Jean-Bédel Bokassa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Bédel Bokassa
Bokassa colored.png
A Közép-afrikai Köztársaság 2. elnöke
Hivatali idő
1966. január 1.1976. december 4.
Előd David Dacko
Utód David Dacko
A Közép-afrikai Császárság császára
Hivatali idő
1976. december 4.1979. szeptember 20.
Előd pozíció létrehozása
Utód pozíció megszűnése

Született 1921. február 22.
Bobangui,  Közép-Afrika
Elhunyt 1996. november 3. (75 évesen)
Bangui,  Közép-Afrika

Házastársa Catherine Denguiadé
Foglalkozás katona, politikus, diktátor
Halál oka szívinfarktus
Vallás katolikus,
iszlám (1976 szeptembere és decembere között)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Bédel Bokassa témájú médiaállományokat.

Jean-Bédel Bokassa (uralkodói nevén I. Bokassa; 1921. február 22.1996. november 3.) katonai vezető és politikus, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke 1976-os megkoronázásáig.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bangui falu törzsfőnökének fiaként született 1921-ben. 1939-ben bevonult a Francia hadseregbe, és az indokinai háborúban harcolva több kitüntetést is kapott. 1961-re századosi rangig jutott. Ekkor a függetlené vált Közép-afrikai Köztársaság elnöke , David Dacko hívására elvállalta a hadsereg vezetését. Bokassa 1966-ban a szilveszteri puccsal került hatalomra. Kiszámíthatatlan kül- és belpolitikájával vált ismertté. Tizenegy évig volt az ország „örökös” elnöke, majd példaképét Napóleont utánozva, 1976-ban császárrá nyilvánította magát, és létrehozta a Közép-afrikai Császárságot, amelynek három évig volt az uralkodója. Ekkor tért át pár hónapra, 1976 szeptembere és december között az iszlám hitre, felvéve a Salah Eddine Ahmed Bokassa nevet. A császárrá avatási szertartás 20 millió amerikai dollárba került, és csődbe juttatta az elszegényedett országot. Nagy nemzetközi felháborodást keltett, amikor kitudódott, hogy személyesen vett részt 100 iskolás gyerek lemészárlásában.

Császárságát francia ejtőernyősök megdöntötték 1979. szeptember 20-án, másnap pedig ismét kikiáltották a köztársaságot és David Dackot visszahelyezték hivatalába.

Bokassa a hatalomátvétel idején Líbiában tartózkodott. Innen Elefántcsontpartra menekült, és a következő négy évet ott töltötte. Ezután Franciaországba költözött, ahonnan 1986. október 24-én hazatért, annak ellenére, hogy távollétében halálra ítélték. 1987. június 12-én, bírósági tárgyalás után a kannibalizmust kivéve minden vádpontban bűnösnek találták, és ismét halálra ítélték. 1988. február 29-én a büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették, majd egy év múlva 20 évre csökkentették. 1993. augusztus 1-jén amnesztiával szabadult. Élete hátralévő részét hazájában töltötte 1996. november 3-án bekövetkezett haláláig. Élete során 17 felesége volt, akik 50 gyereket szültek neki.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]