Lengyel Népköztársaság

Lengyel Népköztársaság (lengyelül: Polska Rzeczpospolita Ludowa, PRL) volt Lengyelország hivatalos neve 1952–1989 között, a Lengyel Egyesült Munkáspárt (Polska Zjednoczona Partia Robotnicza, PZPR) hatalma idején. A kommunisták ténylegesen már 1944-től hatalmon voltak, de az új elnevezést csak az 1952-es alkotmány vezette be.

Jóllehet a Lengyel Népköztársaság szuverén állam volt a nemzetközi jog meghatározása szerint, vezetőit (például Bolesław Bierut) a szovjet vezetők nevezték ki (1956-tól jóváhagyták). A szovjet befolyás jelentős volt mind a bel-, mind a külpolitika terén. Az országban a Vörös Hadsereg egységei állomásoztak (1945 – 500 000 fő, 1955-ig – 120 000–150 000 fő, 1989-ig – 60 000–80 000 fő). Az ellenzéket üldözték, és a jaltai konferencia határozatai ellenére 1990-ig nem voltak szabad választások.