Bf 110

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bf 110
Bf 110 Postkarte Ausschnitt.jpg
A Luftwaffe Zerstörergaschwader 1 rombolóezredébe tartozó Bf 110

Egyéb elnevezés Me 110
Funkció vadászrepülõgép, vadászbombázó, éjszakai vadász
Gyártó Bayerische Flugzeugwerke
Tervező Willy Messerschmitt
Gyártási darabszám 6170
Rendszeresítők Luftwaffe Luftwaffe, Magyar Királyi Honvéd Légierő Magyar Királyi Honvéd Légierő, Regia Aeronautica Regia Aeronautica, Szovjet Légierő Szovjet Légierő (zsákmányolt példányokkal)

Személyzet 2 (éjszakai vadász: 3)
Első felszállás 1936. május 12.
Szolgálatba állítás 1937
Szolgálatból kivonva 1945 (Luftwaffe)
Méretek
Hossz 12,3 m m
Fesztáv 16,3 m m
Magasság 3,3 m m
Szárnyfelület 38,8 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 4500 kg kg
Max. felszállótömeg 6700 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 2db Daimler–Benz DB 601B–1
Teljesítmény 2 × 809 kW kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 560 km/h
Hatósugár 2410 km
Hatótávolság 2800 km
Legnagyobb repülési magasság 10 500 m
Szárny felületi terhelése 173 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 2 × 20mm MG FF/M gépágyú, 4 × 7,92mm MG 17 géppuska, 1 × 7,92mm MG 15 védelmigéppuska

A Bf 110 vagy Me 110 a II. világháború idején használt német kétmotoros nehéz vadászrepülőgép, melyet a Bayerische Flugzeugwerke (Bf, Bajor Repülőgépgyár) tervezett és gyártott. Később Willy Messerschmitt vette át a gyárat. Távolsági vadásznak tervezték, hogy a távolsági bombázók vadászkíséretét oldja meg, de az angliai csata bebizonyította, hogy mozgékonyságban nem veszi fel a versenyt az angol vadászgépekkel, ezért vadászbombázó, csatarepülő és éjszakai vadász változatát is kialakították. Leginkább csatarepülőként alkalmazták már 1941 végétől kezdve.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy Messerschmitt Bf 110 Budapest felett 1944-ben

A repülőgép először 1936-ban emelkedett levegőbe. A repülőgépet ellenséges bombázók és vadászgépek elleni harcra tervezték. A Junkers Jumo 210-es motorok kezdetben sok gondot okoztak. A C változattól kezdve már megbízhatóbb és nagyobb teljesítményű DB 601-es motorral szerelték fel a gépeket.

A modell a második világháború elején igen sikeres volt a lassú és gyenge fegyverzetű lengyel vadászokkal szemben, később Skandináviában és Franciaországban is jól teljesített. Az angliai csata során viszont lassúsága és rossz manőverezőképessége miatt súlyos veszteségeket szenvedett, az angol vadászrepülőgép-típusok messze felülmúlták.

A későbbi modelleket felderítőként, elfogóvadászként és vadászbombázóként alkalmazták. Kísérletek történtek éjszakai vadász változatokkal is, és ez hozta el a típus reneszánszát. A rádiólokátorral felszerelt Bf 110-esek jól beváltak, különösen megnövelte hatékonyságukat a kabin mögé később beépített ferdén előre-fölfelé tüzelő két 20 mm-es gépágyú (Schräge Musik). Ezek segítségével a bombázó alatt repülve a bombázó védőfegyvereinek holtteréből támadhatta a RAF nehézbombázóit. Az amerikai gépeken volt alsó géppuskatorony is. A háború végére ebben a szerepkörben is elavult, ennek ellenére az utolsó napokig szolgálatban maradt. Néhány példányt a Magyar Királyi Légierő is üzemeltetett.

A Bf 110 alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német Bf 110 csatarepülő szerepben, a szárnyak alatt torpedókkal, a Regia Aeronautica (olasz Királyi Légierő) felvételén

A Bf 110 a második Messerschmitt által tervezett és sorozatban gyártott vadászgép volt. A Birodalmi Légügyi Minisztérium (RLM) 1934-es tenderére készült, mint nagy hatótávolságú kísérő vadász és romboló (Zerströrer). Három prototípus épült DB 600-as motorral, melyek közül az első 1936. május 12-én repült először. A második prototípust a következő év elején adták át a Luftwaffénak csapatpróbára, ami vegyes érzéseket keltett a vezetőkben. Gyors volt egy relatívan nehéz kétmotoros géphez képest, ám az irányítása is nehéz volt, és a manőverező-képessége is alulmaradt a várthoz képest. Négy előszériás Bf 110A–0 lett rendelve, ám mivel a DB 600-as motorok használata viszonylag ritka volt 610 lóerős Jumo 210B motorokkal szerelték fel őket. Ezek alkalmatlansága nyilvánvalóvá vált, és ezek örökébe a 690 lóerős DB 600A motorok léptek, hogy próbákat hajthassanak végre rajtuk, a következő széria (Bf 110B–1) számára.

A spanyol polgárháború jó alkalmat kínált a típus hadrendben történő kipróbálására, de a helyzet hamarabb megoldódott, mint hogy a gépek elérték volna a bevethető állapotot. Ezért az első modell, ami aktív szolgálatot teljesített, a Bf 110C volt, mely jobb teljesítményt produkált a DB 601A motoroknak köszönhetően. Több változtatás is megjelent a gépen, mint például a manőverezhetőség érdekében lekerekített szárnyvégek és a kabintető módosítása a pilótafülkéből való jobb kilátás miatt. A Bf 110C 1939-ben lépett csapatszolgálatba, és több mint ötszáz gép érkezett még a Luftwaffe állományába még abban az évben. Néhányat kifejezetten vadászbombázó vagy felderítő feladatokra készítettek föl, de a Bf 110-est alapvetően a földi egységeket támadó gépként alkalmazták Lengyelország lerohanásakor. Ennélfogva egészen az angliai csatáig – ahol teljes egészében vadászgépként vetették be – nem is derültek ki a kapacitás terén mutatkozó hiányosságai.

Német Luftwaffe földi személyzet FuG 220 and FuG 202 (középen) Lichtenstein SN–2 éjszakai vadász elfogóradart szerel egy Messerschmitt Me 110G–4 orrában Grove repterén Dániában, már a háború után, 1945 augusztusában, mielőtt a gépet Nagy-Britanniába küldik kutatási céllal

Az akkor elszenvedett súlyos veszteségek arra késztették a vezetőséget, hogy rendeljenek Bf 109-es vadászokat is a bombázó kötelékek oltalmazására. A C modell gyártása folytatódott – később 1200 lóerős DB 610N motorokkal lettek felszerelve –, azonban a legtöbb korábbi gép csak második vonalbeli feladatokat látott el, mint például a vitorlázórepülők vontatása. Hogy fokozzák a gép hatótávolságát, létrehozták a D szériát, amit vadászként (D–0 és D–1), és vadászbombázóként (D–2 és D–3) gyártottak, de a C és a D verziók 1941 derekán csak az észak-afrikai hadszíntéren és a keleti fronton voltak használatban.

A jóval sokoldalúbb E és F modell az év vége felé jelent meg, mely szériák részét képezi a rakétákat tüzelő F–2-es és az éjszakai vadász F–4-es is. Amikor a felváltására szánt Me 210-es típus bevetésre való alkalmatlanságára fény derült, a Bf 110 gyártása újra fellendült az F széria színre lépésével. Az előző szériák példáját követve ebből is készült éjszakai vadász típus, melyet 1475 lóerős DB 605B motorokkal, valamint két vagy négy 20 mm-es gépágyúval és négy 7,92-es géppuskával szereltek föl.

A három üléses Bf 110G–4/R–3 volt az első változat, melybe beépíthették a Lichtenstein SN–2 felderítő-radart. Főleg a nehezebb fegyverek hordozására való képesség miatt párhuzamosan gyártották a G szériával, és ez volt az utolsó gyártott modell. Az összes Bf 110-es típusból, beleértve az összes verziót, 6150 darab készült 1945-ig.

A modell a második világháború elején igen sikeres volt a lassú és gyenge fegyverzetű lengyel vadászokkal szemben, később Skandináviában és Franciaországban is jól teljesített. Az angliai csata során viszont lassúsága és rossz manőverezhetősége miatt súlyos veszteségeket szenvedett, az angol vadászrepülőgép-típusok messze felülmúlták.

A későbbi modelleket felderítőként, elfogóvadászként és vadászbombázóként alkalmazták. Kísérletek történtek éjszakai vadász változatokkal is, és ez hozta meg a típus reneszánszát. A radarral felszerelt Bf 110-esek jól teljesítettek; különösen megnövelte hatékonyságukat a később felszerelt két 20 mm-es gépágyú. A háború végére ebben a szerepkörben is elavulttá vált, ennek ellenére az utolsó napig szolgálatban maradt. Néhány példányt a Magyar Királyi Légierő is használt.

Technikai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bf 110C
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bf 110 témájú médiaállományokat.