Jacqueline Kennedy Onassis
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét. |
Jacqueline Lee Bouvier Kennedy Onassis volt az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének, John F. Kennedynek a felesége és mint First Lady, segítette őt az elnökségében 1961-től egészen az 1963-as merényletéig. 1968-ban ment feleségül a görög hajós mágnáshoz, Aristotle Onassis-hoz, akivel házassága Aristole 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó éveiben sikeres karriert futott be mint könyvszerkesztő. Jobban szerette, ha a keresztnevét francia kiejtéssel mondták ki. Kennedy-vel való házassága után Jacqueline Kennedy vagy Jackie Kennedy , az Onassis-szal való házassága révén és azután pedig Jacqueline Onassis, Jackie Onassis, vagy még informálisabban Jackie O. néven volt ismert.
| Adat | Adat |
|---|---|
| First Lady előtte | Mamie Eisenhower |
| First Lady utána | Lady Bird Johnson |
| Születési hely | Southampton, New York, USA |
| Születési idő | 1929 július 28. |
| Halál helye | New York City, New York, USA |
| Halál ideje | 1994 május 19. |
| Halál oka | Lymphoma |
| Férj(ek) | John F. Kennedy , Aristole Onassis |
| Gyermek(ek) | Arabella, Caroline, John Jr., Patrick |
| Vallás | Római katolikus |
| Beszélt nyelvek | Angol, Francia, Spanyol |
| Foglalkozás | First Lady, a Doubleday szerkesztője |
[szerkesztés] Korai élete
Jacqueline Lee Bouvier néven született Southamptonban, New York államban, a gazdagság és a privilégiumok világában, a Wall Street-i tőzsdeügynök, John Vernou Bouvier III és a felesége Janet Norton Lee lányaként. Volt egy húga, Caroline Lee, aki 1933-ban született, és később Lee Radzwillként vált ismertté. A név „Jacqueline Lee” egyaránt emléket állít a családja mindkét ágának: a „Jaqueline” a „Jacks” az apai ág három generációjára, míg a „Lee” az anyai nagyszülők vezetéknevére emlékeztet. Jacqueline a korai éveit a New York City és Easthampton-i (New York állam) „Lasata” nevű Bouvrier családi birtok között ingázva töltötte, utóbbin vált egész fiatal korában kiváló műlovarnővé, ami egy életen át megmaradt szenvedélyeként. Gyerekként még a rajzolás, az olvasás és a verírás volt a kedvenc időtöltése. Ez az idilli gyermekkor a szülei válásával ért véget 1940-ben. Míg az édesapja többször nem nősült meg, addig édesanyja 1942-ben ment hozzá második férjéhez, a Standard Oil örököséhez, Hugh D. Auchincloss Jr.-hoz, akitől két gyermeke született: Janet és James Auchincloss. Jacqueline-t és a testvérét, Lee-t ezután az édesanyja új családjánál helyezték el, így felváltva voltak mostohaapjuk két hatalmas birtokán ( „Merrywood”, Mclean, Virginia állam, és „Hammersmith Farm”, Newport, Rhode Island állam) és alkalmanként édesapjuknál New York City-ben.
[szerkesztés] Tanulmányok, a társaságba való bevezetés és az első állás
Jacqueline 1935-ben New York City-ben a híres Chapin Iskola óvodájába kezdett járni, és itt végezte el az iskola első éveit is. 1942-től 1944-ig A Holton-Arms School-ban Betshada-ban, Maryland államban végezte el a középiskola első osztályát, ezután átiratkozott Miss Potter Iskolájába , Connecticut állambeli Farmingtonba, ahol befejezte a középiskolát és 1947-ben érettségizett. A fősikola első két évét a Vassar-on, a New York állambeli Poughkeepsie-ben végezte el, majd a kezdő éveket (1949-1950 között) a franciaországi Grenoble Egyetemen, majd a Smith College programjának keretén belül a Sorbonne Egyetemen tötlötte. Ezután visszatért a George Washington Egyetemre Washington D.C.-be, ahol 1951-ben diplomázott mint a széptudomány baccalaureusa francia irodalomból. Jacqueline nyerte el az 1947-48-as szezonban „Az Év Elsőbálozója” címet. 1951-ben vállalta el első munkáját, mint „érdeklődő fényképező lány” a The Washington Times-Herald-nál. A munkája az volt, hogy szellemes kérdéseket tegyen fel az embereknek, akikkel Washington D.C.-ben találkozik. A kérdések és a szórakoztató válaszok ezután megjelentek a az újságban az interjú alany fényképével. Ezalatt az idő alatt jegyezte el rövid időre John Husted, tőzsdeügynök, de az eljegyzést három hónap után felbontották.
[szerkesztés] A Kennedy házasság és család
Jacqueline Bouvrier és az akkori kongresszusi képviselő, John Kennedy ugyanabban a társadalmi körben forgott, és gyakran azonos funkciót töltöttek be, de hivatalosan 1952. május 8-án, egy közös barátjuk, az újságíró Charles Bartlett által rendezett vacsorán lettek egymásnak bemutatva. Kennedy ebben az időben nagyon el volt foglalva, mert az állam szenátusi tisztségéért versengett. Kezdetben csak ritkán találkoztak egymással, majd miután Kennedyt szenátorrá választák, a kettejük kapcsolata komolyabbra fordult, és végül eljegyzéshez vezetett, amelyet 1953. június 25-én jelentettek be.
1953. szeptember 12-én a Rhode Island állambeli Newportban, a Szent Mária templomban fogadtak egymásnak örök hűséget. Az esküvőre úgy tekintettek, mint az év társadalmi eseményere, amelyek a szertartásán hétszázan, majd a Hammersmith Farmon rendezett pazar fogadáson kilencszáz vendég vett részt.
Jacqueline esküvői ruháját az afro-amerikai ruhatervező, Ann Lowe készítette. A ruha jelenleg Bostonban, a Kennedy Könyvtárban található.
A rövid nászút után a pár a virginiai McLeanben telepedett le. A csillogás mögött azonban Jacqueline nehezen igazodott hozzá a politikai élet követelményeihez, és nagy nyomást gyakorolt rá a Kennedy család is. A férje közismert nőfaló volt és ezen a házasság sem változtatott. Emellett súlyos egészségügyi problémái is voltak: Addison-kórban illetve háborús sérülése miatt krónikus hátfájásban szenvedett. Kétszer műtötték a gerincét, amelyekbe majdnem belehalt. Míg ő a műtétek után gyógyulgatott, Jacqueline bátorította őt, hogy írja meg a Profiles in Courage című könyvét, amely számos amerikai szenátorról szól, akik kockáztatták karrierjüket, hogy harcoljanak olyan dolgokért, amikben hisznek. 1957-ben Pulitzer-díjat kapott a könyvért. Jacueline 1955-ben elvetélt, majd 1956-ban egy halva született lányt hozott a világra. Mindezek jelentős nehézséget okoztak a házasságban és egy rövid ideig tartó különéléshez vezetett, de a pár kibékült és Georgetown-ban az N utcában egy toronyházba költöztek. Jacqueline sikeresen adott életet második lányuknak, Caroline-nak 1957-ben és fiuknak, John-nak 1960-ban, aki császármetszéssel született.
[szerkesztés] Gyermekek
Arabella Kennedy (1956 augusztus 23.- 1956. augusztus 23.) halva született lány. Caroline Bouvier Kennedy (1957 november 27.- )Edwin Schlossberghez ment feleségül, két lánya és egy fia van.John Fitzgerald Kennedy Jr. (1960 november 25. - 1999 július 16.)Carolyn Bessette-t vette feleségül. Kennedy és Bessette is egy repülőgép szerencsétlenségben halt meg, mint a sógornője, Lauren Bessette 1999 július 16-án. A gépet Kennedy vezette. Patrick Bouvier Kennedy (1963 augusztus 7. - 1963 augusztus 9.) légzési elégtelenségben halt meg, amely az újszülötteknél jellemző.
[szerkesztés] A jelölt felesége
1960 januárjában John Kennedy szenátor bejelentette, hogy indul az Amerikai Egyesült Államok elnöki posztjáért, és megkezdte kampánykörútját az országban. Jackie is aktív szerepet vállalt a kampányban, akár azzal, hogy egy városban egy élelmiszerbolt a P.A. rendszeren keresztül beszélt a vásárlókhoz. A Wisconsin állambeli Appleton-ban a középiskolásoknak osztogatott aláírásokat mondván, hogy az ő aláírása olvashatóbb, mint Johné. A Nyugat-Virginia-i kampány volt Jacqueline-nak a legnehezebb, amikor nyomorúságnak nagy fokát tapasztalta. Később a Fehér Házban , amikor az új üvegezés problémája felmerült, akkor Jackie a Morgantown Glasswaret ajánlotta, amely az elszegényedett államot ellátta. Röviddel ezután Jacqueline értesült arról, hogy gyermeket vár és az előző terhességeinek problémái miatt az orovsa azt írta elő neki, hogy maradjon otthon. Georgetown-ból segítette Jacqueline a férjét a több ezer kampánylevél megválaszolásában, a televízió reklámok felvételében, nyilatkozatokat adott mind a televíziós, mind az írott médiában. Hetenként jelent meg Campaign Wife címmel egy rovata egy újságban, amely országszerte olvasható volt. Az ő személyi titkárságán segítette őt Mary Barelli Gallagher.
[szerkesztés] Az Egyesült Államok First Lady-je
[szerkesztés] A híresség
Az 1960 november 8-án tartott általános választáson szoros küzdelemben John F. Kennedy legyőzte a republikánus Nixont. az 1960-as elnökválasztáson. Két héttel később Jacqueline császármetszéssel életet adott egy fiúnak, John-nak. Röviddel ezután körüljárta a Fehér Házat és Mamie Eisenhower-rel sétálta be a hatalmas házat, de soha nem mondta el neki, hogy ott volt egy tolószék, hogy használja. 31 évesen ő volt az egyik legfiatalabb First Lady a történelemben, előtte csak Frances Folsom Cleveland és Julia Tyler áll. Erős ellentéte volt az elődeinek, akik nála sokkal idősebbek voltak. Ő nemcsak fiatal és csinos volt, hanem intelligens és kultivált, és birtokában volt egy öröklött stílus- és eleganciaérzéke. Bár néha kritizálták zárkózottságát, drága ízlését és európai útjait, de az amerikai közvélemény megszerette és bálványozta. Mint minden First Ladyt, őt is a közvélemény reflektorfényébe állították, és részletekbe menően vizsgálták meg mindent az életében. Bár nem volt ellenére, hogy interjúkat adjon és hogy fényképezzék, aggódott, hogy ez milyen hatással lesz gyermekeire. Jacqueline elhatározta, hogy megvédi őket a nyomástól és egy normális gyermekkort biztosít számukra.
[szerkesztés] Társadalmi siker és a külföldi vezetőkkel való kapcsolatok
Kennedy asszony számos társadalmi eseményt tervezett, melyek a First Couple-t a nemzetközi reflektorfénybe állította. Művészeket, írókat, tudósokat, költőket is vegyített a meghívott politikusok, diplomaták és államférfiak közé. Folyékonyan beszélt franciául. A művészet, a zene és a kultúra iránti elismerés egy új fejezetet jelentett az amerikai történelemben. Jackie képessége a szórakoztatásban csodálatos hírnevet adott a Fehér Ház eseteinek. Például, amikor Mount Vernonban egy zenés vacsorát adott a pakisztáni elnök tiszteletére, aki felé Kennedy elnök tiszteletét akarta kifejezni, amiért támogatta az Egyesült Államokat újkeletű krízisben, elrakatta a nagy U-alakú asztalokat, és helyettük kisebb kerek asztalokat nyolcas alakban helyezett el. A társadalmi bája legendás volt, ez abból vonható le például, ahogy Charles de Gaulle-lal beszélt Párizsban vagy Nikita Hruscsovval Bécsben. A Bécsben megtartott elnöki csúcs kudarcba fulladt, de Kennedy asszony társaságának szórakoztatása utólag az egyik legpozitívabb eseménynek vélték. Amikor a szovjet Hruscsovot megkérték, hogy fogjon kezet egy fénykép erejéig Kennedy-vel, akkor a szovjet vezető a következőt mondta: "Először vele (mármint Jacqueline-nal) szeretnék kezet fogni!"
[szerkesztés] Francia befolyás a Kennedy-féle Fehér Házban
A francia származása eredményeként Jacqueline mindig elköteleződést érzett Franciaország iránt,mely az ott végzett tanulmányai csak erősítettek. Ez egy szerelem volt, amely később az életében többször tetten érhető, úgy mint például a Fehér Ház Állami Ebédlőjének berendezésénél, az öltözködési ízlésében és a balett iránti szeretetében. Egy francia belső építészét, Stéphane Boudin-t választotta ki, hogy megkonzultálja vele a Fehér Ház (Jansen Maison) és a privát családi részleg, valamint a második és harmadik folyosón elhelyezkedő Vezetői részleg felújítását. Kennedy asszony egy vietnami származású francia séfet alkalmazott a Fehér Ház séfjeként.
[szerkesztés] A Fehér Ház restaurálása
A Fehér Ház restaurálása volt Jacqueline Kennedy első nagyobb projektje. Megrémítette a Fehér Házban tett elő "körtúrája" során, hogy csak kevés történelmileg jelentőset talált a házban. A szobák középszerűen bútorzottak voltak, és hiányolta a történelmi emlékeket. Az első erőfeszítése a rezidenciában töltött első napján kezdődött Parish testvér dekoratőr segítségével. A cél a családi részleg szépítése és alkalmassá tétele a családi életre, ami együtt járt egy konyha építésével a családi folyosón, és a gyerekszobák kialakításával. Majdnem azzonal kimerültek azok a források, amelyet erre a célra tettek félre. Létrehozott egy szépművészeti bizottságot, amely felügyelete és a restaurációs munkálatokat végezte. Sőt még az amerikai bútorgyártátásban szakértő Henry du Pont-tal is konzultált. A projekt során megjelenő tehetségét alig vették észre, csak pletykák jelentek meg a szobák újrafestéséről,vagy arról, hogy milyen drága antik Zuber tapétát használnak az étkezőben (12.000 dollár értékű)., de később jegyezték meg a beszámolók, hogy számos konfliktusa volt Parish, du Pont és Boudin listája miatt kisebb sikerekkel. Ő kezdeményezte a Fehér Ház első útikalauzának publikálását, amelyek eladása majdnem egészében fedezte a restaurálás költségeit. 1962 február 14-én Kennedy asszony Charles Collingwood-dal (CBS tv) elvitte az amerikai tévénézőket egy túrára a Fehér Házban. A körbevezetésen a következőt mondta: " Csak azt érzem, hogy a Fehér Házban mindennek a legjobbnak kell lennie, a megvendégelés itt adott. Ha van egy amerikai cég, amit lehet segíteni, akkor én ezt szeretném tenni. Ha nem, akkor addig, amíg ez a legjobb. " Rachel Lambert Mellon együttműködve újraültette a Fehér Ház Rózsakertjét és a Keletei Kertet, amelyet a férjét ért támadás után Jacqueline Kennedy Kertnek neveztek el.
[szerkesztés] Külpolitika
[szerkesztés] Franciaországi körút
Mielőtt a Kennedy család ellátogatta volna Franciaországba, egy televíziós különkiadást forgattak le Jackie-vel francia nyelven a Fehér Ház pázsitján. Amikor a First Couple Franciaországba utazott, Jackie már megnyerte a francia emberek szívét azzal, hogy meggyőzte Charles de Gaulle-t és a francia embereket arról, hogy tud franciául. A látogatás végeredménye, hogy a Time magazin el volt ragardtatva a First Lady-től és megjegyezte, hogy " Ott volt vele a párja is. " Még Kennedy elnök is viccelt ezzel: " Én vagyok az a férfi, aki Jacqueline Kennedy utazótársa voltam Párizsba, élveztem!"
[szerkesztés] Az indiai és pakisztáni körút
John Kenneth Galbraith, Kennedy indiai nagykövetének szorgalmazására Kennedy asszony elment egy indiai és pakisztáni körútra a testvérével, Lee Radzwill-lel, amely körutat bőségesen tudósított a fotóújságírás és Galbraith újságai és emlékei egyaránt. Ebben az időben, Galbraith megjegyezte a jelentős különbséget Jacqueline kirívó megjelenésre való törődése, könnyelműsége és a jelentős művelsége között. Ezalatt Karachiban szánt időt arra is, hogy testvérével tevét lovagoljon. Lahore-ban a pakisztáni elnök, Ayub Khan Kennedy asszonynak ajándékozta a leghíresebb lovát, Sardar-t, amelynek neve urdu nyelven vezetőt jelent. Utólag ezt az ajándékot széles körben tévesen Szaúd- Arábia királyának tulajdonították, többek között az újságíró és szerkesztő Benjamin Bradlee is, aki Kennedy jó barátja volt a Fehér Házban töltött évek során. Soha sem derült ki, hogy ez egy véltelen vagy egy szándékos félreértelmezés volt-e, hogy elterelje a figyelmet az USA inkább Pakisztánt, mint Indiát részesíti előnyben. Lahore-i tarttózkodása során volt egy barátságos beszélgetése az iráni uralkodóval, Farah Pahlivi-vel, akit sokan Jackie-hez hasonlítottak.
[szerkesztés] A csecsemő fia halála
Az 1963-as év elején Jacqueline ismét teherbe esett, és kevesebb hivatalos kötelezettséget vállalt. A nyár legnagyobb részét a Kennedy család Cape Code-i birtokán, Hyannis Port-ban töltötte, ahol 1963 augusztus 7-én koraszülése volt. Egy fiú csecsemőnek adott életet, akit Partick Bouvrier Kennedy-nek nevezett el, aki öt és fél héttel korábban császármetszéssel érkezett. Mivel még a tüdejei nem voltak teljesen kifejlődve, Patrick nem tudott lélegezni, és a Boston Gyermekkórházba szállították, ahol egy oxigén gazdag, túlnyomásos terembe tették. 1963 augusztus 9-én hyaline membrane betegségben (ez egy tüdő elégtelenség) halt meg. A párt lesújtotta a csecsemő fiuk halála, és a tragédia közelebb hozta őket egymáshoz, mint eddig valaha. Ezután röviddel Jackie még mindig lesújtva Patrick halála miatt, elfogadott egy meghívást Lee testvérén keresztül Aristole Onassis mediterrán jachtjára. Az elnök kíséretének rosszallása ellenére Jacqueline elutazott testvérével, Franklin D. Roosevelt Jr.-ral és feleségével. Amikor visszatért, újra erősnek érezte magát, hogy megjelenjen a nyilvánosság előtt a Fehér Házban 1963 novemberében és úgy döntött, hogy elkíséri férjét az előválasztási kampányára Texasban.
[szerkesztés] John F. Kennedy merénylete és temetése
1963 november 21-én elhagyták az Andrews Légibázist, és először San Antonioban álltak meg, aztán Houstonba mentek, ahol bejárták a NASA központot. Az utolsó állomásuk aznap Fort Worth volt. Másnap, 1963 november 22-én reggeli után az elnök és felesége a Dallas-i Love Field-re utazott. Egy rövid motoroskísérettel mentek el a Trademart-ra (Kereskedelmi Központ), ahol egy rövid beszédet tartott az elnök. Jackie-t a férje mellé ültették abban a limuzinban, amelyben a férjét lelőtték és halálosan megsebesítették a Dealey Plaza-nál. A kocsisorban a következő kocsiban ült az elnök helyettes Johnson és a felesége. Miután az elnököt lelőtték, Jacqueline kimászott a hátsó ülésről és a Secret Service ügynöke mögé csúszott, aki mögötte volt. A férje halála után elutasította, hogy levegyék a véres ruháit, és a vért sem akarta lemosni a kezéről és az arcáról. Akkor is ezt a híres rózsaszín kosztümöt viselte, amikor Johnson letette az esküt a repülőgép fedélzetén, amely az elnök holttestét szállította vissza. Lady Bird Johnson-nak ezt mondta: "Azt akarom, hogy lássák, hogy mit tettek Jack-kel!" Jackie aktív szerepet vállalt a férje állami temetésének megtervezésében. Megengedte, hogy a nép részt vegyen az elnök gyászában a Fehér Házban és a Kapitóliumban. A gyász szertartást a Szent Mátyás Katedrálisban tartották. Az elnököt az Arlington Nemzeti Temetőben helyezték örök nyugalomra, és Jackie volt az első ,aki az örök lángot meggyújtotta a sírjánál, amit az ő kérésére terveztek. Lady Jean Campbell a következőket mondta a The London Evening Standard tudósításában: "Jacqueline Kennedy adott az amerikai népnek egy dolgot, amely nekik mindig hiányzott: Fenséget."
[szerkesztés] A merénylet utáni élete
Egy héttel a támadás után, 1963 november 29-én a Hyannnisortban Theodore H. White készített egy interjút az elnök feleségével a Life magazinnak. Ezen a beszélgetésen a Fehér Házban töltött időszakot Artúr király misztikus Camelot-i éveihez hasonlította, megerősítve ezt azzal, hogy az elnök gyakran énekelte lefekvés előtt a Lerner és Loewe musicalének azonos című dalát. Hivatkozott még Guinvere királynőre, hogy érzékeltesse veszteségét. "Most ő egy legenda, amikor jobban szeretne egy férfi lenni." Jacueline Kennedy a támadás és a temetés alatti határozottságával és bátorságával elnyerte a világ megbecsülését. A férje halála után Jackie és a gyerekek két hét után hagyták el a Fehér Házban lévő lakosztályukat, miután felkészültek a kiköltözésre. Johnson rendszeresen beszélgetett telefonon Jackievel,sőt leveleket és jegyzeteket is váltottak egymással. Gyakran hívta meg őt az új elnök, hogy beszélgessenek. Miután az 1964-es telet Averill Harriman otthonában töltötték Washington D.C.-ben, Jackie úgy döntött, hogy egy luxus lakást vásárol az 1040 Fifth Avenue-n, abban a reményben, hogy itt több magánéletet tud gyermekeinek biztosítani. A Virigina állambeli Atoka-ban épített házát eladja, ide tervezték, hogy majd visszavonulnak Jack-kel. Egy évig gyászolt,nem jelent meg a nyilvánosság előtt, aztán lelkesen védte magánéletét. Ezalatt az idő alatt a lánya Caroline mesélte el az iskolai tanárának, hogy édesanyja rendszeresen sír. Megőrizte férje emlékét, rendszeresen látogatta sírját az évfordulókon és fontosabb eseményekkor, és részt vett a különböző megemlékező dedikálásokon. Ilyen volt például az 1967-ben Newport News-ban tartott légibázis avatás, amikor is az új neve USS John F. Kennedy lett. 1965 májusában Jacqueline Kennedy és II. Erzsébet közösen dedikálták az Egyesült Királyságbeli Runnymede-ben elhelyezett emlékművét az elhunyt elnöknek. Felügylete a John F. Kennedy Könyvtár felállításának munkálatait, amely a Kennedy vezetése alatti legfontosabb iratokat mutatta be. Az eredeti tervek szerint Cambridge-ben, Massachusstets államban a Harward közelében állították volna fel a könyvtárat, de különböző okok miatt Bostonba rakták. A befjezett könyvtárat I. M. Pei tervezete, közel 16 évvel a merénylet után, 1979-ben Jimmy Carter elnök avatta fel. A különböző nemzetek kormányai adoányoztak pénzt, hogy a könyvtárat létrehozhassák, de magánadományozók is közreműködtek.
[szerkesztés] Onassis házasság
A szép özvegy életébe ekkor lépett be a hajógyáros Onassis, aki már elvált a feleségétől, és hivatalos szeretőjét, Maria Callast is elhagyta. Igaz, nem volt már fiatal. De hatvannyolc évesen még mindig élete teljében volt, és bolondult az ex First Ladyért. Eredménnyel, mert Jackie igent mondott neki. De ez a házasság már nem a szerelemről szólt, ugyanis egy 28 oldalas szerződés alapján jött létre. Jackie számos kikötése mellett hárommillió dollárt kapott, egyet-egyet pedig a gyermekei. Onassis mellett költekezni és szórakozni kezdett, viszonyuk azonban az évek múlásával sokat romlott, és csak a görög hajógyáros 1975-ben bekövetkezett halála gátolta meg válásukat. Így Jackie tizenkét év elteltével ismét megözvegyült.
[szerkesztés] Halála
Az 1963-ban meggyilkolt Kennedy elnök özvegye férje halála után több mint harminc évvel később, hatvannégy éves korában távozott az élők sorából. Rákban szenvedett.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- http://www.firstladies.org/biographies/firstladies.aspx?biography=36
- A Kennedy-merénylet - "Tükörországba kerültünk"
