Pozsonyi hídfő

Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések Magyarország elleni stratégiai megfontolásból csehszlovák hídfőt képeztek Pozsonnyal szemben a Duna jobb partján Pozsonyligetfalu Csehszlovákiához csatolásával.

1938 októberében, a müncheni egyezmény nyomán a Harmadik Birodalom megszerezte Pozsonyligetfalut és a Duna-balparti Dévényt, szintén stratégiai megfontolásból.

A háború végén a fegyverszüneti egyezmények Kárpátalja kivételével visszaállították Csehszlovákia 1938-as határait. (Kárpátalját a moszkvai szerződés alapján csatolták a Szovjetunióhoz, Ukrajnához 1945-ben.) Pozsonyligetfaluban működött az a tábor, ahová 1945-ben vélt vagy valós bűnökkel vádolt magyarokat és németek zártak, irtózatos körülmények közé.

A párizsi békeszerződésben érintett területek. 1-gyel jelölve a pozsonyi hídfő.

A párizsi béketárgyalásokon vetette föl a csehszlovák delegáció, hogy a magyarok ellen honvédelmi okokból szükség van a pozsonyi hídfő kibővítésére, öt magyarországi községgel. A tervezetben eredetileg Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár, Rajka és Bezenye szerepelt, de végül csak az első hármat ítélték Csehszlovákiának.

Pozsonyligetfalu területén az 1970-es években százezres lakótelepet építettek. Ma mind a négy egykori település (Pozsonyligetfalu, Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár) Pozsony városrésze, a Pozsonyi V. járáshoz tartoznak.