Midway-i csata
| Midwayi csata | |||
 |
|||
| A midway-i csata | |||
|
|
|||
| Konfliktus | Második világháború | ||
| Időpont | 1942. június 4. – június 7. | ||
| Helyszín | Midway-szigetek | ||
| Eredmény | Döntő amerikai győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
| Szemben álló erők | |||
|
|||
| Veszteségek | |||
|
|||
A midway-i csata a második világháború egyik nagy ütközete volt 1942 júniusában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
1942 tavaszára a japánok megszerezték a Csendes-óceán keleti és déli vizeit, melyek védelméről gondoskodni kellett. Jamamoto Iszoroku, a japán haditengerészet főparancsnoka tervet eszelt ki az amerikai flotta megsemmisítésére a Midway-szigeteknél.
[szerkesztés] Előkészületek
Jamamoto terve az Aleut-szigetek elleni támadással kezdődött volna, majd repülőgépeknek kellett volna Midwayt bombáznia és ezután szállt volna partra a gyalogság. A Jamamoto által vezetett tartaléknak a Midway és az Aleut-szigetek között félúton kellett volna lennie. A japánok Midwayt „AF”-nek nevezték. A japán haderő (az Akagi, a Hirjú, a Kaga és a Szórjú repülőgép-hordozó, és kísérőhajóik) május 26-án hagyta el Kuréban lévő támaszpontját.
Az amerikaiak megfejtették a japán kódjelek túlnyomó részét. Így megtudták, hogy támadás várható az egyik támaszpontjuk ellen, de csak sejtették, hogy az „AF” Midway-t jelenti. Ezért cselhez folyamodtak: Midway nyílt rádióüzenetben egy meghibásodott desztillálóra panaszkodott. Nemsokára el is fogtak egy japán üzenetet, miszerint „AF”-nek vízellátási gondjai vannak.[1]
Ennek tudatában Nimitz ki tudta alakítani saját haditervét. Egy egységet küldött az Aleut-szigetek közelébe. A repülőgép-hordozókat két csoportra osztotta Midway közelében. A két csoport a 16. (a USS Hornet és a USS Enterprise repülőgép-hordozó, 6 cirkáló, 9 romboló Raymond Spruance ellentengernagy vezetésével) és a 17. (a USS Yorktown repülőgép-hordozó, 2 cirkáló, és 5 romboló Frank Fletcher ellentengernagy vezetésével) különleges egységek voltak.
Június 2-ra a 16. és 17. különleges egységek elfoglalták kijelölt helyüket Midwaytől 400 km-re északkeletre.
[szerkesztés] Csata
Június 3.-án a japánok megtámadták az Aleut-szigeteket. Déli 12 óra 30 perckor 9 B-17-es szállt fel Midwayről. Délután fél négykor Midwaytől felfedezték a japán flotta szállítóhajóit nyugatra 1060 km-re. A heves légelhárítótűz ellenére ledobták bombáikat. Találatokat jelentettek, de valójában semmiféle sérülést nem okozott a támadás.[2] A japán flotta számára azonban intő jelként kellett volna szolgálnia, hogy jövetelét várják. Június 4-én éjjel egy óra tájt az Akebono Maru tankert torpedótalálatot kapott, melyet egy PBY Catalina hidroplán indított ellene. Ez volt az ütközet során az első és egyben utolsó torpedótalálat.[2]
Június 4.-én reggel a 16. és 17. különleges egység 320 km-re északkeletre, Nagumo Csúicsi japán tengernagy flottája pedig kb. 400 km-re nyugatra volt Midwaytől. 5.30-kor egy PBY Catalina típusú felderítő felfedezte a japán hajókat riasztotta az illetékeseket. Hat Grumman TBF-1 Avenger torpedóbombázó, 11 Vought SB2U-3 Vidicator zuhanóbombázó, 16 Douglas SBD Dauntless zuhanóbombázó, négy torpedókkal felszerelt B–26 Marauder és 15 B-17 Flying Fortress indult támadásra ellenük Midwayről. Ugyanekkor a 16. különleges egység Nagumo repülőgéphordozói felé indult.
Hajnali 4 óra 30 perckor felszállt 36 Aicsi D3A zuhanóbombázó, 36 Nakadzsima B5N Kate torpedóbombázó és 36 Micubisi A6M Zéró vadász Midwayt repülőtereinek támadására. Ugyanekkor vadászok szálltak fel a japán flotta légterének védelmére és 8 felderítőt indítottak a távolabbi vizek és a légtér megfigyelésére. Midway radarja 160 km-es távolságból észlelte a közeledő repülőgépeket. Sietve levegőbe emeltek összesen 26 Grumman F4F Wildcat és Brewster F2A Buffalo típusú elavult vadászt. Ezek 6 óra 20 perckor felvették a harcot a támadókkal, de a japán légifedezet sokkal gyorsabb Zérói 16-ot lelőttek, nyolcon sérüléseket okoztak, így mindössze kettő maradt bevethető állapotban az ütközet után. A légelhárítás tüze és a vadászok összesen körülbelül a japán csapásmérő gépek harmadának megsemmisítését jelentették. A támadás nem érte el célját, a repülőterek annak ellenére, hogy súlyos károkat szenvedtek, működőképesek maradtak. A partraszállás megindítása előtt újabb légicsapás volt szükséges ellenük.
Nagumo gyanította, hogy ellenséges hadihajók vannak a közelben. Repülőgépei felét visszatartotta, melyet torpedókkal és páncéltörő bombákkal láttak el, hogy ki tudjon védeni egy tengeri támadást. Ezeket 7 óra 15 perckor Nagumo parancsára gyújtóbombákkal és földi célpontok ellen való hagyományos bombákkal szerelték fel, egy Midway elleni második támadásra. Miközben azonban a személyzet a fegyverzetet cserélte le, 7 óra 40 perckor a nyolc felderítő egyike jelentette, hogy több amerikai hadihajó tartózkodik a közelben, de nem részletezte a formáció összetételét. Nagumo a fegyverzet cseréjét leállította. 7 óra 53 perckor érkeztek meg a Midwayről felszállt bombázók és torpedóvetők. A támadást a japán légelhárítás és légtérvédő vadászok két saját gép elvesztése mellett könnyedén visszaverték, összesen 17 amerikai repülőt semmisítve meg. A támadás aláhúzta, hogy Midway szigetének repterei akcióképesek, ugyanakkor figyelmeztette a japán vezetést arra, hogy a vadászkíséret nélküli csapásmérő repülőgépek sem hatékonyan támadni nem képesek, sem épségben visszajutni támaszpontjukra.
8 óra 20 perckor jelentés érkezett a felderítőtől, hogy az amerikai egységben repülőgép-hordozó is van. Ez megváltoztatta a helyzetet, a sziget másodlagossá vált, a legfontosabb az anyahajó(k) megsemmisítése lett. A földi célpontra szánt fegyverzet helyett ismét torpedókat szereltek fel. A Midwayről visszatérő repülőgépeknek fogytán volt az üzemanyaga, így ezek leszállásának adott elsőbbséget. Alternatív stratégiai választás lehetett volna azonnal támadni a tartalékban tartott 18 torpedóvetővel és a még rendelkezésre álló vadászgépek már felfegyverzett felével légifedezetként. Jamagucsi Tamon ellentengernagy, a Hirjú és a Szórjú csoportjának irányításával megbízott parancsnok pontosan ezt szorgalmazta, de ez ellentétes volt a japán doktrinával, mely koncentrált csapás kivitelezését követelte meg. Nagumo ezért a támadás elhalasztása mellett döntött, amíg csatasorba tudja állítani összes repülőgépét.
Az amerikai támadást nem hangolták össze. 9 óra 20 perckor jelent meg a USS Hornet 15 Douglas TBD-1 Devastator torpedóvetője, melyet a japán vadászok kivétel nélkül lelőttek. A Hornet zuhanóbombázói navigációs hiba miatt meg sem találták a célpontokat. Eközben japán hordozók fedélzetén vagy üres tankkal és fegyvertelenül álló, Midwayről visszatért vadászgépek álltak, és olyan repülők, amiket még nem sikerült átfegyverezni. A siettében leszerelt bombákat nem volt idő a lőszerraktárba levinni, hanem a fedélzeten tárolták ideiglenesen. 9 óra 40 perckor megérkezett a USS Enterprise 15 torpedóvetője. A lassú Devastatorok legtöbbjét lelőtték, a torpedóik pedig semmiféle kárt nem okoztak. 10 órakor délkeletről támadtak a VT-3 század torpedóvető. Ezek megjelenése magára vonta a vadászlázban égő Zérók többségének figyelmét.
<!A japánoknak 102 repülőgépet sikerült felszerelniük. 10.15-kor Nagumo engedélyt adott a repülőgépeknek a felszállásra.>
Közvetlen ezután északkeletről és délnyugatról két csoportban 55 SBD-2 Dauntless és SBD-3 Dauntless zuhanóbombázó támadta meg a japán hordozókat. Egy bomba eltalálta az Akagit, négy a Kagát, és három a Szórjút. 10.25-kor mindhárom hajó lángokban állt. A Hirjú megmaradt repülőgépeivel ellentámadást indított. A zuhanóbombázók három találatot vittek be, ami egy órára harcképtelenné tette a Yorktownt. A haváriaosztagok azonban gyorsan újra működőképes állapotba hozták a hajót, annyira, hogy amikor a torpedóvetők is megérkeztek, azt hitték, hogy egy második, sértetlen hordozót támadnak meg. További két torpedótalálat után a Yorktownon elment az áram és a hajó 26°-os szögben a jobb oldalára dőlt. Kiürítették, de mivel stabilizálódott az állapota, a mentőosztagok tértek vissza, hogy újra működésbe hozzák és esetleg kikötőbe juttassák. A Hammann rombolót a hordozó mellé rendelték, hogy az esetleges támadásoktól megvédje.
Késő délután a Yorktown felderítője meglelte a Hirjút. Ez alkalmat adott az Enterprise-nak, hogy támadást indítson ellene. Az Enterprise-ról és a Hornet-ről 40 repülőgép szállt fel, közte 10, a Yorktownról áttelepült SBD Dauntless. 17.00-kor rárepültek, de az első hullámot elkergették légtérfedezetet adó, tucatnyinál is több Zéró. A második hullám négy, vagy öt bombatalálatot vitt be. A Hirjú kigyulladt és képtelenné vált repülőgépeket indítani és fogadni. A személyzetet evakuálták és a hajót sorsára hagyták. Másnap reggel azonban a Hósó repülőgéphordozóról indított gép még a felszínen úszva találta a Hirjút. A remények felhorgadtak, hogy talán még megmenthető és hazavontatható, de közvetlen ezután a hajó mégis elsüllyedt. Jamagucsi ellentengernagy az elmerülő hajón maradást választotta.[3]
Június 4-én este Fletcher admirális kelet felé fordította hajóit. Másnap, június 5.-én Jamamoto lefújta a Midway elleni inváziót és visszavonult.
Június 6-án délután az I-168-as japán tengeralattjáró megtorpedózta a sérült Yorktownt és a Hammann rombolót. A Hammann szinte azonnal, a Yorktown másnap, június 7.-én hajnalban elsüllyedt.
Hadtörténészek szerint a túlerőben lévő japán flotta a túl bonyolult haditervnek köszönhette a kudarcát, valamint annak, hogy az egész terv arra volt felépítve, az amerikaiak pontosan az ő terveiknek megfelelően fognak cselekedni.
[szerkesztés] Következmények
A háború menete a Csendes-óceánon megfordult: Japán innentől kezdve védekezni kényszerült, míg az Egyesült Államok támadott. Az ütközet értékes tapasztalatokhoz juttatta az amerikaiakat a repülőgép-hordozóval zajló bevetésekről.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ http://www.nsa.gov/publications/publi00023.cfm National Security Agency
- ^ a b Interrogation of: Captain TOYAMA, Yasumi, IJN; Chief of Staff Second Destroyer Squadron, flagship Jintsu (CL), at MIDWAY USSBS From Hyperwar. Retrieved 14 February 2008.
- ↑ Parshall and Tully Shattered Sword, pp. 328–329, 354-359.
- ↑ Parshall and Tully Shattered Sword, p. 356.
[szerkesztés] Források
- John MacDonald: A II. világháború nagy csatái, GABO Kft., 1995, ISBN 963-8009-07-1, 64–71. o.
- Tim Newark: Sorsfordító ütközetek 50 csata, amely megváltozatatta a történelem menetét, Zrínyi Kiadó, 2003, ISBN 963-327-379-X, 112. – 115. o.
- Andrew Wiest – Gregory Louis Mattson: Harc a Csendes-óceánon Perl Harbortól Hirosimáig 1941-1945, Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft, 2002, ISBN 963-9329-43-6, 88. – 101. o.
- Walter Lord: Incredible Victory 1967 NY, Harper Row ed.
- Walter Lord: Hihetetlen győzelem ford. Auer K. Zrínyi, 1981. ISBN 963-326-302-6
[szerkesztés] További információk
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
.svg&filetimestamp=20110308142439){kind=small}
.svg&filetimestamp=20111011135214){kind=small}
.svg&filetimestamp=20110915141542){kind=small}
.svg&filetimestamp=20100615172339){kind=small}
.svg&filetimestamp=20100221005737){kind=small}
