Falkland-szigeteki háború
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Falkland-szigeteki háború | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A Falkland-szigetek elhelyezkedése |
|||||||||
|
|||||||||
| Harcoló felek | |||||||||
 Argentína |
 Egyesült Királyság |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Leopoldo Galtieri Juan Lombardo Mario Menéndez Ernesto Crespo |
Margaret Thatcher Sir John Fieldhouse Sir John Woodward Sir Jeremy Moore |
||||||||
| Haderő | |||||||||
| Hadsereg: 10 000 fő Haditengerészet: 3 119 fő Légierő: 1 069 fő 216 repülőgép |
Hadsereg: 10 700 fő Haditengerészet: 13 000 fő Légierő: 6 000 fő 117 repülőgép |
||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| 649 halott 1 188 sebesült 11 313 hadifogoly 75 repülőgép |
258 halott 1 777 sebesült 106 hadifogoly 10 Harrier |
||||||||
A Falkland-szigeteki háború (angolul The Falklands War, spanyolul: Guerra de las Malvinas), az Egyesült Királyság és Argentína közti fegyveres konfliktus, amelyet 1982 márciusa és júniusa között vívtak a Falkland-szigetek és néhány közeli, kisebb dél-atlanti-óceáni sziget birtoklásáért. A szigetek, amelyek 1833 óta brit uralom alatt állnak, kb. 500 km-re az argentin partoktól keletre helyezkednek el és Argentína a mai napig jogot formál rájuk.
A háborút megelőző periódusban Argentína súlyos gazdasági válságot élt át, melyet a katonai diktatúra (junta) elleni tiltakozások hullámai tarkítottak. Leopoldo Galtieri, a junta vezetője a felgyülemlett feszültségeket a nemzeti érzelmek felszításával kívánta levezetni, amelyre egy a lakosság számára népszerű célért vívott gyors, győztes háború ideális eszköznek tűnt. Március 19-én 50 argentin katona szállt parta a szigetcsoporthoz tartozó Déli-Georgián, és felvonták az argentin zászlót. Április 2-án Galtieri elrendelte a Falkland-szigetek megszállását. Gyors partaszállást követően eldördültek az első lövések és a kis számú brit helyőrség másnap kapitulált.
Az Egyesült Királyságot és a világot meglepte a támadás. A britek azonban haladéktalanul csapatszállító hajókat szereltek fel, és erős flottakötelék kíséretében elindultak, hogy még a téli viharok megérkezte előtt visszafoglalják a 10 000 km-re fekvő szigeteket.
Április végén 75 tengerészgyalogos visszafoglalta a lakatlan Déli-Georgia szigetet. Május 1-jén brit távolsági bombázók bravúros, többszöri légi utántöltést igénylő támadást intéztek a megszálló erők ellen. A támadás csekély veszteséget okoztott (1 bomba ért célt), de az Argentin Légierő vadászgépeinek áttelepítésére kényszerült, ami jelentősen befolyásolta a későbbi eseményeket az Egyesült Királyság javára.
Intenzív és mindkét oldalnak jelentős veszteségeket okozó légi és tengeri hadműveletek következtek. A HMS Conqueror brit tengeralattjáró elsüllyesztette az ARA General Belgrano argentin cirkálót, és megadásra kényszerült a két argentin tengeralattjáró egyike, a Santa Fe is. Az argentin erők elsüllyesztették a modern Sheffield rombolót és több, pótolhatatlan felszereléssel megrakott szállítóhajót, valamint súlyosan megrongáltak több csapatszállítót. A brit HMS Invincible repülőgép-hordozóról felszállt Harrier vadászrepülők többször támadták a megszálló argentin erőket, fontos földi célpontokat semmisítve meg. A Harrierek és a francia gyártmányú argentin Mirage III vadászgépek között kialakult légi harcokban rendre az argentin fél húzta a rövidebbet. Ugyanakkor az Argentin Légierő több sikeres bombatámadást intézett a brit flotta ellen. Több hajót is találat ért, de a brit erők óriási szerencséjére a becsapódott bombák 75%-a nem robbant fel, mert a hajók hatékony légvédelme arra kényszerítette az argentin pilótákat, hogy a bombákat kis magasságból oldják ki (több argentin repülőgépen kisebb sérüléseket okoztak a brit hadihajók hozzájuk érő, kisebb antennái), és a bomba zuhanásának rövid ideje alatt nem volt ideje élesíteni. A TV-adásokból azonban az Argentin Légierő katonái értesültek a fel nem robbant bombákról, és gyújtóik beállításán módosítva később több hajót elsüllyesztettek. A vakmerő támadásokban az argentin fél kb. 30 repülőt vesztett.
A tengeri és légi csatákat követően május 21-én 4000 brit katona szállt parta a főszigeten San Carlos-nál és 3 hétig tartó heves harcok után bevonultak a fővárosba, Stanley-be. Az argentin megszálló erők maradéka Mario Menendez tábornok parancsnoksága alatt június 14-én tette le a fegyvert. A szigetek mai napig brit uralom alatt állnak.
A háború hatása mindkét országban és világszerte is jelentős volt. Argentínában a vereséget követő megmozdulások a junta bukásához és demokratikus fordulathoz vezettek. Az Egyesült Királyságon a hazafias lelkesedés második világháború óta nem látott hulláma söpört végig. A belpolitikája és gazdasági intézkedései miatt népszerűtlen Margaret Thatcher miniszterelnök pozíciója megerősödött, és a háború után újraválasztották.
A háború veszteségei viszonylag csekélyek voltak ugyan, de mivel a második világháború utáni legnagyobb, modern hadseregek által vívott tengeri és szárazföldi konfliktus, jelentősége nagy. A mindkét oldalon alkalmazott korszerű haditechnika bebizonyította fölényét az elsősorban argentin oldalon használt világháborús eszközök felett. A brit atomtengeralattjárók és korszerű haditengerészeti helikopterek az argentin flotta több nagy, de elavult egységét süllyesztették el. Az argentin oldalon használt, francia gyártmányú aktív radarvezérlésű Exocet rakéták a brit flotta több modern hajóját semmisítették meg, vagy rongálták meg súlyosan – ugyanakkor a korszerű légvédelmi rendszereknek köszönhetően a hagyományos bombatámadások minimális veszteségeket okoztak.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Battle Atlas of the Falklands War 1982 – Gordon Smith
- T-Online videó a Flaklandi háborúról
- részletes cikksorozat a háború eseményeiről
