F6F Hellcat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
F6F Hellcat
F6F Hellcat.jpg
Az Amerikai Haditengerészet egyik F6F Hellcat-je

Funkció kis hatótávolságú vadászrepülőgép
Gyártó Grumman
Tervező Leroy Grumman[1]
Gyártási darabszám 12 275 db
Ár 35 000 USD (1945-ös adat)
Fő üzemeltetők Amerikai Haditengerészet,
Amerikai Tengerészgyalogság,
Brit Flotta-légierő,
Francia Haditengerészet

Személyzet 1 fő
Típusváltozatok F6F–3/E/N
F6F–5/K/N/P
Hellcat F Mk I/II, FR Mk II
Első felszállás 1942. június 26.
Szolgálatba állítás 1943 tavasza
Szolgálatból kivonva 1954 (USN)
Méretek
Hossz 10,24 m (33'-7") m
Fesztáv 13,06 m (42'-10") m
Magasság 3,99 m (13'-1") m
Szárnyfelület 31 m² (334 ft²) m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 4190 kg (9238 lb) kg
Üzemanyag 946 liter (250 US gallon) belső kg
Fegyverterhelés kb. 1800 kg kg
Max. felszállótömeg 6990 kg (15 415 lb) kg
Hajtómű
Hajtómű Pratt & Whitney R–2800–10W Double Wasp 18 hengeres csillagmotor kétsebességes, kétfokozatú feltöltővel
Teljesítmény 1491 kW (2000 Le) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 610 km/h (380 mph)
Átesési sebesség 135 km/h (84 mph)
Hatósugár 1520 km (945 mi) – harci
Hatótávolság 2460 km (1530 mi)
Legnagyobb repülési magasság 11 370 m (37 300 ft)
Emelkedőképesség 17,8 m/s (3500 ft/min)
Szárny felületi terhelése 184 kg/m² (37,7 lb/ft²)
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 6 db .50 cal. M2 Browning, vagy
2 db 20 mm-es gépágyú és 4 db M2 Browning
Fegyverfelfüggesztő pontok 3 db („nedves”)
Nem irányított rakéták 6 db 127 mm-es (5") HVAR, vagy
2 db 298 mm-es (11¾") Tiny Tim
Bombák törzs alá:
1 db 910 kg-os (2000 lb) szabadesésű siklóbomba, vagy
1 db Mk 13–3 torpedó
szárnyra:
2 db 450 kg-os (1000 lb), vagy
4 db 227 kg-os (500 lb), vagy
8 db 110 kg-os (250 lb) siklóbomba
Egyéb függesztmények 3 db 568 literes (150 US gallon) ledobható póttartály

Az F6F Hellcat[2] az Amerikai Haditengerészet alapvető vadászrepülőgép típusa volt a második világháború második felében.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

F6F-5 gépek a Blue Angels bemutatócsoport kötelékben1946-ban

A középszárnyas, teljesen fém szerkezetű repülőgépet az F4F Wildcat továbbfejlesztésével hozták létre, hogy leváltsák vele az elődtípust a fő-csapásmérő kötelékek repülőgép-hordozóin. A Wildcat-ek többsége így a tengerészgyalogság állományába került, illetve a kísérő repülőgép-hordozókon jelentek meg nagyobb számban. Az F4F üzemeltetési tapasztalatai alapján áttervezett sárkányszerkezetbe egy erősebb csillagmotort, a 2000 lóerős Pratt & Whitney R–2800-at építették be, amelyet több amerikai repülőgéptípuson is alkalmaztak. A „Wildcat bátyja”-ként nevezett típus az F4U Corsair-rel főként a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot, jelentősen hozzájárulva a Japán Birodalom repülőerőinek rombolásához.

Erős szerkezete és fegyverzete miatt szerették a hajózók, bevált mind vadász, mind támadó feladatkörökben egyaránt. Az Amerikai Haditengerészet történetében a legeredményesebb vadászrepülőgép típus, ugyanis igazoltan 5271 repülőgépet lőttek le velük (5163 db-ot a csendes-óceáni hadszíntéren és 8 db-ot Dél-Franciaország megszállásánál),[3] illetve további 52 darabot a brit Királyi Haditengerészet Flotta-légiereje.[4] A háború után a másodvonalba került, a Corsair-el együtt bevetették a koreai háborúban is alacsonytámadó és rádiólokációs feladatkörökben, végül 1954-ben vonták ki utoljára az éjszakai vadász-századok állományából.

A legyártott több mint 12 ezer példányból 23 darab maradt fenn, melyből 8 db múzeumokban látható, a többi javarészt repülőképes (+ 1 replika).

Hellcat-ek az Essex osztályú USS Yorktown (CV–10) hangárjában 1943-ban. Jól megfigyelhetőek a hátrahajtott szárnyfelek

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Leroy Grumman (angol nyelven)
  2. F6F Hellcat (magyar nyelven)
  3. Lásd Tillman 81. o., ő adja meg ezt a számot, noha az 5163+8 db az pontosan 100 db-bal kevesebb, 5171 db lenne.
  4. Lásd Tillman 78–79. o., az amerikai légi győzelmekkel együtt így 5223 db.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barrett Tillman: Hellcat Aces of World War 2. Osprey Aerospace, London, 1996. ISBN 1-85532-596-9
  • Crosby, Francis: Vadászrepülők, Zrínyi Kiadó, Budapest 2003.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz F6F Hellcat témájú médiaállományokat.