Wojciech Jaruzelski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wojciech Witold Jaruzelski
Wojciech jaruzelski 2006.jpg
Az Államtanács 7. elnöke
A Lengyel Népköztársaság 1. elnöke
A III. Lengyel Köztársaság 1. elnöke
Hivatali idő
19851989
Előd Henryk Jabłoński
Utód -
Hivatali idő
1989. július 19.1989. december 31.
Előd -
Utód -
Hivatali idő
1989. december 31.1990. december 22.
Előd -
Utód Lech Wałęsa

Született 1923. július 6. (90 éves)
lengyel Kurów

Házastárs Barbara Jaruzelska (sz. Jaskólska)
Foglalkozás újságíró

Wojciech Witold Jaruzelski (Kurów, Lengyelország, 1923. július 6. –) lengyel tábornok, politikus. 19851989 között az Államtanács elnöke, 1989–ben a Lengyel Népköztársaság elnöke, 19891990 között a III. Lengyel Köztársaság elnöke. Nevéhez fűződik a hadiállapot kihirdetése 1981. december 13-án.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wojciech Jaruzelski kelet-lengyelországi földbirtokos nemesi családból származik. Gyerekkorában katolikus neveltetésben részesült, Varsóban egyházi iskolába járt.

Élete 1939 szeptemberében érkezett fordulópontjához, amikor Sztálin a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében annektálta Lengyelország keleti felét. A kommunista megszállás elől Jaruzelski családja Litvániába menekült. Miután a Szovjetunió megtámadta a balti államokat is, a délnyugat-szibériai Bijszkbe deportálták őket. Édesapja az NKVD koncentrációs táborából való szabadon bocsátását követően vesztette életét.

Amikor a szovjetek elkezdték a lengyel egységek felállítását a Vörös Hadseregen belül, Jaruzelski a legelső önkéntesek egyike volt. Lovas felderítőként szolgált, a második világháború végén részt vett Berlin ostromában is.

Katonai és politikai karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborút követő években katonai iskolákat végzett, és csatlakozott a Lengyel Kommunista Párthoz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt elődjéhez.

1960-ban vette feleségül Barbara Jaruzelskát. Egyetlen közös gyermekük Monika Jaruzelska.

1964-ben a Központi Bizottság tagja lett.

1968-ban megkapta a honvédelmi miniszteri tárcát.

Az 1968-as Prágai tavasz idején ő vezette a Csehszlovákia elleni intervencióban részt vevő lengyel katonai erőket.

1970-ben tagja volt a Władysław Gomułka elleni összeesküvésnek, ami után Edward Gierek lett a párt első titkára. Ugyanebben az évben részt vett a munkássztrájkok mészárláshoz vezető, fegyveres leverésében.

A hadiállapot kihirdetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1981-ben egyszerre lett miniszterelnök és a párt főtitkára. Amikor a Lech Wałęsa vezette Szolidaritás Független Szakszervezet már olyan népszerűvé vált, hogy veszélyeztette a kommunisták hatalmát a szovjet érdekszférában tartozó országban, Jaruzelski tábornok hadiállapotot hirdetett ki (ami a szabadságjogok felfüggesztésén túl az utcák katonai megszállását, az országhatár és a repterek lezárását, valamint kijárási tilalom elrendelését és a gyárak katonai ellenőrzés alá vonását jelentette, sőt statáriumot is bevezettek).

Az akcióban 1750 tank, 1400 páncélozott jármű, 500 gyalogsági könnyű harckocsi és 9 ezer gépkocsi fedezete mellett 70 ezer katona és 30 ezer belügyes vett részt. A Varsóból kivezető utakon ellenőrző pontokat állítottak fel, de az állandó lakhelyet máshol is csak külön engedéllyel lehetett elhagyni. Ez alatt a televízióban és a rádióban csak Jaruzelski beszédét ismételték, és mivel minden sajtótevékenységet felfüggesztettek, kizárólag a Trybuna Ludu, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, valamint a Żołnierz Wolności, a katonaság hivatalos lapja jelenhetett meg. A telefonvonalak egy hónapra elnémultak. A Szolidaritás több mint ötezer tagját tartóztatták le, zárták internáló táborokba, illetve ítélték el. A független szakszervezeti mozgalmat 1982. október 8-án törvényen kívül helyezték.

Jogászok szerint a "szükséges" hadiállapot bevezetése még az akkori, népköztársasági alkotmány rendelkezéseivel sem állt összhangban. Önfelmentő könyveiben, valamint későbbi interjúiban Jaruzelski e tettét a szovjet katonai beavatkozás megelőzésének szándékával, a kisebbik rossz választásaként magyarázta. Borisz Jelcin oroszországi elnöksége alatt nyilvánosságra került akták azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják: annak ellenére, hogy a szovjetek a helyzet gyors rendezését sürgetve folyamatos nyomást gyakoroltak a lengyel vezetésre, az afganisztáni beavatkozás után két évvel azonban nem tervezték a katonai bevonulást.[1] Ezzel a szovjet vezetés határozottan visszautasította a lengyel kommunisták kérését, és ragaszkodott hozzá, hogy a Szolidaritás ügyét a lengyel kormány maga oldja meg.

A rendszerváltás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése és reformpolitikája újabb löketet adott a lengyelországi folyamatoknak. Az 1988. decemberi, országos sztrájkhullám végül tárgyalóasztalhoz kényszerítette a lengyelországi kommunista vezetést. Az 1989. február 6-tól április 15-ig tartó Kerekasztal-tárgyalások eredményei alapjaiban változtatták meg a lengyel társadalmat és a kormányzást is. Ismét legalizálták a Szolidaritást. A lengyel parlament alsóházában addig garantált 65%-ot élvező kommunisták a szabad választásokon még a relatív a többség megszerzésére sem voltak képesek .

Végül 1990-ben Jaruzelski lemondott az elnöki címéről. Utóda Lech Wałęsa, a Szolidaritás vezetője lett.

1991. január 31-én nyugdíjba vonult.

Nyugdíjasévei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugalomba vonulását követően számos, a kommunizmus évei alatt elkövetett bűncselekmény vádjával kellett szembenéznie.

2005. májusában az orosz elnök, Putyin a náci Németország felett aratott győzelem 60. évfordulója alkalmából kitüntette Jaruzelskit.

2007-ben Lech Kaczyński lengyel államfő javaslatára törvénytervezet előkészítésébe kezdtek, melynek alapján megfoszthatják katonai rangjától és minden állami elismerésétől a Nemzeti Megmentés Tanácsa (WRON) egykori vezetőit, akik részt vettek a hadiállapot bevezetésében.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Szovjetunió Kommunista Párt Politikai Bizottságának 1981. december 10-i ülésén Jurij Andropov, a KGB (szovjet Állambiztonsági Bizottság) elnöke a következő – utóbb híressé vált – kijelentést tette: „Nem kockáztathatunk. Nem szándékozunk katonai erőt vezényelni Lengyelországba. Ez helyes álláspont, és végig ki kell tartanunk mellette. Nem tudom, hogyan alakul majd a lengyel helyzet, de még ha Lengyelország a Szolidaritás hatalma alá kerül is, akkor is mi van? De ha a tőkés országok rávetik magukat a Szovjetunióra – és már megtették a megfelelő egyeztetéseket a különféle gazdasági és politikai szankciókról – akkor mi nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. A saját országunkkal, a Szovjetunió megerősítésével kell törődnünk. Ez a vonalunk lényege.” Łukasz Kamiński: A lengyelországi szükségállapot (Beszélő, 2007. február, 12. Évfolyam, 2. Szám)[1]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]



Elődje:
nincs
A III. Lengyel Köztársaság elnöke
19891990
lengyel címer
Utódja:
Lech Wałęsa