Folytatólagos háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Folytatólagos háború
Második világháború, szovjet hadszíntér
Continuation War 1941.jpg
Finn katonák lépik át a szovjet–finn határsávot 1941 nyarán
Dátum 1941. június 25.1944. szeptember 19.
Helyszín Karelen tartomány (Karélia) és Murmanszk térsége, Szovjetunió
Eredmény hadászati patthelyzet, amely a későbbi moszkvai fegyverszünettel szovjet győzelemnek is értelmezhető
Casus belli A téli háborút követő moszkvai békeszerződés és területvesztés finn felülbírálása, növekvő szovjet befolyás és ellenőrzés csökkentése
Terület-
változások
Karélia ismét finn fennhatóság alá került egy időre
Harcoló felek
Flag of Finland.svg Finnország
Flag of German Reich (1935–1945).svg Németország
Flag of Italy (1861-1946) crowned.svg Olaszország
Flag of the Soviet Union (1923-1955).svg Szovjetunió
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság
Parancsnokok
Flag of Finland.svg Carl Gustaf Emil von Mannerheim Flag of the Soviet Union (1923-1955).svg Kirill Mereckov
Leonyid Govorov
Haderő
500 000 finn katona a karéliai térségben
220 000 német katona a finnországi Lappföldön
900 000–1 500 000 katona
Veszteségek
63 204 halott és eltűnt
158 000 sebesült
2377-3500 szovjet hadifogságba esett
939 polgári áldozat a légi támadásokban
190 polgári áldozat a szovjet partizánok által
200 000 halott és eltűnt
385 000 sebesült
190 000 betegségek miatt hosszabb kórházi ápolásra szorult (pl. fagyási s.)
64 000 hadifogságba esett
4000-7000 polgári áldozat

A folytatólagos háború (finnül: jatkosota, svédül: fortsättningskriget) a második világháború során lezajlott második szovjet–finn háború, amelyet 1941. június 25. és 1944. szeptember 19. között vívott meg a téli háborút követően Finnország és a Szovjetunió. Magát a nevét az első szovjet–finn háborútól való egyértelmű megkülönböztetésként kapta a nyugati történetírásban, oroszul csak „szovjet–finn háborúnak” (Советско-финская война) emlegetik.

Az Egyesült Királyság 1941. december 6-án üzent hadat Finnországnak, azonban korábban már részt vett brit haderő a harcokban, Petsamo bombázásakor. Finnországot Németország látta el értékes hadianyagokkal, hadfelszerelésekkel, illetve részben segítette is a finn hadmozdulatokat saját csapataival. Az Egyesült Államok nem vett részt aktívan a harcokban, azonban a Szovjetuniónak nyújtott kölcsönbérleti törvény során jelentős mennyiségű hadianyagot juttatott el szövetségesének.

A háborút négy fő részre lehet bontani:

  • Finn 1941-es offenzíva
  • Állóháború 1942–1943-ban
  • Szovjet ellentámadás 1944-ben
  • Fegyverszünet és békekötés

A finn és szovjet csapatok közötti harccselekmények 1944. szeptember közepén értek véget, gyakorlatilag döntetlen eredménnyel: egyik fél sem tudott a másikkal szemben jelentős teret nyerni. A „folytatólagos háborút” végül az 1947-es párizsi békeszerződés zárta le. Az itt lefektetett korlátozások a mai napig érvényben vannak Finnországgal szemben.

A moszkvai fegyverszünetet a lappföldi háború követte, mikor a finn haderő a német csapatok ellen fordulva közel nyolc hónap alatt, 1945. április végére az országból a norvég határig szorította őket vissza.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Folytatólagos háború témájú médiaállományokat.

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Keegan, John. A második világháború, 2., változatlan kiad., Budapest: Európa Könyvkiadó. ISBN 978-963-07-8457-3 (2003, 2008) 
  • Szabó Péter, Számvéber Norbert. A keleti hadszíntér és Magyarország 1941–1943, 2., bőv. kiad., Puedlo Kiadó. ISBN 963-9477-07-9 (2003) 
  • Szabó Péter, Számvéber Norbert. A keleti hadszíntér és Magyarország 1943–1945. Puedlo Kiadó. ISBN 963-9477-40-0 (2003) 
  • Richly Gábor: Zsdanov másik arca, a Szövetséges Ellenörzö Bizottság Finnországban. Századok 1997/2. 489-498. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]