Falkland-szigeteki háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Falkland-szigeteki háború
LocationFalklandIslands.png
A Falkland-szigetek elhelyezkedése
Dátum 1982. április 2.június 14.
Helyszín Falkland-szigetek, Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek
Eredmény status quo ante bellum,
Az Egyesült Királyság visszaszerzi uralmát a szigetek felett
Casus belli Argentína elfoglalta a Falkland-, Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteket
Harcoló felek
Flag of Argentina.svg
Argentína
Flag of the United Kingdom.svg
Egyesült Királyság
Parancsnokok
Leopoldo Galtieri
Juan Lombardo
Mario Menéndez
Ernesto Crespo
Margaret Thatcher
Sir John Fieldhouse
Sir John Woodward
Sir Jeremy Moore
Haderő
Hadsereg: 10 000 fő
Haditengerészet: 3 119 fő
Légierő: 1 069 fő
216 repülőgép
Hadsereg: 10 700 fő
Haditengerészet: 13 000 fő
Légierő: 6 000 fő
117 repülőgép
Veszteségek
649 halott
1 188 sebesült
11 313 hadifogoly
25 helikopter
75 repülőgép
258 halott
1 777 sebesült
106 hadifogoly
24 helikopter
10 Harrier


A Falkland-szigeteki háború (angolul: The Falklands War, spanyolul: Guerra de las Malvinas), az Egyesült Királyság és Argentína közti fegyveres konfliktus, amelyet 1982 márciusa és júniusa között vívtak a Falkland-szigetek és néhány közeli, kisebb dél-atlanti-óceáni sziget birtoklásáért. A szigetek, amelyek 1833 óta brit uralom alatt állnak, kb. 500 km-re az argentin partoktól keletre helyezkednek el, és Argentína a mai napig jogot formál rájuk.

Az előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborút megelőző periódusban Argentína súlyos gazdasági válságot élt át, melyet a katonai diktatúra (junta) elleni tiltakozások hullámai tarkítottak. Leopoldo Galtieri, a junta vezetője a felgyülemlett feszültségeket a nemzeti érzelmek felszításával kívánta levezetni, amelyre egy a lakosság számára népszerű célért vívott gyors, győztes háború ideális eszköznek tűnt.

Az argentin támadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Március 19-én 50 argentin katona szállt partra a szigetcsoporthoz tartozó Déli-Georgián, és felvonták az argentin zászlót. Április 2-án Galtieri elrendelte a Falkland-szigetek megszállását. Gyors partraszállást követően eldördültek az első lövések és a kis számú brit helyőrség (57 tengerészgyalogos) másnap kapitulált.

Az Egyesült Királyságot és a világot meglepte a támadás. A britek azonban haladéktalanul csapatszállító hajókat szereltek fel, és erős flottakötelék kíséretében elindultak, hogy még a téli viharok megérkezte előtt visszafoglalják a 10 000 km-re fekvő szigeteket.

A brit ellentámadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Április végén 75 tengerészgyalogos visszafoglalta a lakatlan Déli-Georgia szigetet. Május 1-jén brit távolsági bombázók a Black Buck hadművelet keretén belül bravúros, többszöri légi utántöltést igénylő támadást intéztek a megszálló erők ellen. A támadás csekély veszteséget okozott (1 bomba ért célt), de az Argentin Légierő vadászgépeinek áttelepítésére kényszerült, ami jelentősen befolyásolta a későbbi eseményeket az Egyesült Királyság javára.

Intenzív és mindkét oldalnak jelentős veszteségeket okozó légi és tengeri hadműveletek következtek. A HMS Conqueror brit tengeralattjáró elsüllyesztette az ARA General Belgrano argentin cirkálót, és megadásra kényszerült a két argentin tengeralattjáró egyike, a ARA Santa Fe is. Az argentin erők elsüllyesztették a modern HMS Sheffield rombolót és több, pótolhatatlan felszereléssel megrakott szállítóhajót, valamint súlyosan megrongáltak több csapatszállítót. A brit HMS Invincible repülőgép-hordozóról felszállt Harrier vadászrepülők többször támadták a megszálló argentin erőket, fontos földi célpontokat semmisítve meg. A Harrierek és a francia gyártmányú argentin Mirage III vadászgépek között kialakult légi harcokban rendre az argentin fél húzta a rövidebbet. Ugyanakkor az Argentin Légierő több sikeres bombatámadást intézett a brit flotta ellen. Több hajót is találat ért, de a brit erők óriási szerencséjére a becsapódott bombák 75%-a nem robbant fel, mert a hajók hatékony légvédelme arra kényszerítette az argentin pilótákat, hogy a bombákat kis magasságból oldják ki (több argentin repülőgépen kisebb sérüléseket okoztak a brit hadihajók hozzájuk érő, kisebb antennái), és a bomba zuhanásának rövid ideje alatt a gyújtónak nem volt ideje élesíteni. A TV-adásokból azonban az Argentin Légierő katonái értesültek a fel nem robbant bombákról, és gyújtóik beállításán módosítva később több hajót elsüllyesztettek. A vakmerő támadásokban az argentin fél körülbelül 30 repülőt vesztett.

A tengeri és légi csatákat követően május 21-én 4000 brit katona szállt partra a főszigeten San Carlosnál és 3 hétig tartó heves harcok után bevonultak a fővárosba, Stanleybe. Az argentin megszálló erők maradéka Mario Menendez tábornok parancsnoksága alatt június 14-én tette le a fegyvert. A szigetek mai napig brit uralom alatt állnak.

Emberveszteség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ronald Reagan erkölcsi és katonai támogatását élvező Nagy-Britannia 74 nap alatt verte ki a szigetekről a betolakodókat. A britek emberéletben összesen 255, az argentinok 649 főt veszítettek.[1]

A háború hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború hatása mindkét országban és világszerte is jelentős volt. Argentínában a vereséget követő megmozdulások a junta bukásához és demokratikus fordulathoz vezettek. Az Egyesült Királyságon a hazafias lelkesedés második világháború óta nem látott hulláma söpört végig. A belpolitikája és gazdasági intézkedései miatt népszerűtlen Margaret Thatcher miniszterelnök pozíciója megerősödött, és a háború után újraválasztották.

A háború veszteségei viszonylag csekélyek voltak ugyan, de mivel a második világháború utáni legnagyobb, modern hadseregek által vívott tengeri és szárazföldi konfliktus, jelentősége nagy. A mindkét oldalon alkalmazott korszerű haditechnika bebizonyította fölényét az elsősorban argentin oldalon használt világháborús eszközök felett. A brit atom-tengeralattjárók és korszerű haditengerészeti helikopterek az argentin flotta több nagy, de elavult egységét süllyesztették el. Az argentin oldalon használt, francia gyártmányú aktív radarvezérlésű Exocet rakéták a brit flotta több modern hajóját semmisítették meg, vagy rongálták meg súlyosan, bár viszonylag csekély számban álltak hadrendben – ugyanakkor a korszerű légvédelmi rendszereknek köszönhetően a hagyományos bombatámadások a bevetett repülőgépek számához képest kis veszteségeket okoztak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Falkland-szigeteki háború témájú médiaállományokat.