföldön megjelent műveit a keleti blokkban mint a szovjetellenes propaganda terjesztését látták mindössze, pedig világossá vált, hogy lerántja a leplet a munkatáborokról, amelyek foglyai között ártatlanul, hamis vádakkal, vagy politikai indítékból elítélt személyek is vannak a köztörvényes bűnelkövetők mellett.

Az 1973-ban írt A GULAG szigetvilág című regénye miatt a Legfelsőbb Tanács megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból. A GULAG szigetvilág című művét pamfletnek nyilvánították a szocializmus és kommunizmus ellen. Az Írószövetség által kiadott nyilatkozat értelmében minden, a szovjet blokkhoz tartozó országban a Nobel díjátadást szovjet-ellenes politikai megnyilvánulásnak kellett minősíteni, az írót kapitalista, imperialista pártinak, valamint fasisztának, sovinisztának és népellenesnek mondták ki.

Vlagyimir Putyin köszönti az idős írót

1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban, a kanadai határhoz közeli Vermont államban, egy Cavendish nevű városka mellett, egy erdei házban. Később a „vermonti remete” nevet kapta, mivel nem nagyon kommunikált a külvilággal, ennek egyik oka elmondása szerint, hogy nem érintette meg a legkevésbé sem az amerikai anyagias világ. 1990-ben kapta vissza állampolgárságát, 1994-ben tért vissza Oroszországba. Abban a hitben ment haza, hogy részt vehet az orosz szellemi élet felrázásában. Végigutazta a kontinensnyi méretű országot és beszédeket mondott a Dumában, de beszédeire nem nagyon figyeltek fel, sőt rendkívül komolytalannak és naivnak tartották a képviselők.

Otthonában szívelégtelenség következtében halt meg, alig több mint négy hónappal kilencvenedik születésnapja előtt. Felravatalozására augusztus 5-én került sor, ahol rengeteg ember jelent meg. Temetésére augusztus 6-án került sor, a gyászszertartás a moszkvai Doni Kolostorban volt, amelyen ezer ember vett részt.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regény, kisregény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1962. Один день Ивана Денисовича. Ivan Gyenyiszovics egy napja (1963, 1989, 1996) [1]
  • 1968. В круге первом; A pokol tornáca (1990)
  • 1968. Раковый корпус; Rákosztály (1990)
  • 1973-1975. Архипелаг ГУЛАГ. A GULAG szigetvilág I-III. (1993)
  • 1976. Lenin Zürichben (1998)
  • 1990. Как нам обустроить Россию. Hogyan mentsük meg Oroszországot? (1991)
  • 1997. Россия в обвале. Az „orosz kérdés” a XX. század végén
  • 2001-2002. Двести лет вместе. Együtt I-II. (2004, 2005)

A vörös kerék tetralógia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Красное колесо

  • 1973. Август Четырнадцатого. Tizennégy augusztusa I-II. (2004, 2005)
  • 1983. Октябрь Шестнадцатого
  • 1989. Март Семнадцатого
  • 1991. Апрель Семнадцатого

Elbeszélések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A krecsetovkai állomáson történt (Nagyvilág 1963/6.)
  • Az ügy érdekében (Nagyvilág 1963/12.)
  • Матрёнин двор; Matrjona háza (Ketten a lámpa alatt 1967)
  • Húsvéti körmenet (1994)

Főbb díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon 14.kötet (Budapest, 1992, Akadémiai)
  • Világirodalmi kisenciklopédia II. (M–Z). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. 394–395. o. ISBN 963-280-286-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Szolzsenyicin témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak