Wojciech Jaruzelski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wojciech Witold Jaruzelski
Wojciech jaruzelski 2006.jpg
Az Államtanács 7. elnöke
A Lengyel Népköztársaság 1. elnöke
A III. Lengyel Köztársaság 1. elnöke
Hivatali idő
19851989
Előd Henryk Jabłoński
Utód -
Hivatali idő
1989. július 19.1989. december 31.
Előd -
Utód -
Hivatali idő
1989. december 31.1990. december 22.
Előd -
Utód Lech Wałęsa

Született 1923. július 6.
lengyel Kurów
Elhunyt 2014. május 25. (90 évesen)[1]
Varsó

Házastársa Barbara Jaruzelska (sz. Jaskólska)
Foglalkozás újságíró
Halál oka agyi érkatasztrófa

Wojciech Jaruzelski - signature.PNG
Wojciech Witold Jaruzelski aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wojciech Jaruzelski témájú médiaállományokat.

Wojciech Witold Jaruzelski (Kurów, Lengyelország, 1923. július 6.Varsó, 2014. május 25.) lengyel tábornok, politikus. 19851989 között az Államtanács elnöke, 1989–ben a Lengyel Népköztársaság elnöke, 19891990 között a III. Lengyel Köztársaság elnöke. Nevéhez fűződik a hadiállapot kihirdetése 1981. december 13-án.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wojciech Jaruzelski kelet-lengyelországi földbirtokos nemesi családból származott. Gyerekkorában katolikus neveltetésben részesült, Varsóban egyházi iskolába járt.

Élete 1939 szeptemberében érkezett fordulópontjához, amikor Sztálin a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében annektálta Lengyelország keleti felét. A kommunista megszállás elől Jaruzelski családja Litvániába menekült. Miután a Szovjetunió megtámadta a balti államokat is, a délnyugat-szibériai Bijszkbe deportálták őket. Édesapja az NKVD koncentrációs táborából való szabadon bocsátását követően vesztette életét.

Amikor a szovjetek elkezdték a lengyel egységek felállítását a Vörös Hadseregen belül, Jaruzelski a legelső önkéntesek egyike volt. Lovas felderítőként szolgált, a második világháború végén részt vett Berlin ostromában is.

Katonai és politikai karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborút követő években katonai iskolákat végzett, 1947-ben csatlakozott a Lengyel Munkáspárthoz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt elődjéhez.

1960-ban vette feleségül Barbara Jaskólskát. Egyetlen közös gyermekük Monika Jaruzelska (1963).

1960 és 1965 között a hadsereg politikai főcsoportfőnöke, majd 1968-ig vezérkari főnöke volt. 1962-től ezzel párhuzamosan betöltötte a nemzetvédelmi miniszterhelyettesi tisztséget egészen 1968-ig, amikor nemzetvédelmi miniszterré nevezték ki.

1964-ben a Központi Bizottság tagja lett.

Az 1968-as Prágai tavasz idején ő vezette a Csehszlovákia elleni intervencióban részt vevő lengyel katonai erőket.

1970-ben tagja volt a Władysław Gomułka elleni összeesküvésnek, ami után Edward Gierek lett a párt első titkára. Ugyanabban az évben részt vett a munkássztrájkok mészárláshoz vezető, fegyveres leverésében.

A hadiállapot kihirdetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1981-ben egyszerre lett miniszterelnök és a párt főtitkára. Amikor a Lech Wałęsa vezette Szolidaritás Független Szakszervezet már olyan népszerűvé vált, hogy veszélyeztette a kommunisták hatalmát a szovjet érdekszférába tartozó országban, Jaruzelski tábornok hadiállapotot hirdetett ki (ami a szabadságjogok felfüggesztésén túl az utcák katonai megszállását, az országhatár és a repterek lezárását, valamint kijárási tilalom elrendelését és a gyárak katonai ellenőrzés alá vonását jelentette, sőt statáriumot is bevezettek).

Az akcióban 1750 tank, 1400 páncélozott jármű, 500 gyalogsági könnyű harckocsi és 9 ezer gépkocsi fedezete mellett 70 ezer katona és 30 ezer belügyi fegyveres vett részt. A Varsóból kivezető utakon ellenőrző pontokat állítottak fel, de az állandó lakhelyet máshol is csak külön engedéllyel lehetett elhagyni. Ezalatt a televízióban és a rádióban csak Jaruzelski beszédét ismételték, és mivel minden sajtótevékenységet felfüggesztettek, kizárólag a Trybuna Ludu, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, valamint a Żołnierz Wolności, a katonaság hivatalos lapja jelenhetett meg. A telefonvonalak egy hónapra elnémultak. A Szolidaritás több mint ötezer tagját tartóztatták le, zárták internáló táborokba, illetve ítélték el. A független szakszervezeti mozgalmat 1982. október 8-án törvényen kívül helyezték.

Jogászok szerint a „szükséges" hadiállapot bevezetése még az akkori, népköztársasági alkotmány rendelkezéseivel sem állt összhangban. Önigazolás szándékával írt könyveiben, valamint későbbi interjúiban Jaruzelski e tettét a szovjet katonai beavatkozás megelőzéseként, a kisebbik rossz választásaként magyarázza. Borisz Jelcin oroszországi elnöksége alatt nyilvánosságra került akták azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják: annak ellenére, hogy a szovjetek a helyzet gyors rendezését sürgetve folyamatos nyomást gyakoroltak a lengyel vezetésre, az afganisztáni beavatkozás után két évvel azonban nem tervezték a katonai bevonulást.[2] Ezzel a szovjet vezetés határozottan visszautasította a lengyel kommunisták kérését, és ragaszkodott ahhoz, hogy a Szolidaritás ügyét a lengyel kormány maga oldja meg.

A rendszerváltás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése és reformpolitikája újabb lökést adott a lengyelországi folyamatoknak. Az 1988. decemberi, országos sztrájkhullám végül tárgyalóasztalhoz kényszerítette a lengyelországi kommunista vezetést. Az 1989. február 6-tól április 15-ig tartó Kerekasztal-tárgyalások eredményei alapjaiban változtatták meg a lengyel társadalmat és a kormányzást is. Ismét legalizálták a Szolidaritást. A lengyel parlament alsóházában addig garantált 65%-ot élvező kommunisták a szabad választásokon még a relatív a többség megszerzésére sem voltak képesek .

Végül 1990-ben Jaruzelski lemondott az elnöki címéről. Utóda Lech Wałęsa, a Szolidaritás vezetője lett.

1991. január 31-én nyugdíjba vonult.

Nyugdíjas évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugalomba vonulását követően számos, a kommunizmus évei alatt elkövetett bűncselekmény vádjával kellett szembenéznie.

2005 májusában az orosz elnök, Putyin a náci Németország felett aratott győzelem 60. évfordulója alkalmából kitüntette Jaruzelskit.

2007-ben Lech Kaczyński lengyel államfő javaslatára törvénytervezet előkészítésébe kezdtek, melynek alapján megfoszthatják katonai rangjától és minden állami elismerésétől a Nemzeti Megmentés Tanácsa (WRON) egykori vezetőit, akik részt vettek a hadiállapot bevezetésében.

Jaruzelski ellen két bírósági eljárás is folyt (mindkét perben más személyek ellen is vádat emeltek). Az egyik eljárás az 1970-ben lezajlott lengyelországi munkássztrájkok leverése miatt indult az 1990-es években, de ezt 2011-ben újra kellett kezdeni az egyik esküdt halála miatt, a per azonban nem tartott sokáig, mert júliusban fel kellett függeszteni az eljárást a fővádlott megromlott egészsége miatt.

A másik eljárás 2006 áprilisában kezdődött „kommunista bűncselekmény elkövetése" címén az 1981. december 13-án kihirdetett rendkívüli állapot bevezetése miatt, de ezt is fel kellett függeszteni 2012 augusztusában Jaruzelski egészségi állapota miatt. [3]

2012-ben megműtötték az addig kemoterápiával kezelt politikust. 2014. május 11-én agyvérzést kapott, majd 25-én elhunyt.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Meghalt Jaruzelski tábornok. origó.hu, 2014. május 25. (Hozzáférés: 2014. május 25.)
  2. A Szovjetunió Kommunista Párt Politikai Bizottságának 1981. december 10-i ülésén Jurij Andropov, a KGB (szovjet Állambiztonsági Bizottság) elnöke a következő – utóbb híressé vált – kijelentést tette: „Nem kockáztathatunk. Nem szándékozunk katonai erőt vezényelni Lengyelországba. Ez helyes álláspont, és végig ki kell tartanunk mellette. Nem tudom, hogyan alakul majd a lengyel helyzet, de még ha Lengyelország a Szolidaritás hatalma alá kerül is, akkor is mi van? De ha a tőkés országok rávetik magukat a Szovjetunióra – és már megtették a megfelelő egyeztetéseket a különféle gazdasági és politikai szankciókról – akkor mi nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. A saját országunkkal, a Szovjetunió megerősítésével kell törődnünk. Ez a vonalunk lényege.” Łukasz Kamiński: A lengyelországi szükségállapot (Beszélő, 2007. február, 12. Évfolyam, 2. Szám)[1]
  3. Kommunistaperek az egykori keleti blokkban. Mult-kor. hu. 2012. szeptember 27.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]



Elődje:
nincs
A III. Lengyel Köztársaság elnöke
19891990
lengyel címer
Utódja:
Lech Wałęsa