Háromhatalmi egyezmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Románia ünnepélyes csatlakozása az egyezményhez

A háromhatalmi egyezményt 1940. szeptember 27-én kötötte Berlinben tíz évre a három tengely-nagyhatalom, Japán, Németország és Olaszország, garantálva egymás kölcsönös politikai, gazdasági és katonai támogatását „a nagy kelet-ázsiai térre és az európai területekre vonatkozó törekvéseiket illetően”.

Japán részéről Kuruszu Szaburó berlini nagykövet, német részről Adolf Hitler kancellár, Olaszország részéről Galeazzo Ciano külügyminiszter írta alá.

Az egyezményt 1941-ben kiegészítették azzal a ponttal, hogy háború esetén bármely szerződő fél csak a másik kettő beleegyezésével köthet fegyverszünetet.

A szerződéshez később csatlakozott Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária és Jugoszlávia, majd az utóbbi szétesése után Horvátország is.

Előzménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háromhatalmi egyezmény fontos előzménye az 1936-ban Japán és Németország által kötött antikomintern paktum volt, amelyhez Olaszország is csatlakozott. Az Antikomintern Paktum elsősorban a sztálinista Szovjetunió elleni együttműködést jelentett. A háromhatalmi egyezmény ezt kiszélesítette.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel mindhárom ország területi terjeszkedésre készült, az egyezmény tulajdonképpen Európa és Kelet-Ázsia hatalmi felosztását jelentette. A kölcsönös támogatás arra az esetre vonatkozott, ha „a három szerződő fél egyikét olyan hatalom támadja meg, amely jelenleg nem vesz részt az európai háborúban vagy a kínai-japán konfliktusban.”

Ezzel létrejött a „tengely”, a szövetséges hatalmak ellenfele a második világháborúban.

Az egyezmény elsősorban Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió ellen irányult. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió számára a kétfrontos háború fenyegetését idézte fel arra az esetre, ha hadba kívánnának szállni.

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország 1940. november 20-án csatlakozott az egyezményhez. Románia november 23-án lett része a paktumnak. Szlovákia november 24-én lett a tengelyszerződés része. Bulgária 1941. március 1-jén csatlakozott.

Az egyezményhez 1941. március 25-én csatlakozott Jugoszlávia is, németbarát kormányát azonban már két nap múlva megdöntötte egy németellenes puccs, ami végül Jugoszlávia német és magyar megszállásához (és Teleki Pál magyar miniszterelnök öngyilkosságához) vezetett.

Miután Jugoszlávia romjain megszületett a Független Horvát Állam, ez az új állam is csatlakozott a tengelyhez, 1941. június 27-én.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]