Supermarine Spitfire
| Supermarine Spitfire | |
 |
|
| A RAF 41. vadász-századának „Griffon-púpos” Spitfire Mk XII-esei kötelékeznek | |
|
|
|
| Funkció | Vadászrepülőgép |
| Gyártó | Supermarine |
| Tervező | Reginald Joseph Mitchell |
| Gyártási darabszám | 20 351 db |
|
|
|
| Személyzet | 1 fő |
| Típusváltozatok | Supermarine Seafire Supermarine Spiteful |
| Első felszállás | 1936. március 5. |
| Szolgálatba állítás | 1938. |
| Méretek | |
| Hossz | 9,12 m m |
| Fesztáv | 11,23 m m |
| Magasság | 3,86 m m |
| Szárnyfelület | 22,48 m² m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 2280 kg (Mk I) 3034 kg (Mk XIV) kg |
| Tömeg üzemanyaggal | 2921 kg kg |
| Max. felszállótömeg | 2990 kg kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | Rolls–Royce Merlin II – 61 (Mk I – Mk XI) Rolls–Royce Griffon (Mk XII – Mk 24) |
| Teljesítmény | 775 – 1055 kW (R–R Merlin) 1290 – 1530 kW (R–R Griffon) kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 721 km/h (Mk XIVE) |
| Utazósebesség | ~550–600 km/h |
| Hatósugár | 680 – 740 km (Mk I – Mk XIVE) belső tartályokkal |
| Legnagyobb repülési magasság | 9750 – 13 560 m (Mk I – Mk XIVE) |
| Emelkedőképesség | 12,9 – 23,3 m/s (Mk I – Mk XIVE) |
| Szárny felületi terhelése | 119,91 – 207 kg/m² (Mk VB – Mk XIVE) |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet |
|
| Bombák |
|
| Egyéb függesztmények |
|
A Supermarine Spitfire brit együléses vadászrepülőgép, melyet a Brit Királyi Légierő megrendelésére fejlesztettek ki. A típust a II. világháborúban nagy számban alkalmazták, majd azt követően főként a brit Nemzetközösség tagjainál állt szolgálatban, egészen az 1950-es évek végéig. A Spitfire a legnagyobb darabszámban gyártott szövetséges repülőgéptípus volt, valamint azon két gép közül az egyik, amelyet még a második világégést követően is gyártottak (a másik a Vought F4U Corsair volt, francia megrendelésre).
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
A Supermarine Spitfire, a repülés történetének egyik legnagyobb legendája nem sokkal a Hurricane után született meg, és első repülését 1936. március 5-én hajtotta végre. A repülőgépet az a Reginald Mitchell alkotta meg, akit világszerte a leggyorsabb gépek- köztük több Schneider-kupa-győztes- tervezőjeként ismertek. Mitchell 1931-ben kezdett el dolgozni egy vadászgépen, a Supermarine Type 224-en, de valószínűleg alábecsülte az igények összetettségét, ezért terve működésképtelennek bizonyult. Az angol konstruktőr ezután úgy döntött, hogy lerövidíti a fesztávot és a géptörzs hosszát, valamint bevonható futóművet alkalmaz. Az így létrejött Type 300 emelkedési sebessége még ekkor sem volt kielégítő, és a problémára csak 1934-ben érkezett megoldás, amikor a Supermarine a Rolls-Royce-szal kötött megállapodást az új típus hajtóművére, a Merlinre, amellyel a Spitfire néven ismertté vált Type 300-at felszerelték. A gép első repülése után a berepülőpilóta, Joseph Summers állítólag így kiáltott fel: "Ne nyúljanak semmihez!"
Gyártás [szerkesztés]
Szerkezeti felépítés [szerkesztés]
Szárny [szerkesztés]
A típuson ötféle szárnyat alkalmaztak, melyeket „A”-tól „E”-ig betűztek el. A szárnyak méretei és szerkezeti felépítései alapvetően megegyeztek, eltérés csak a belső fegyverzetben és az üzemanyag tartályok mennyiségében volt. A különféle szárnytípusok jelölése az altípusszám után írt kisbetűvel történt (pl. Mk Vb).[1]
- A típusú szárny
- Ez az alap szárnyverzió, melyben 8 db .303" űrméretű (7.7 mm) M1919 Browning géppuskát szereltek, csövenként 300 db lőszerrel.
- B típusú szárny
- 2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 60 db lőszerrel, valamint 4 db .303" M1919 Browning géppuska csövenként 350 db lőszerrel.
- C típusú szárny
- „Univerzális szárny”, amelybe az A és a B variáció fegyverzetét is be lehetett építeni, illetve 1–1 db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.404 gépágyút csövenként 120 db lőszerrel. Megerősítették a főfutókat és 5,08 cm-rel (2 hüvelykkel) előrébb helyezték el. Kialakítottak még 1–1 db fegyverfelfüggesztő csomópontot is a szárnyfelek alatt, melyekre 113 kg-os (250 lb) bombákat lehetett szerelni. Az általánosan alkalmazott fegyverelrendezés a B variáció volt, viszont a gépágyúkhoz csövenként már 120 db lőszert táraztak be.
- D típusú szárny
- Nagy hatótávolságú fotófelderítő bevetésekre készített szárnytípus, amelyben nem volt fegyverzet, helyükre üzemanyagtartályokat szereltek. A Spitfire felderítőgépek ezért védtelenek voltak a német elfogóvadászokkal szemben, egyedüli „fegyverük” a nagyobb szolgálati csúcsmagasság volt.
- E típusú szárny
- "Univerzális szárny" kétféle fegyverzettel:
- 2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel és 2 db .50" űrméretű (12,7 mm) M2 Browning nehézgéppuska csövenként 250 db lőszerrel.
- 4 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel.
Az Mk 21 altípustól a Hispano–gépágyú módosított változatával (Mk V) szerelték a gépeket.
A Mk V sorozattól kezdve több Spitfire-t alacsony magasságú elfogóvadászként vetettek be. A jobb manőverező képesség érdekében csökkentették a gépek szárnyfesztávolságát, leszerelték a szárnyvégek utolsó szekcióit. Ezekre a gépekre gyakran tévesen alkalmazzák az LF (Low-altitude Fighter, magyarul alacsony magasságú vadász) betűszót, ugyanis az LF-altípusokat a Rolls–Royce Merlin motor kis magasságra optimalizált változataival szerelték fel, amelyek között tényleg voltak „rövid” szárnnyal szereltek is, de az LF-változatok többségét a teljes terjedségű szárnyakkal vetették be.
Típusváltozatok [szerkesztés]
-
Egy Spitfire Mk IIA a 2005-ös Angliai csata emlékrepülésen (BBMF - Battle of Britain Memorial Flight)
-
Spitfire Mk VB
-
Spitfire Mk VIII
-
Spitfire Mk IXC
-
Spitfire Mk XIV
-
Spitfire Mk XVI
-
Spitfire Mk 18
-
Az utolsó fotófelderítő altípus, a Spitfire PR Mk 19. Ezt a példány (PS890) 2002-ben átépítették, egy Avro Shackleton Griffon 57 motorját építették be és koaxiális elrendezésű légcsavarjait szerelték fel rá. Eredetileg egy Griffon 66 hajtotta ötágú légcsavarral
Sebességi és magassági rekordok [szerkesztés]
Lásd még [szerkesztés]
Lábjegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Vannak olyan, eltérő időben írt források, amelyekben a szárnytípusokat nagybetűvel írják. Ennek oka egyelőre nem tisztázott.
Források [szerkesztés]
- Sz. L.: Spitfire-ek az első arab–izraeli háborúban. Haditechnika 1997/3, 45–49.
- Scutts, Jerry. Spitfire (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.39. ISBN 0-89747-092-3 (1980)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- The Siptfire Site
- The Spitfire Society
- Riccardo Niccoli: A Repülés története- Leonardo da Vincitől az űr meghódításáig
 |
Ez a hadtudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
