Jak–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jak–1
Yak1mass0.jpg
Jak–1 repülőgépek sorozatgyártása 1942-ben a Novoszibirszki Repülőgépgyárban

Funkció vadász- és vadászbombázó repülőgép
Tervező Jakovlev-tervezőiroda (főkonstruktőr: Alekszandr Jakovlev)
Gyártási darabszám 8800
Fő üzemeltetők Szovjetunió

Első felszállás 1940. január 13.
Szolgálatból kivonva 1945
Háromnézeti rajz
Jak-1.svg

A Jak–1 a Szovjetunióban az Jakovlev-tervezőirodában kifejlesztett egymotoros, együléses (oktató változatoknál kétüléses), alsószárnyas, behúzható futóműves, vegyes építésű vadász- és vadászbombázó repülőgép. A prototípus típusjelzése I–26 volt. A Jakovlev-vadászgépek a második világháború során a Szovjetunió által legszélesebb körben alkalmazott repülőgépcsalád volt. A Jak család összes típusváltozatából közel 37 000 db-ot, a Jak–1-ből 8700 db-ot gyártottak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet kormány 1938-ban pályázatot írt ki egy új vadászrepülőgépre. Az új típus az I–16 (Rata) modellt hivatott leváltani. A pályázatra összesen négy prototípus nevezett, ezen modellek közül az Alekszandr Jakovlev által tervezett prototípus került ki győztesként. Ezt követően Sztálin személyesen bízta meg őt, hogy tervezze meg a következő vadászgépet a Vörös Hadsereg számára. A pályázat érdekessége volt, hogy a nyertes tervező Jakovlev ezt megelőzően csak vitorlázó és sportrepülőgépeket tervezett. A típust eredetileg funkcionalitása alapján I–26 ( isztribityel=vadász) névvel látták el, de a gyártás megkezdésekor az ebben a korban kialakuló szokás szerint tervezője után kapta nevét, ezért Jak–1-re módosították a modell elnevezését. Az első modell 1939-ben szállt fel majd ezt követően a sorozatgyártási engedélyt 1941. júniusban kapta meg. Ugyanebben a hónapban a német csapatok megtámadták a Szovjetuniót, ezért az egész gyártósort 1600 km-rel keletebbre, Kamenszk-Uralszkba költöztették. Ennek ellenére a gyártással csak másfél hónapot késtek, és mintegy 500 db Jak–1 típusú gép került a frontvonalakra 1941 végére. A Jak–1-et 1942-ben a Jak–7B vadászrepülőgép szorította ki a gyártásból.

Szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegyes építésű konstrukció. Törzse acélcsövekből épített rácsszerkezet, szárnyait pedig fából építették. A könnyű konstrukció kiváló kezelhetőséget, manőverezőképességet és nagyon könnyű karbantarthatóságot eredményezett. Képességeit csak az első szériában alkalmazott 820 kW-os (1100 LE) Klimov VK–105PA (M–105PA) 12 hengeres, folyadékhűtésű V-motor gyenge teljesítménye korlátozta. Ennek ellenére 5000 m alatt könnyedén vette fel a harcot a nála jóval kifinomultabb és kiforrottabb német modellekkel. Később az elégtelen teljesítményűnek ítélt VK–105PA (M–105PA) motort a 940 kW (1260 LE) teljesítményű VK–105PF ( puska= magyarul ágyú, forszirovannij=növelt teljesítményű) motor váltotta. A fejlesztések során teljes kilátást biztosító kabinnal szerelték fel illetve jelentősen megnövelték a tűzerejét is.

Az I–26 prototípus fegyverzete a légcsavartengelyben elhelyezett 20 mm-es SVAK gépágyú, 120 db lőszerrel, továbbá 2 db 7,62 mm-es SKASZ géppuska a motor felett, egyenként 375 db-os lőszer-javadalmazással. A Jak–1M-nél a 20 mm-es SVAK gépágyú lőszer-javadalmazását 140 db-ra növelték, a két SKASZ géppuskát pedig a motor fölött elhelyezett 1 vagy 2 db 12,7 mm-es BSZ géppuskára cserélték. A BSZ géppuskák lőszer-javadalmazása 348 db volt. Lehetőség volt a szárnyak alatti hat darab indítósínt felszerelni a 12 kg-os RSZ–82 nem irányított rakéták számára. Némelyik gépen a szárny alatti bombazárakra 2 db 50 vagy 100 kg-os bombát lehetett függeszteni.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jak–1 – Együléses vadász változat. A gyártás kezdeti modellje volt.
  • Jak–1M – 1942-ben az összes addig gyártott Jak–1-es modellt erre a változatra építették át. Ez a típus már 940 kW-os (1260 LE) VK–105PF motorral.

Üzemeltető országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Franciaország Franciaország
  • Lengyelország Lengyelország
  • Szovjetunió Szovjetunió

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adatok '
Első felszállás: 1939
Hadrendbe állítás: 1941
Tervezte: A. S. Jakovlev tervezőirodája
Jellemzői
Személyzet: 1 fő (gyakorló-oktató változatnál Jak-7 Liszanka (rókácska)2 fő)
Legnagyobb sebesség földközelben: 500 km/h
Legnagyobb sebesség: 600 km/h
Gyakorlati csúcsmagasság: 10 000 m
Kezdeti emelkedési sebesség: 1200 m/perc
Hatótávolság: 850 km
Méretek
Hossz: 8,48 m
Magasság: 3,0 m
Fesztávolság: 10 m
Szárnyfelület: 17,15 m²
Tömeg
Üres tömeg: 2375 kg
Felszálló tömeg: 2890 kg
Hajtómű
Motorok: 1 db 1100 LE-s VKP-105PA (M-105PA) 12 hengeres, folyadékhűtésű V-motor később az 1260 LE-s VK-105PF motor váltotta.
Teljesítmény: 1100-1260 LE (motortípustól függően)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonló típusok:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]