Angliai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angliai csata
Battle of britain air observer.jpg
Légi megfigyelő pásztázza az eget Londonban

Konfliktus Második világháború
Időpont 1940. július 10 – október 31.
Helyszín La Manche-csatorna, Anglia délkeleti része
Eredmény döntő brit győzelem; Nagy-Britannia megszerzi a légtér ellenőrzését, a németek lefújják a partraszállási tervüket
Szemben álló felek
Flag of German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország
 Nagy-Britannia
Canadian Red Ensign 1921-1957.svg Kanada
Parancsnokok
Flag of German Reich (1935–1945).svg Hermann Göring
Flag of German Reich (1935–1945).svg Albert Kesselring
Flag of German Reich (1935–1945).svg Hugo Sperrle
Flag of German Reich (1935–1945).svg Hans-Jürgen Stumpff
Flag of the United Kingdom.svg Hugh Dowding
Flag of the United Kingdom.svg Keith Park
Flag of the United Kingdom.svg Trafford Leigh-Mallory
Flag of the United Kingdom.svg C. J. Quintin Brand
Flag of the United Kingdom.svg Richard Saul
Szemben álló erők
1576 bombázó;
809 vadászgép;
300 csatarepülő
500 bombázó;
700 vadászgép;
96 csatarepülő
Veszteségek
1014 bombázó;
873 vadászgép/csatarepülő
376 bombázó;
1023 vadászgép;
148 repülőgéphordozó-fedélzeti repülőgép

Az angliai csata (angolul: Battle of Britain) alatt a második világháború során a német légierő (Luftwaffe) és a brit légierő (Royal Air Force) között a levegőben, a La Manche csatorna ellenőrzéséért vívott küzdelemsorozatot értjük. A náci hadvezetés a légtér ellenőrzését előfeltételnek tekintette Nagy-Britannia megszállásához. A csata dátumát a brit, illetve német források eltérően adják meg: az angolok 1940. július 10. és október 31. között, míg a németek 1940. augusztus közepétől 1941. május végéig.[1]

A csata előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dunkerque-i brit kudarc és Franciaország elfoglalása után Hitler arra számított, hogy sikerül békét kötnie Angliával. Július elején a berlini sportcsarnokban elhangzott beszédében közölte is feltételeit: Németország uralja Európa meghódított területeit és visszakap néhány, az első világháborúban elveszített gyarmatot, cserébe Nagy-Britannia megtarthatja tengerentúli birodalmát. Angliában azonban csak egy gyenge csoport (Lord Halifax külügyminiszter vezetésével) fontolgatta a kiegyezést a németekkel, és ők is csak igen határozatlanul. Még Chamberlain is Churchill mellé állt, aki a Parlamentben kijelentette:

Harcolunk a tengerpartokon, a kikötőkben, a mezőkön és a városok utcáin, és harcolunk a dombok között és a hegyekben. Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget vagy annak nagy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részein a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot.
– Churchill

A RAF Bomber Commandja 1940. május 15-én bombázta először a Ruhr-vidéket, amivel megkezdődött Németország stratégiai bombázása. Az angliai csata a német válasz volt.

Oroszlánfóka hadművelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadműveleti terv szerint a késő esti, kora hajnali órákban német légi szállítású és légi deszant (Fallschirmjäger) alakulatok érkeztek volna meg Dover és Brighton városokba, hogy biztosítsák a kora reggel vízi úton érkező XVI. (XVI. Armee) és a IX. hadsereg (IX. Armee) inváziós erőinek minél akadálytalanabb partra szállását. A IX. hadsereg Le Havre térségéből indult volna Ventnor (Wight-sziget), Portsmouth és Brighton felé, a Boulogne-i német erők Eastbourne-be, Calais-ból pedig Folkestone-ba érkeztek volna. A XVI. hadsereg Dunkerque-ből, Ostendéből és Bruggéből a doveri-szoroson keresztül Ramsgate térségében szállt volna partra, a Cherbourgban állomásozó VI. hadsereg pedig a sík Lyme Regis felé tartott volna. A légi és vízi úton átdobott 9 hadosztálynyi erő körülbelül 67 000 katonájának műveleti területe Devon–Dorset (VI.), Nyugat-Essex–Southamptonshire (IX.) és Kent (XVI.) megyék partszakaszain kezdődött volna. A brit flotta műveleteit a Kriegsmarine aknazárakkal lassította vagy állította volna meg, közben felkészülve a tengeri és légi ellentámadásra. Az aknazárakat aknatelepítő hajók és tengeralattjárók rakták volna le.

A hadművelet végrehajtásáról a háború végéig nem tettek le a németek, de a felvázolt feltételek megteremtésére egyre kevesebb lehetőségük volt 1941-től, mert fogyott az üzemanyag, a muníció és az ember. Az Overlord hadművelet végképp megpecsételte a kivitelezés sorsát.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harc a csatorna felett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német légierő 1940. július 10-én indította meg támadásait a csatornán hajózó angol konvojok, a délkelet-angliai kikötők és radarállomások ellen. A kezdeti légi összecsapásokban a német bombázókat kísérő vadászgépek rendszerint létszámfölényben voltak az angol vadászgépekkel szemben, ezért azok nem tudták jelentősen megzavarni a támadásokat. Az elsüllyesztett hajók számának növekedése odáig vezetett, hogy a Brit Admiralitás leállította a hajóforgalmat a csatornán. Az első pár hétben a németek csak puhatolóztak, igyekeztek kiismerni ellenfelük gyenge pontjait, majd megindították a komolyabb támadásokat.

Sas hadművelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Augusztus 13-án a csata a második szakaszába lépett. A Luftwaffe célja a RAF felőrlése volt, ezért nagy erejű támadásokat indítottak a délkelet-angliai légibázisok ellen. A Királyi Légierő ezekben a napokban élte át legnehezebb pillanatait. Egyre több szükségrepülőteret kényszerült használni a katonai bázisok súlyos megrongálása miatt. Bár a repülőgépeiknek nem volt probléma a füves repülőterek használata, de az itt leszálló gépek karbantartása és feltöltése nagy gondot okozott a szerelőknek. Nemcsak ez ütközött nehézségbe, hanem az elvesztett, jól képzett pilóták pótlása is. Az újoncok gyakran pár órás kiképzés után hajtották végre első éles bevetésüket, így az ő veszteségeik érthetően még nagyobbak voltak.

A németek, hogy egy perc nyugtot se hagyjanak az angoloknak, megkezdték az éjszakai támadásokat is. Az egyik ilyen éjszakai támadás alatt egy német gép véletlenül London egyik lakónegyede felett oldotta ki a bombáit. Ez a pár bomba a csata fordulópontjához vezetett. A RAF ugyanis bosszúból augusztus 25–26. éjszakáján Berlint bombázta. Már úgy tűnt, hogy Anglia, de főleg a délkelet-angliai vadászvédelem összeomlik, és valóban csak napjai voltak hátra, amikor a németek megváltoztatták a taktikájukat.

London bombázása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bombázott London
London bombázása rengeteg civil áldozatot követelt, de csak elszántabbá tette az angolokat

Hitlert végtelenül felbőszítette Berlin bombázása. Mivel úgy látta, hogy a repülőterek támadásával nem fog tudni sikereket elérni (annak ellenére, hogy csak napokon múlott a győzelem), megparancsolta, hogy változtassák meg a célpontot, és a főváros megtámadásával kényszerítsék levegőbe az angolokat.

Szeptember 7-én indult meg az első nagyszabású támadás London ellen. A következő napokban újra és újra támadtak a német bombázók. Ámde a az angol pilóták a német vezérkar legnagyobb megdöbbenésére nem akartak fogyni. Így a német pilótákat szinte naponta nagy veszteségek érték. A támadások veszteségeit látva Hitler és vezérkara felismerte, hogy nem tudja megsemmisíteni a RAF-ot, és szeptember 17-én elhalasztotta az angliai partraszállás tervét.

A csata vége és eredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeptember végére a nappali bombázó támadások egyre ritkultak, majd október 6-ától a bombázók már csak éjszaka tűntek fel London felett. Ezek a bombázások sok civil életét oltották ki, de Anglia védelmi képességeit nem csökkentették számottevően. Nappal már csak bombával felszerelt vadászgépek támadták az angol repülőtereket, de idővel ezeken a bevetéseken is egyre több német pilótát lőttek le. Az időjárás rosszabbra fordulásával a bevetések száma is csökkent, végül a nappali bevetések október végére teljesen megszűntek.

Fő momentumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Radar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Britannia radar lefedettsége, katonai repterei és az RAF csoportosítása
Hurricane vadászgép
A duxfordi 19-edik vadászszázad Spitfire-jei balék alakzatban, elöl a kötelékparancsnok H.I. Cozens gépe

Az egyik momentuma ennek a harcnak, egy az első világháború alatt kifejlesztett eszköz, a radar lett. Ahhoz, hogy a brit hadvezetés kevés gépét egyre nagyobb hatásfokkal tudja használni, szükséges volt egy előrejelző rendszer, minden egyes pillanatban tudni kellett, hogy hány gép van a levegőben, milyen irányba és milyen sebességgel haladnak. Ezzel radikálisan csökkenthette a járőrszolgálatot teljesítő repülőgépek számát, így időt adva a legénységnek a pihenésre, illetve a repülőgépek karbantartására.

Rossz látási viszonyok között a radarirányítás hatásfoka nem volt megfelelő, mivel a radarirányítók a repülőket csak az ellenséges gépek közelébe tudták navigálni, a végső megközelítés látás alapján történt. A kezdetleges radarok működését a kelő nap megzavarta.

Résztvevő repülőgépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindkét fél egyaránt bevetett vadászokat, viszont az angliai harcok során csak a németek használtak bombázókat. Míg az angol bombázók bevetésére Berlin bombázásánál került sor.

Vadászrepülők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bombázók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Foreman, 8. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabó, Imre. A II. világháború képes atlasza. Graph-Art KFT (2008). ISBN 9789639770256 
  • Foreman, John. Battle of Britain: The Forgotten Months, November And December 1940. Wythenshawe (Lancashire, Egyesült Királyság): Crécy Publishing. ISBN 1-871187-02-8 (1989) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hadtudományi lexikon I. (A–L). Főszerk. Szabó József. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. 4–48. o. ISBN 963-04-5226-X
  • Deighton, Len. Vadászrepülők. Az angliai légicsata története. Budapest: Európa Kiadó–Zrínyi Kiadó (1983) 
  • Frayn-Turner, John. Az angliai csata. Debrecen: Hajja & Fiai (1999) 
  • Blandford, Edmund. Célpont: Anglia. Debrecen: Hajja & Fiai (1999) 
  • Caldwell, Donald. 4–5. fejezet., A JG 26 hadműveleti naplója 1939–1942. Debrecen: Hajja & Fiai, 60–125. o. ISBN 963-9037-35-4 (1998) 
  • Hinchliffe, Peter. 1–2. fejezet, Éjszakai vadászok. Debrecen: Hajja & Fiai, 50–70. o. ISBN 963-9329-03-7 (2000) 
  • Spick, Mike. 2. fejezet, A szövetséges légierő ászai. Debrecen: Hajja & Fiai, 60–101. o (1997) 
  • Spick, Mike. 2. fejezet, A Luftwaffe ászai. Debrecen: Hajja & Fiai, 56–89. o (1998) 
  • Rolski, Tadeusz H.. Fehér sas kék mezőben. Budapest: Kossuth Kiadó (1978) 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Angliai csata témájú médiaállományokat.