Bledi egyezmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország a második világháborúban
Előzmények

Trianoni békeszerződés •  Kisantant •  Leventeintézmény •  Magyar Királyi Honvédség •  Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia •  Győri program •  Bledi egyezmény •  Bécsi döntések: első és második •  Kárpátalja visszafoglalása  •  Magyar–szlovák kis háború
1940–1943

Ördögkúti mészárlás •  Háromhatalmi egyezmény •  Magyar–jugoszláv örök barátsági egyezmény •  Kassa bombázása •  Délvidék visszafoglalása •  Kárpát-csoport •  Újvidéki vérengzés (1942) •  Doni katasztrófa
1944–1945

Margarethe hadművelet •  Sátoraljaújhelyi börtönlázadás •  Horthy-ajánlat •  Palesztina-igazolvány •  Dél-erdélyi hadjárat (1944) •  Tordai csata •  Hortobágyi páncéloscsata •  Magyarországi partizánműveletek •  MNFFB •  Micky Maus hadművelet •  1944-es kiugrási kísérlet •  A Horthy-hadparancs •  Magyar Nemzeti Függetlenségi Front •  Délvidéki vérengzések •  Ideiglenes Nemzetgyűlés •  Ideiglenes Nemzeti Kormány •  Budapest ostroma •  Konrad hadműveletek •  1945-ös budai kitörési kísérlet •  A „Tavaszi ébredés” hadművelet •  Nagykanizsa–Körmend offenzíva  •  Aranyvonat •  Magyar–Szovjet Baráti Társaság •  A Felszabadulás napja
Következmények

Málenykij robot •  Párizsi békeszerződések •  Pozsonyi hídfő •  Népbíróságok Magyarországon •  Tábornokok pere
 m • v • sz 

A bledi egyezményben a kisantant elismerte Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, Magyarország pedig lemondott a trianoni békeszerződésben elveszített területek erőszakos visszafoglalásáról. Aláírására 1938. augusztus 29-én került sor.

A kisantantállamok még 1937 elején javasolták, hogy Magyarország mondjon le a revízióról, és ebben az esetben hajlandóak elismerni az ország katonai egyenjogúságát. A javaslat annak a felismerésnek a hallgatólagos beismerését jelentette, hogy az utódállamok (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia) nem tudják megakadályozni Magyarország fegyverkezését, ezért legalább valamilyen – bármily kétes értékű – biztosítékot szerettek volna elérni.

Az egyezmény legerősebb támogatója meglepő módon Edvard Beneš volt, akinek égetően fontos volt a Magyarországgal való viszony normalizálása, hiszen Románia és Jugoszlávia egyre inkább német befolyás alá kerültek, és a szudétanémetek ügyében egyre nagyobb német nyomás helyeződött Csehszlovákiára. Beneš legalább déli határait biztonságban szerette volna tudni, hogy teljesen a németekre koncentrálhasson külpolitikai téren.

Bledben (ma Szlovénia) Magyarország az erőszakos revízióról való lemondásáért cserébe eltekintettek a trianoni békeszerződés katonai korlátainak betartásától; annál inkább tehették ezt, mert ekkor már hónapok óta gőzerővel folyt Magyarország újrafelfegyverzése, amelyet az 1938. március 5-én bejelentett győri program indított útjára.

Forrás [szerkesztés]

  • Honvári János (szerk.): Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig (Aula Kiadó, 2001)
  • Gulyás László (2011. február). „A Kisantant”. Rubicon történelmi magazin – Vörösterror, fehérterror 21 (2), 68–77. o. ISSN 0865-6347.  
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bledi_egyezmény&oldid=12455419”