Falkland-szigeteki háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Falkland-szigeteki háború
LocationFalklandIslands.png
A Falkland-szigetek elhelyezkedése
Dátum 1982. április 2.június 14.
Helyszín Falkland-szigetek, Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek
Eredmény status quo ante bellum,
Az Egyesült Királyság visszaszerzi uralmát a szigetek felett
Casus belli Argentína elfoglalta a Falkland-, Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteket
Harcoló felek
Flag of Argentina.svg
Argentína
Flag of the United Kingdom.svg
Egyesült Királyság
Flag of the Falkland Islands (1948-1999).svg Falkland-szigetek
Parancsnokok
Leopoldo Galtieri
Juan Lombardo
Mario Menéndez
Ernesto Crespo
Margaret Thatcher
Sir John Fieldhouse
Sir John Woodward
Sir Jeremy Moore
Haderő
Hadsereg: 10 000 fő
Haditengerészet: 3 119 fő
Légierő: 1 069 fő
216 repülőgép
Hadsereg: 10 700 fő
Haditengerészet: 13 000 fő
Légierő: 6 000 fő
117 repülőgép
Veszteségek
649 halott
1 188 sebesült
11 313 hadifogoly
25 helikopter
75 repülőgép
258 halott
1 777 sebesült
106 hadifogoly
24 helikopter
10 Harrier


A Falkland-szigeteki háború (angolul: The Falklands War, spanyolul: Guerra de las Malvinas) az Egyesült Királyság és Argentína közti fegyveres konfliktus, amelyet 1982 márciusa és júniusa között vívtak a Falkland-szigetek és néhány közeli, kisebb dél-atlanti-óceáni sziget birtoklásáért. A szigetek, amelyek 1833 óta brit uralom alatt állnak, kb. 500 km-re az argentin partoktól keletre helyezkednek el, és Argentína a mai napig jogot formál rájuk.

Az előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborút megelőző periódusban Argentína súlyos gazdasági válságot élt át, melyet a katonai diktatúra (junta) elleni tiltakozások hullámai tarkítottak. Leopoldo Galtieri, a junta vezetője a felgyülemlett feszültségeket a nemzeti érzelmek felszításával kívánta levezetni, amelyre egy a lakosság számára népszerű célért vívott gyors, győztes háború ideális eszköznek tűnt.

Az argentin támadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Március 19-én 50 argentin katona szállt partra a szigetcsoporthoz tartozó Déli-Georgián, és felvonták az argentin zászlót. Április 2-án Galtieri elrendelte a Falkland-szigetek megszállását. Gyors partraszállást követően eldördültek az első lövések és a kis számú brit helyőrség (57 tengerészgyalogos) másnap kapitulált.

Az Egyesült Királyságot és a világot meglepte a támadás. A britek azonban haladéktalanul csapatszállító hajókat szereltek fel, és erős flottakötelék kíséretében elindultak, hogy még a téli viharok megérkezte előtt visszafoglalják a 10 000 km-re fekvő szigeteket.

A brit ellentámadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Április végén 75 tengerészgyalogos visszafoglalta a lakatlan Déli-Georgia szigetet. Május 1-jén brit távolsági bombázók a Black Buck hadművelet keretén belül bravúros, többszöri légi utántöltést igénylő támadást intéztek a megszálló erők ellen. A támadás csekély veszteséget okozott (1 bomba ért célt), de az Argentin Légierő vadászgépeinek áttelepítésére kényszerült, ami jelentősen befolyásolta a későbbi eseményeket az Egyesült Királyság javára.

Intenzív és mindkét oldalnak jelentős veszteségeket okozó légi és tengeri hadműveletek következtek. A HMS Conqueror brit tengeralattjáró elsüllyesztette az ARA General Belgrano argentin cirkálót, és megadásra kényszerült a két argentin tengeralattjáró egyike, a ARA Santa Fe is. Az argentin erők elsüllyesztették a modern HMS Sheffield rombolót és több, pótolhatatlan felszereléssel megrakott szállítóhajót, valamint súlyosan megrongáltak több csapatszállítót. A brit HMS Invincible repülőgép-hordozóról felszállt Harrier vadászrepülők többször támadták a megszálló argentin erőket, fontos földi célpontokat semmisítve meg. A Harrierek és a francia gyártmányú argentin Mirage III vadászgépek között kialakult légi harcokban rendre az argentin fél húzta a rövidebbet. Ugyanakkor az Argentin Légierő több sikeres bombatámadást intézett a brit flotta ellen. Több hajót is találat ért, de a brit erők óriási szerencséjére a becsapódott bombák 75%-a nem robbant fel, mert a hajók hatékony légvédelme arra kényszerítette az argentin pilótákat, hogy a bombákat kis magasságból oldják ki (több argentin repülőgépen kisebb sérüléseket okoztak a brit hadihajók hozzájuk érő, kisebb antennái), és a bomba zuhanásának rövid ideje alatt a gyújtónak nem volt ideje élesíteni. A TV-adásokból azonban az Argentin Légierő katonái értesültek a fel nem robbant bombákról, és gyújtóik beállításán módosítva később több hajót elsüllyesztettek. A vakmerő támadásokban az argentin fél körülbelül 30 repülőt vesztett.

A tengeri és légi csatákat követően május 21-én 4000 brit katona szállt partra a főszigeten San Carlosnál és 3 hétig tartó heves harcok után bevonultak a fővárosba, Stanleybe. Az argentin megszálló erők maradéka Mario Menendez tábornok parancsnoksága alatt június 14-én tette le a fegyvert. A szigetek mai napig brit uralom alatt állnak.

Emberveszteség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ronald Reagan erkölcsi és katonai támogatását élvező Nagy-Britannia 74 nap alatt verte ki a szigetekről a betolakodókat. A britek emberéletben összesen 255, az argentinok 649 főt veszítettek.[1]

A háború hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború hatása mindkét országban és világszerte is jelentős volt. Argentínában a vereséget követő megmozdulások a junta bukásához és demokratikus fordulathoz vezettek. Az Egyesült Királyságon a hazafias lelkesedés második világháború óta nem látott hulláma söpört végig. A belpolitikája és gazdasági intézkedései miatt népszerűtlen Margaret Thatcher miniszterelnök pozíciója megerősödött, és a háború után újraválasztották.

A háború veszteségei viszonylag csekélyek voltak ugyan, de mivel a második világháború utáni legnagyobb, modern hadseregek által vívott tengeri és szárazföldi konfliktus, jelentősége nagy. A mindkét oldalon alkalmazott korszerű haditechnika bebizonyította fölényét az elsősorban argentin oldalon használt világháborús eszközök felett. A brit atom-tengeralattjárók és korszerű haditengerészeti helikopterek az argentin flotta több nagy, de elavult egységét süllyesztették el. Az argentin oldalon használt, francia gyártmányú aktív radarvezérlésű Exocet rakéták a brit flotta több modern hajóját semmisítették meg, vagy rongálták meg súlyosan, bár viszonylag csekély számban álltak hadrendben – ugyanakkor a korszerű légvédelmi rendszereknek köszönhetően a hagyományos bombatámadások a bevetett repülőgépek számához képest kis veszteségeket okoztak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Falkland-szigeteki háború témájú médiaállományokat.