Jacqueline Kennedy Onassis

Jacqueline Kennedy Onassis
Mrs. Kennedy és John Kennedy Jr. a Fehér Házban 1962-ben
Születéskori neve	Jacqueline Lee Bouvier
Született	Southampton, New York, USA 1929. július 28.
Elhunyt	New York, New York, USA 1994. május 19. (64 évesen)
Nemzetisége	amerikai
Házastársa	John Fitzgerald Kennedy (1953-1963) Aristotle Onassis (1968-1975)
Gyermekei	Arabella Kennedy (1956-1956) Caroline Bouvier Kennedy (1957-) John Kennedy Jr. (1960–1999) Patrick Bouvier Kennedy (1963-1963)
Szülei	John Vernou Bouvier III Janet Norton Lee
Foglalkozása	Az USA first ladyje (1960-1963) A Viking Press szerkesztője (1975-1977) A Doubleday kiadó szerkesztője (1978-1994)
Iskolái	Vassar Főiskola Sorbonne George Washington Egyetem (BA)
Beceneve	Jackie
Jacqueline Kennedy Onassis aláírása

Jacqueline Lee Bouvier Kennedy Onassis (Southampton, New York, USA 1929. július 28. - New York 1994. május 19.) volt az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének, John F. Kennedynek a felesége és mint First Lady, segítette őt az elnökségben 1961-től egészen az 1963-as merényletig.

1968-ban ment feleségül a görög hajómágnáshoz, Aristotle Onassis-hoz, akivel házassága Aristotle 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó éveiben sikeres karriert futott be mint könyvszerkesztő. Jobban szerette, ha a keresztnevét francia kiejtéssel mondták ki. Kennedy-vel való házassága után Jacqueline Kennedy (vagy Jackie Kennedy), az Onassis-szal való házassága révén és azután pedig Jacqueline Onassis, Jackie Onassis, vagy még informálisabban Jackie O. néven volt ismert.

Korai élete

Jacqueline Lee Bouvier néven született Southamptonban, New York államban, a gazdagság és a privilégiumok világában, a Wall Street-i tőzsdeügynök, John Vernou Bouvier III és felesége, Janet Norton Lee lányaként. Volt egy húga, Caroline Lee, aki 1933-ban született, és később Lee Radzwillként vált ismertté. A név „Jacqueline Lee” egyaránt emléket állít a családja mindkét ágának: a „Jaqueline” a „Jacks” az apai ág három generációjára, míg a „Lee” az anyai nagyszülők vezetéknevére emlékeztet. Jacqueline a korai éveit a New York City és East Hampton-i (New York állam) „Lasata” nevű Bouvrier családi birtok között ingázva töltötte, utóbbin vált egész fiatal korában kiváló műlovarnővé, ami egy életen át megmaradt szenvedélyeként. Gyerekként még a rajzolás, az olvasás és a versírás volt a kedvenc időtöltése. Ez az idilli gyermekkor a szülei válásával ért véget 1940-ben. Míg az édesapja többször nem nősült meg, addig édesanyja 1942-ben ment hozzá második férjéhez, a Standard Oil örököséhez, Hugh D. Auchincloss Jr.-hoz, akitől két gyermeke született: Janet és James Auchincloss. Jacqueline-t és a testvérét, Lee-t ezután az édesanyja új családjánál helyezte el, így felváltva voltak mostohaapjuk két hatalmas birtokán ( „Merrywood”, Mclean, Virginia állam, és „Hammersmith Farm”, Newport, Rhode Island állam) és alkalmanként édesapjuknál New York City-ben.

Tanulmányok, a társaságba való bevezetés és az első állás

Jacqueline 1935-ben New York City-ben a híres Chapin Iskola óvodájába kezdett járni, és itt végezte el az iskola első éveit is. 1942-től 1944-ig A Holton-Arms School-ban Bethesda-ban, Maryland államban végezte el a középiskola első osztályát, ezután átiratkozott Miss Potter Iskolájába, a Connecticut állambeli Farmingtonba, ahol befejezte a középiskolát és 1947-ben érettségizett. A főiskola első két évét a Vassar-ben, a New York állambeli Poughkeepsie-ben végezte el, majd a kezdő éveket (1949-1950 között) a franciaországi Grenoble Egyetemen, majd a Smith College programjának keretén belül a Sorbonne Egyetemen töltötte. Ezután visszatért a George Washington Egyetemre Washingtonba, ahol 1951-ben diplomázott mint a széptudomány baccalaureusa francia irodalomból. Jacqueline nyerte el az 1947-48-as szezonban „Az Év Elsőbálozója” címet. 1951-ben vállalta el első munkáját, mint „érdeklődő fényképező lány” a The Washington Times-Herald-nál. A munkája az volt, hogy szellemes kérdéseket tegyen fel az embereknek, akikkel Washingtonban találkozik. A kérdések és a szórakoztató válaszok ezután megjelentek az újságban az interjúalany fényképével. Ezalatt az idő alatt jegyezte el rövid időre John Husted tőzsdeügynök, de az eljegyzést három hónap után felbontották.

A Kennedy házasság és család

Jacqueline Bouvier és az akkori kongresszusi képviselő, John Kennedy ugyanabban a társadalmi körben forgott, és gyakran azonos funkciót töltöttek be, de hivatalosan 1952. május 8-án, egy közös barátjuk, az újságíró Charles Bartlett által rendezett vacsorán lettek egymásnak bemutatva. Kennedy ebben az időben nagyon el volt foglalva, mert az állam szenátusi tisztségéért versengett. Kezdetben csak ritkán találkoztak egymással, majd miután Kennedyt szenátorrá választották, a kettejük kapcsolata komolyabbra fordult, és végül eljegyzéshez vezetett, amelyet 1953. június 25-én jelentettek be.

1953. szeptember 12-én a Rhode Island állambeli Newportban, a Szent Mária templomban fogadtak egymásnak örök hűséget. Az esküvőre úgy tekintettek, mint az év társadalmi eseményére, melynek szertartásán hétszázan, majd a Hammersmith Farmon rendezett pazar fogadáson kilencszáz vendég vett részt.

Jacqueline esküvői ruháját az afro-amerikai ruhatervező, Ann Lowe készítette. A ruha jelenleg Bostonban, a Kennedy Könyvtárban található.

A rövid nászút után a pár a virginiai McLeanben telepedett le. A csillogás mögött Jacqueline nehezen igazodott hozzá a politikai élet követelményeihez, és nagy nyomást gyakorolt rá a Kennedy család is. A férje közismert nőfaló volt és ezen a házasság sem változtatott. Férjének emellett súlyos egészségügyi problémái is voltak: Addison-kórban, illetve háborús sérülése miatt krónikus hátfájásban szenvedett. Kétszer műtötték a gerincét, amelyekbe majdnem belehalt. Míg ő a műtétek után gyógyulgatott, Jacqueline bátorította őt, hogy írja meg a „Profiles in Courage" című könyvét, amely számos amerikai szenátorról szól, akik kockáztatták karrierjüket, hogy harcoljanak olyan dolgokért, amikben hisznek. 1957-ben Pulitzer-díjat kapott a könyvéért. Jacueline 1955-ben elvetélt, majd 1956-ban egy halva született lányt hozott a világra. Mindezek jelentős nehézséget okoztak a házasságban és rövid ideig tartó különéléshez vezettek, de a pár kibékült és Georgetownban az N utcában egy toronyházba költöztek. Jacqueline sikeresen adott életet második lányuknak, Caroline-nak (1957) és fiuknak, Johnnak (1960), aki császármetszéssel született. Jacqueline új színt vitt a Fehér Ház életébe. Eleganciát, kultúrát, friss szellemet. Szinte arra született, hogy az ország első asszonya legyen.

Gyermekek

Arabella Kennedy (1956. augusztus 23.) halva született lány. Caroline Bouvier Kennedy (1957. november 27.- )Edwin Schlossberghez ment feleségül, két lánya és egy fia van. John Fitzgerald Kennedy Jr. (1960. november 25. - 1999. július 16.) Carolyn Bessette-t vette feleségül. Kennedy és Bessette is egy repülőgép-szerencsétlenségben halt meg, mint a sógornője, Lauren Bessette 1999. július 16-án. A gépet Kennedy vezette. Patrick Bouvier Kennedy (1963. augusztus 7. - 1963. augusztus 9.) légzési elégtelenségben halt meg, amely csecsemőknél ritka légzőszervi betegség.

A jelölt felesége

1960 januárjában John Kennedy szenátor bejelentette, hogy indul az Amerikai Egyesült Államok elnöki posztjáért, és megkezdte kampánykörútját az országban. Jackie is aktív szerepet vállalt a kampányban, akár azzal, hogy egy városban egy élelmiszerboltban beszélt a vásárlókhoz. A Wisconsin állambeli Appletonban a középiskolásoknak osztogatott aláírásokat mondván, hogy az ő aláírása olvashatóbb, mint Johné. A Nyugat-Virginia-i kampány volt Jacqueline-nak az volt a legnehezebb, amikor a nyomorúság nagy fokát tapasztalta. Később a Fehér Házban, amikor az új üvegezés problémája felmerült, akkor Jackie a Morgantown Glassware-t ajánlotta, amely az elszegényedett államot ellátta. Röviddel ezután Jacqueline értesült arról, hogy gyermeket vár és az előző terhességeinek problémái miatt az orvosa azt írta elő neki, hogy maradjon otthon. Georgetown-ból segítette Jacqueline a férjét a több ezer kampánylevél megválaszolásában, a televíziós reklámok felvételében, nyilatkozatokat adott mind a televíziós, mind az írott médiában. Hetenként jelent meg Campaign Wife címmel egy rovata egy újságban, amely országszerte olvasható volt. Az ő személyi titkárságán segítette őt Mary Barelli Gallagher.

Az Egyesült Államok First Lady-je

A híresség

John F. Kennedy és a First Lady az ovális szobában

Az 1960. november 8-án tartott általános választáson szoros küzdelemben John F. Kennedy legyőzte a republikánus Richard Nixont. Két héttel később Jacqueline császármetszéssel életet adott egy fiúnak, Johnnak. 31 évesen ő volt az egyik legfiatalabb First Lady a történelemben, előtte csak Frances Folsom Cleveland és Julia Tyler áll. Erős ellentéte volt az elődeinek, akik nála sokkal idősebbek voltak. Ő nemcsak fiatal és csinos volt, hanem intelligens és kultivált, és birtokában volt egy öröklött stílus- és eleganciaérzék. Bár néha kritizálták zárkózottságát, drága ízlését és európai útjait, de az amerikai közvélemény megszerette és bálványozta. Mint minden First Ladyt, őt is a közvélemény reflektorfényébe állították, és részletekbe menően vizsgáltak meg mindent az életében. Bár nem volt ellenére, hogy interjúkat adjon és hogy fényképezzék, aggódott, hogy ez milyen hatással lesz gyermekeire. Jacqueline elhatározta, hogy megvédi őket a nyomástól és normális gyermekkort biztosít számukra.

Társadalmi siker és a külföldi vezetőkkel való kapcsolatok

Kennedy asszony számos társadalmi eseményt tervezett, melyek a First Couple-t nemzetközi reflektorfénybe állította. Művészeket, írókat, tudósokat, költőket is vegyített a meghívott politikusok, diplomaták és államférfiak közé. Folyékonyan beszélt franciául. A művészet, a zene és a kultúra iránti elismerés egy új fejezetet jelentett az amerikai történelemben. Jackie képessége a szórakoztatásban csodálatos hírnevet adott a Fehér Ház estéinek. Például amikor Mount Vernonban egy zenés vacsorát adott a pakisztáni elnök tiszteletére, aki felé Kennedy elnök tiszteletét akarta kifejezni, amiért támogatta az Egyesült Államokat az újkeletű krízisben, elrakatta a nagy U-alakú asztalokat, és helyettük kisebb kerek asztalokat nyolcas alakban helyezett el. A társadalmi bája legendás volt, ez abból vonható le például, ahogy Charles de Gaulle-lal beszélt Párizsban vagy Nyikita Hruscsovval Bécsben. A Bécsben megtartott elnöki csúcs kudarcba fulladt, de Kennedy asszony társaságának szórakoztatása miatt utólag az egyik legpozitívabb eseménynek vélték. Amikor a szovjet Hruscsovot megkérték, hogy fogjon kezet egy fénykép erejéig Kennedy-vel, akkor a szovjet vezető a következőt mondta: "Először vele (Jacqueline-nal) szeretnék kezet fogni!"

Francia befolyás a Kennedy-féle Fehér Házban

A francia származása eredményeként Jacqueline mindig elköteleződést érzett Franciaország iránt, melyet az ott végzett tanulmányai erősítettek. Ez egy szerelem volt, amely később az életében többször tetten érhető, úgy mint például a Fehér Ház Állami Ebédlőjének berendezésénél, az öltözködési ízlésében és a balett iránti szeretetében. Egy francia belsőépítészt, Stéphane Boudin-t választotta ki, hogy megkonzultálja vele a Fehér Ház (Jansen Maison) és a privát családi részleg, valamint a második és harmadik folyosón elhelyezkedő Vezetői részleg felújítását. Kennedy asszony egy vietnami származású francia séfet alkalmazott a Fehér Ház séfjeként.

A Fehér Ház restaurálása

A Fehér Ház restaurálása volt Jacqueline Kennedy első nagyobb projektje. Megrémítette a Fehér Házban tett elő "körtúrája" során, hogy csak kevés történelmileg jelentőset talált a házban. A szobák középszerűen bútorozottak voltak, és hiányolta a történelmi emlékeket. Az első erőfeszítése a rezidenciában töltött első napján kezdődött Parish testvér dekoratőr segítségével. A cél a családi részleg szépítése és alkalmassá tétele a családi életre, ami együtt járt egy konyha építésével a családi folyosón, és a gyerekszobák kialakításával. Majdnem azonnal kimerültek azok a források, amelyet erre a célra tettek félre. Létrehozott egy szépművészeti bizottságot, amely felügyelte, és a restaurációs munkálatokat végezte. Sőt még az amerikai bútorgyártásban szakértő Henry du Ponttal is konzultált.

A projekt során megjelenő tehetségét alig vették észre, csak pletykák jelentek meg a szobák újrafestéséről,vagy arról, hogy milyen drága antik Zuber tapétát használnak az étkezőben (12 000 dollár értékben), de később jegyezték meg a beszámolók, hogy számos konfliktusa volt Parish, du Pont és Boudin listája miatt kisebb sikerekkel. Ő kezdeményezte a Fehér Ház első útikalauzának publikálását, amelyek eladása majdnem egészében fedezte a restaurálás költségeit.

1962. február 14-én Kennedy asszony Charles Collingwooddal (CBS tv) elvitte az amerikai tévénézőket egy túrára a Fehér Házba. A körbevezetésen a következőt mondta: „Csak azt érzem, hogy a Fehér Házban mindennek a legjobbnak kell lennie, a megvendégelés itt adott. Ha van egy amerikai cég, amit lehet segíteni, akkor én ezt szeretném tenni. Ha nem, akkor addig, amíg ez a legjobb." Rachel Lambert Mellonnal együttműködve újraültette a Fehér Ház Rózsakertjét és a Keletei Kertet, amelyet a férjét ért merénylet után Jacqueline Kennedy Kertnek neveztek el.

Külpolitika

Franciaországi körút

Mielőtt a Kennedy család ellátogatott volna Franciaországba, egy televíziós különkiadást forgattak le Jackie-vel francia nyelven a Fehér Ház pázsitján. Amikor a First Couple Franciaországba utazott, Jackie már megnyerte a francia emberek szívét azzal, hogy meggyőzte Charles de Gaulle-t és a francia embereket arról, hogy tud franciául. A látogatás végeredménye, hogy a Time magazin el volt ragadtatva a First Lady-től és megjegyezte, hogy " Ott volt vele a párja is." Még Kennedy elnök is viccelt ezzel: "Én vagyok az a férfi, aki Jacqueline Kennedy utazótársa voltam Párizsba, élveztem!"

Az indiai és pakisztáni körút

John Kenneth Galbraith, Kennedy indiai nagykövetének szorgalmazására Kennedy asszony elment egy indiai és pakisztáni körútra a testvérével, Lee Radzwill-lel, amely körútról bőségesen tudósított a fotóújságírás, és Galbraith újságjai és emlékei egyaránt. Ebben az időben, Galbraith megjegyezte a jelentős különbséget Jacqueline kirívó megjelenésre való törekvése, könnyelműsége és a jelentős műveltsége között. Ezalatt Karacsiban szánt időt arra is, hogy testvérével tevét lovagoljon. Lahor-ban a pakisztáni elnök, Ayub Khan Kennedy asszonynak ajándékozta a leghíresebb lovát, Sardar-t, amelynek neve urdu nyelven „vezetőt” jelent. Utólag ezt az ajándékot széles körben tévesen Szaúd-Arábia királyának tulajdonították, többek között az újságíró és szerkesztő Benjamin Bradlee is, aki Kennedy jó barátja volt a Fehér Házban töltött évek során. Soha sem derült ki, hogy ez egy véletlen vagy egy szándékos félreértelmezés volt-e, hogy elterelje a figyelmet az USA inkább Pakisztánt, mint Indiát részesíti előnyben. Lahor-i tartózkodása során volt egy barátságos beszélgetése az iráni uralkodó nejével, Farah Pahlavival, akit sokan Jackie-hez hasonlítottak.

Csecsemő fia halála

Az 1963-as év elején Jacqueline ismét teherbe esett, és kevesebb hivatalos kötelezettséget vállalt. A nyár legnagyobb részét a Kennedy család Cape Code-i birtokán, Hyannis Portban töltötte, ahol 1963. augusztus 7-én koraszülése volt. Egy fiúcsecsemőnek adott életet, akit Partick Bouvrier Kennedy-nek nevezett el, aki öt és fél héttel korábban, császármetszéssel érkezett. Mivel még a tüdeje nem volt teljesen kifejlődve, Patrick nem tudott lélegezni, és a Bostoni Gyermekkórházba szállították, ahol egy oxigénben gazdag, túlnyomásos terembe tették. 1963. augusztus 9-én hyaline membrane betegségben (ez egy tüdő elégtelenség) halt meg. A párt lesújtotta a csecsemő fiuk halála, és a tragédia közelebb hozta őket egymáshoz, mint addig valaha. Ezután röviddel Jackie még mindig lesújtva Patrick halála miatt, elfogadott egy meghívást Lee testvérén keresztül Aristoteles Onassis mediterrán jachtjára. Az elnök kíséretének rosszallása ellenére Jacqueline elutazott testvérével, Franklin D. Roosevelt Jr.-ral és feleségével. Amikor visszatért, újra erősnek érezte magát, hogy megjelenjen a nyilvánosság előtt a Fehér Házban 1963 novemberében és úgy döntött, hogy elkíséri férjét az előválasztási kampányára Texasba.

John F. Kennedy elleni merénylet és temetése

1963. november 21-én elhagyták az Andrews Légibázist, és először San Antonioban álltak meg, aztán Houstonba mentek, ahol bejárták a NASA központot. Az utolsó állomásuk aznap Fort Worth volt. Másnap, 1963. november 22-én reggeli után az elnök és felesége a Dallasi Love Field-re utazott. Egy rövid motoroskísérettel mentek el a Trademart-ra (Kereskedelmi Központ), ahol egy rövid beszédet tartott az elnök. Jackie-t a férje mellé ültették abban a limuzinban, amelyben a férjét lelőtték és halálosan megsebesítették a Dealey Plaza-nál. A kocsisorban a következő kocsiban ült az elnökhelyettes Lyndon B. Johnson és felesége. Miután az elnököt lelőtték, Jacqueline kimászott a 130 km/óra sebességgel haladó kocsi hátsó üléséről és a Secret Service ügynöke mögé csúszott, aki mögötte volt. A férje halála után elutasította, hogy levegyék a véres ruháit, és a vért sem akarta lemosni a kezéről és az arcáról. Akkor is ezt a híres rózsaszín kosztümöt viselte, amikor Johnson letette az esküt a repülőgép fedélzetén, amely az elnök holttestét szállította vissza. Lady Bird Johnsonnak ezt mondta: „Azt akarom, hogy lássák, hogy mit tettek Jackkel!"

Jackie aktív szerepet vállalt a férje állami temetésének megtervezésében. Megengedte, hogy a nép részt vegyen az elnök gyászában a Fehér Házban és a Kapitóliumban. A gyászszertartást a Szent Mátyás Katedrálisban tartották. Az elnököt az Arlington Nemzeti Temetőben helyezték örök nyugalomra, és Jackie volt az első, aki az örök lángot meggyújtotta a sírjánál, amit az ő kérésére terveztek. Lady Jean Campbell a következőket mondta a The London Evening Standard tudósításában: „Jacqueline Kennedy adott az amerikai népnek egy dolgot, amely nekik mindig hiányzott: fenséget."

A merénylet utáni élete

Egy héttel a támadás után, 1963. november 29-én a Hyannnisortban Theodore H. White készített egy interjút az elnök feleségével a Life magazinnak. Ezen a beszélgetésen a Fehér Házban töltött időszakot Artúr király misztikus cameloti éveihez hasonlította, megerősítve ezt azzal, hogy az elnök gyakran énekelte lefekvés előtt a Lerner és Loewe musicalének azonos című dalát. Hivatkozott még Guinvere királynőre, hogy érzékeltesse veszteségét. „Most ő egy legenda, amikor jobban szeretne egy férfi lenni."

Jacueline Kennedy a támadás és a temetés alatti határozottságával és bátorságával elnyerte a világ megbecsülését. A férje halála után Jackie és a gyerekek két hét után hagyták el a Fehér Házban lévő lakosztályukat, miután felkészültek a kiköltözésre. Johnson rendszeresen beszélgetett telefonon Jackie-vel, leveleket és jegyzeteket is váltottak egymással. Gyakran hívta meg őt az új elnök, hogy beszélgessenek.

Miután az 1964-es telet Averill Harriman otthonában töltötték Washington, D.C.-ben, Jackie úgy döntött, hogy egy luxuslakást vásárol az 1040 Fifth Avenue-n, abban a reményben, hogy itt több magánéletet tud gyermekeinek biztosítani. A Virginia állambeli Atoka-ban épített házát eladta, ide tervezték, hogy majd visszavonulnak Jackkel. Egy évig gyászolt, nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és aztán is védte magánéletét. Ezalatt az idő alatt a lánya, Caroline mesélte el az iskolai tanárának, hogy édesanyja rendszeresen sír.

Megőrizte férje emlékét, rendszeresen látogatta sírját az évfordulókon és fontosabb eseményekkor, és részt vett a különböző megemlékező dedikálásokon. Ilyen volt például az 1967-ben Newport News-ban tartott légibázis avatás, amikor is annak új neve USS John F. Kennedy lett. 1965 májusában Jacqueline Kennedy és II. Erzsébet közösen dedikálták az Egyesült Királyságbeli Runnymede-ben elhelyezett emlékművét az elhunyt elnöknek. Felügyelte a John F. Kennedy Könyvtár felállításának munkálatait, amely a Kennedy vezetése alatti legfontosabb iratokat mutatta be. Az eredeti tervek szerint Cambridgeben, Massachusetts államban a Harvard Egyetem közelében állították volna fel a könyvtárat, de különböző okok miatt Bostonba rakták. A befejezett könyvtárat I. M. Pei tervezete, közel 16 évvel a merénylet után, 1979-ben Jimmy Carter elnök avatta fel. A különböző nemzetek kormányai adoányoztak pénzt, hogy a könyvtárat létrehozhassák, de magánadományozók is közreműködtek.

Az Onassis-házasság

A szép özvegy életébe ekkor lépett be a hajógyáros Onassis, aki már elvált a feleségétől, és szeretőjét, Maria Callast is elhagyta. Igaz, nem volt már fiatal. De hatvannyolc évesen még mindig élete teljében volt, és bolondult az ex First Ladyért. Eredménnyel, mert Jackie igent mondott neki. De ez a házasság már nem a szerelemről szólt, ugyanis egy 28 oldalas szerződés alapján jött létre. Jackie számos kikötése mellett hárommillió dollárt kapott, egyet-egyet pedig a gyermekei. Onassis mellett költekezni és szórakozni kezdett, viszonyuk azonban az évek múlásával sokat romlott, és csak a görög hajógyáros 1975-ben bekövetkezett halála gátolta meg válásukat. Így Jackie tizenkét év elteltével ismét megözvegyült.

Halála

Az 1963-ban meggyilkolt Kennedy elnök özvegye férje halála után több mint harminc évvel később, hatvannégy éves korában távozott az élők sorából. Rákban szenvedett.

Külső hivatkozások

• http://www.firstladies.org/biographies/firstladies.aspx?biography=36
• A Kennedy-merénylet - "Tükörországba kerültünk"
• Sylvan Fox: A Kennedy gyilkosság rejtelmei. (Kossuth Könyvkiadó. 1966)
• Hans Habe: Halál Texasban. (Magvető kiadó. 1964)