Grigorij Jevszejevics Zinovjev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grigorij Jevszejevics Zinovjev
Zinovieff 2.jpg
A Szovjetunió

Született 1883. szeptember 23.
Jelizavetgrad,  Orosz Birodalom
Elhunyt 1936. szeptember 11. (52 évesen)
Moszkva,  Szovjetunió
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja

Grigorij Jevszejevics Zinovjev (oroszul Григорий Евсеевич Зиновьев), született Jelizavetgrad-ban (ma Kirovohrad, Ukrajna), 1883. szeptember 23-án (Julián naptár szerint szeptember 11-én), kivégezték Moszkvában,1936. augusztus 25-én. Eredeti neve Ovszej-Gerson Aronovics Radomiszlszkij (Овсей-Гершен Ааронович Радомысльский). Ifjúkorában anyja után a Hirsch-Apfelbaum (Гершен-Апфельбаум) nevet is használta. Bolsevik politikai és gazdasági vezető, szónok, a marxizmus–leninizmus egyik fő teoretikusa.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kispolgári zsidó családba született. Apja tejgazdaságot vezetett. 16-17 éves korától lett a szociáldemokrata mozgalom tagja. 1902-ben a rendőrség elől külföldre menekült Berlin, Párizs, Bern. Itt ismerkedett meg Leninnel. A II. kongresszuson nem vett részt. De a bolsevikokat támogatta. 1903-ban hazatért és 1904-ben betegségét már Svájcban kezelteti, itt találkozott Lunacsarszkijjal. 1905-ben részt vett az V. kongresszuson Londonban. A KB tagja lett 1907-ben és megint hazatért Oroszországba. 1908-ban lecsukták, de mivel szívbaja kiújult, ezért viszonylag hamar szabadon engedték. Az 1910-es években a petrográdi szervezetben dolgozott. A háború előtt azonban külföldre ment. Az emigrációban Leninnel és Kamenyevvel dolgozott együtt, közös munkáikat a Marxizmus és likvidátorság című kötetben adták ki. A mensevik sajtó története Oroszországban című cikkét is Leninnel közösen írja. Háborúellenes pamfletjük: A háború és a szocializmus.

1917-ben a KB tagjaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1917-ben Zinovjev hazatér, az áprilisi kongresszuson beválasztják a KB-be. A júliusi felkelés után Jemeljanov munkás házhelyén, egy gallykunyhóban lakik Leninnel. Októberben szembemegy a fegyveres megmozdulásról határozatot hozó KB többségével, és Gorkij lapjában, a Novaja Zsiznyben, október 10-én cikket jelentet meg, miszerint ők nem támogatják a fegyveres felkelést. Ezt szokás volt úgy interpretálni a rendszerváltás előtt, hogy Zinovjev és Kamenyev elárulták Lenint, és a forradalmat. Valójában nagyjából mindenki tudott a tervezett megmozdulásról. Az SZKP ezt a ballépést Lenin javaslatára elnézte nekik.

Az országos politikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918-ban Zinovjevet Petrográdba nevezték ki főkormányzónak. Urickij meggyilkolása után a várost megtámadták Jugyenyics tábornok fehérgárdista csapatai. „Zinovjev csak feküdt a díványon és sóhajtozott”, írta Trockij. A Vörös Hadsereg végül megvédte a várost, noha Lenin előzőleg fel akarta adatni, hogy ezzel megrövidítsék a frontvonalat, de Sztálin, Trockij és Zinovjev végül meggyőzték.

Lenin betegsége alatt Zinovjev aggódott, hogy Trockij lesz "Iljics" utóda, ezért Kamenyevvel és Sztálinnal ellene szövetkeztek. Erről valószínűleg Lenin is tudott. Lenin 1924 januárjában meghalt, s a trojka nekilátott kiszekírozni a pártból Trockijt. 1925-ben aztán fel is mentették hadügyi népbiztosi tisztéből. Zinovjev és Kamenyev is hamar szembekerült Sztálinnal. Beismerték, hogy a "trockistáknak" volt igazuk, már 1923-ban. 1926 áprilisától hallgatólagos szövetségesek lettek. Zinovjev maga mögött tudta ugyan az immár Leningrádra átkeresztelt város párttagságát, de az 1927-es november 7-e felvonuláson egy rohamcsapat, "azzal az ürüggyel, hogy megóvja a tömegtől, bezárta egy épületbe" (Trockij). Mivel november végén kitették az országból Trockijt, Zinovjev és Kamenyev az év végére összehívott XV. pártkongresszuson a mellét verte, visszavonta korábbi nézeteit. Ezzel együtt Zinovjevet kizárták a pártból.

Utolsó évei (1927-36)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő években Zinovjev szinte a perifériára szorult politikailag. 1933-ban börtönbe került, de innen még kiengedték. Ezután a Bolsevik című újságnál vállalt állást, és nagyban dicsőítette Sztálint. 1935 elején lecsukták, és tíz évre ítélték. Zinovjev a börtönből küldött levelében megírta Sztálinnak, hogy "kész vagyok bármit bevallani". Így roppant udvariasan bánhattak vele. Ebből arra gondolt, hogy a pártba vissza a tárgyalótermen keresztül vezet az út. 1936 augusztusában került sor az első nagy koncepciós perre, a "tizenhatok perére". Zinovjev volt a fő vádlott, rajta kívül Kamenyev és Szmirnov voltak az ászok. Beismerték bűnösségüket: összeszövetkeztek Adolf Hitlerrel és Trockijjal, megölték Szergej Mironovics Kirovot (leningrádi főtitkár 1934-ig), Gorkijt, Menzsinszkijt stb. (Szmirnov csak a Trockijjal való kapcsolatot ismerte be, a többit nem). Augusztus 25-én agyonlőtték.

Rehabilitálása már 1961-ben szóba került: Hruscsovot azonban Maurice Thorez meggyőzte, hogy ártana a Szovjetunió presztízsének, ha mindenkit egyszerre rehabilitálnának, akiket Sztálin alatt elítéltek. Zinovjev így formailag a XXVIII. pártkongresszusig áruló maradt és majd csak 1988-ban rehabilitálták.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]