Teheráni konferencia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943. október 30-án Moszkvában volt a külügyminiszterek találkozója. SZU -Molotov, USA – Hull, Nagy-Britannia – Eden és Kína.

Moszkvai nyilatkozat:

  • általános nemzetközi szervezet
  • béke és nemzetközi biztonság
  • minden békeszerető állam szuverén egyenlősége
  • Ausztria tekintetében: bekebelezés semmis, egy szabad és független Ausztria megalapítása, Ausztria együttes felelősségben részes.

(Franklin D. Roosevelt, Sztálin, Churchill).

A teheráni értekezlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teheran conference-1943.jpg

A német felső vezetés a kurszki vereség és Olaszország kilépése után, tisztában volt vele, hogy elvesztette a háborút. Most már az időnyerés volt a legfőbb cél: Hitlert és munkatársait az a remény éltette, hogy közben a szövetségeseket kijátszhatja egymás ellen. Ezt a reményt foszlatta szét az 1943. november 28. és december 1. között megtartott teheráni értekezlet, ahol Sztálin, Roosevelt és Churchill először találkoztak személyesen hármasban: megállapodtak, hogy:

  • A háborút a nácizmus teljes szétzúzásáig folytatják, nem kötnek különbékét
  • 1944-ben Nyugat-Európában hoznak létre egy második frontot. Ez egyúttal politikai döntés is volt, melynek következménye: a Balkán és Magyarország a szovjet hadműveleti körébe fog tartozni.
  • Meghatározták Lengyelország új határait.
  • Elhatározzák a háborús bűnösök felelősségre vonását (A későbbi Nürnbergi per)
  • A Jugoszláv partizánok támogatása mellett döntenek

A helyszín megválasztásának szempontjai között szerepelt, hogy a Szovjetunió nem rendelkezett olyan repülőgéppel, amellyel a Német Birodalom által ellenőrzött légtérben biztonságosan tudtak volna közlekedni.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]