Normandiai partraszállás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A normandiai partraszállás

Dátum:	1944. június 6. – 1944. augusztus 25.
Helyszín:	Normandia, Franciaország
Eredmény:	Szövetségesek győzelme

Harcoló felek

Kanada

Parancsnokok

Trafford Leigh-Mallory

Gerd von Rundstedt

Erwin Rommel

Friedrich Dollmann

Haderő

326 000 katona
(Június 11-éig)

Ismeretlen, valószínűleg 1 000,000 katona az egész régióban, június körül

Veszteségek

Egyesült Államok: 29 000 halott, 106 000 sebesült és eltűnt
Egyesült Királyság: 11 000 halott, 54 000 sebesült és eltűnt
Kanada: 5 000 halott
13 000 sebesült és eltűnt
Franciaország: 12 200 civil halott és eltűnt

200 000 halott, sebesült és eltűnt; 200 000 hadifogoly

A II. világháború egyik legfontosabb hadművelete, a normandiai partraszállás volt. A hadműveletet Amerika egyik legjelentősebb katonai vezetője irányította: Dwight "Ike" Eisenhower. Az inváziót több hónapnyi tervezőmunka előzte meg, a nagyhatalmakat egy táborba kellett gyűjteni, Németország ellen. Az acélakaratú Eisenhowernak ebben a lehetetlen helyzetben kellett összefogásra bírni a világ leghatalmasabb szövetséges vezéreit a történelem egyik leghírhedtebb csatájában Normandiában. Az 1944 júniusában lezajlott folyamatoknak köszönhetően Franciaország és a Benelux-államok felszabadultak. Minden bizonnyal ez volt a történelem eddigi legnagyobb hadművelete.

Winston Churchill szavaival élve:

	„Ha az El-Alameinnél vívott csata volt a kezdet vége, akkor minden bizonnyal a D-Day, a partraszállás napja volt a vég kezdete.”

Erwin Rommel tábornagy 1944. április 22-én mondta a segédtisztjének:

	„Higgye el, Lang, a partraszállás első huszonnégy órája döntő lesz... Németország sorsa akkor dől el... a szövetségeseknek is, a németeknek is az lesz a leghosszabb nap.”

[szerkesztés] Hadműveletek

A hadművelet az Overlord (hűbérúr) fedőnevet kapta.A hadművelet nagy részben azért lehetett sikeres mert a németek azt hitték hogy a partraszállás Somme-tól északra fog bekövetkezni ennek több oka volt:
1. Az átkelés itt volt a legrövidebb.
2. A légierő támogatása itt érvényesülhetett a legjobban.
3. A Ruhr-vidék Németország gazdásági szíve felé is itt vezetett a legrövidebb út.

Épp ezért a németek ezt a részt erősítették meg a legjobban. Ez nem kerülte el a szövetségesek figyelmét és arra a döntésre jutottak hogy a partaszállás nem végezhető el hatalmas veszteségek nélkül. A hadművelet kezdetére 55 gyalogos-, 25 páncélos-, 2 hegyi- és 4 ejtőernyős-, összesen 86 hadosztályt vontak össze. A légierő (RAF Royal Air Force) 5049 vadászrepülőgépet, 3467 nehézbombázót, 1645 közepes és könnyűbombázót, 698 egyéb harci repülőgépet, 2316 szállító repülőgépet és 2591 vitorlázó repülőgéet számlált. Az inváziós haditengerészeti erők állománya 6 csatahajót, 2 monitort, 22 cirkálót, 93 rombolót, 159 kisebb hajót, 255 aknaszedő hajót, 233 deszant-szállítóhajót és 853 deszant-naszádot számlált. Az expediciós erők összlétszáma 1944. június 6-án 2876439 katona volt. A Montgomery által kidolgozott partraszállási terv öt helyen irányzott elő partaszállást. A Carentani-öbölben két oldalt az amerikai 1. hadsereg első erőinek kellett két helyen, ehhez csatlakozva keletre a normandia parton az Orne-ig az angol 2. hadseregnek kellett három helyen hídfőt létesítenie. A hídfők – nyugatról kelletre – az Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword fedőnevet kapták.

[szerkesztés] Célkitűzések, feladatok

Az 1. amerikai hadsereg azt a feladatot kapta, hogy a hadművelet első napján szálljon partra a Weyo-i öböl mindkét oldalán és az első nap végere vegyen birtokba egy 30 km széles, és 8-10 km mély hídfőt, és egyesüljön a ledobott légideszanttal. A VII. hadtestnek a hadművelet 3. napján Valognes-st Sauveur-Le Vicomte vonalat kellett birtokba vennie, és a hadművelet 16. napjára el akarták foglalni az egész Contentin-félszigetet és Cherbourg kikötőjét. Az V. hadtest feladata az Aura folyótól északra eső körzet birtokba vétele és az ellenség ellenlökéseinek elhárítása volt.

Az angol 2. hadsereg feladata az első napon Caentól északra való partraszállás és még ezen a napon a Beyeux-Caen-Cabourg terepszakasz elérése, majd páncélos csapatokkal a támadás kifejlesztése, és az ellenség fő erőinek lekötése, hogy az amerikai 1. hadsereg szabadon tevékenyedhessen.

A partaszállási térség kiszélesíte után után bevetésre került az amerikai szakaszon az amerikai 3. hadsereg, majd az angol szakaszon a kanadai 2. hadsereg került bevetésre. A két amerikai hadsereg és a 12. hadseregcsoportot Bradley tábornok és a két brit hadsereget és a 21. hadseregcsoportot Montgomery tábornagy parancsnoksága alatt egyesítették. A főparacsnokság Eisenhowerra szállt. Caenban június 12-én már tizenkét hadosztály állt harcban, ezek közül négy páncélos. A légioffenzíva lehetetlenné tett minden összekötettési útvonalat. Július 8-án egy német jelentés tudatja: "Párizstól nyugatra és délnyugatra immár minden vasúti közlekedés lehetetlen".

Churchill egy beszélgetés alkalmával ezt mondta Eisenhowernek:

	„Ha Ön a tél beálltáig olyan hidfővel rendelkezik, amely a Szajna torkolattól Cherbourgig és a Bretagne-i félszigetig terjed és a 36 hadosztálya lesz odaát, akkor ezt győzelemnek fogom tekinteni. Ha pedig Le Havre-t is beveszi addig, akkor döntő győzelemnek.”

Erre Eisenhower válasza ez volt:

	„Karácsonyra a Rajnánál leszünk”

[szerkesztés] A német védelem

A Szovjet-Oroszország ellen megfeszített háborút viselő Németországnak nem volt elegendő ereje és eszköze ahhoz,hogy az Atlanti-óceán partján szilárd védelmet hozzon létre. Alfred Jodl vezérezredes az OKW hadműveleti főnöke helyzetmegítélésében rámutatott, hogy az adott körülmények között nem lehet 2600 km-es arcvonalon a védelmet mélységben megszervezni. Az Atlanti fal erődjeiben összesen 2692 különböző kaliberű löveget tudtak összevonni így az átlagos tüzérségi sűrűség kilométerenként csak 1 löveg volt. A német főparancsnokság a legvalószínűbb partraszállási körzetnek a Szajna torkolata és Antwerpen közti partszakaszt tartotta.

A partraszállás egy szövetséges járműből nézve

[szerkesztés] Kronológia

Június 6 U.S. 82. ejtőernyős hadosztály (Detroit hadművelet), 101. ejtőernyős hadosztály (Chicago hadművelet) és a 6. Brit ejtőernyős hadosztály (Tonga hadművelet) éjfél után 15 perccel földet ér Normandiában.
Öt óra 20 perckor amerikai és brit gépek bombázzák a part menti német állásokat.
Öt óra 50-kor az inváziós flotta hajóágyúi megkezdik a tüzérségi előkészítést.
Hat óra 20-kor partra száll a szárazföldi erők első hulláma, megkezdődik a partraszállás; ezzel megkezdődött a náci megszállás alatt álló Európa felszabadítására irányuló szövetséges invázió. Az első napon (D-day) 50 000 szövetséges katona szállt partra Normandiában,
Június 25–Június 29 Epsom hadművelet
Július 7 – Caen elfoglalása.
Július 17 – Erwin Rommel egy légitámadás folyamán autójában ülve megsebesült, később Hitler parancsára (a Hitler-ellenes összesküvésben való résztvétele miatt) megmérgezte magát.
Július 18 – Július 20. – Goodwood hadművelet végrehajtása.
Augusztus 3 – Augusztus 9. – Totalize hadművelet, csapda a visszavonuló német páncélosoknak.
Augusztus 16 – Dragoon hadművelet, újabb nagyerejű partraszállás, augusztus 15-én a fő támadás előtt ejtőernyős különítmények landoltak.
Augusztus 25 – November 16. – A Red Ball Expressz konvojrendszer működtetése, amely a hadianyag utánpótlást biztosította.