P–40 Warhawk
| P–40 Warhawk | |
 |
|
| Pilótanövendékek gyakorlatoznak pilótavizsga előtt a Moore Field légi támaszpont felett Texasban, 1943-ban | |
|
|
|
| Funkció | kis hatótávolságú vadászrepülőgép |
| Gyártó | Curtiss-Wright Corporation |
| Tervező | Donovan Berlin |
| Gyártási darabszám | 13 738 db |
| Ár | 44 892 USD (1944) |
| Fő üzemeltetők | USAAF, Brit Királyi Légierő, Ausztrál KIrályi Légierő stb. |
|
|
|
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1938. október |
| Szolgálatba állítás | 1939 |
| Szolgálatból kivonva | 1958 (FAB, brazil) |
| Méretek | |
| Hossz | 9,66 m m |
| Fesztáv | 11,38 m m |
| Magasság | 3,76 m m |
| Szárnyfelület | 21,92 m² m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 2880 kg kg |
| Fegyverterhelés | 907 kg (2000 lb) kg |
| Max. felszállótömeg | 4000 kg kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 db Allison V–1710–39 folyadékhűtéses V–12-es benzinmotor |
| Teljesítmény | 858 kW (1150 LE) kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 580 km/h |
| Utazósebesség | 435 km/h |
| Hatótávolság | 1100 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 8800 m |
| Emelkedőképesség | 11 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 171,5 kg/m² |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 6 db .50 cal M2 Browning nehézgéppuska (12,7 mm űrméretű) |
| Fegyverfelfüggesztő pontok | 3 db (szárny-törzs alatt 1-1 db) |
| Bombák | 2 db 114 kg-os (250 lb), 2 db 227 kg-os (500 lb), vagy 2 db 453 kg (1000 lb) |
| Háromnézeti rajz | |
 |
|
A P–40 Warhawk a Curtiss gyár által tervezett egyszemélyes, teljesen fémszerkezetű, egymotoros vadászrepülőgép, amely az Amerikai Egyesült Államok légiereje számára lett kifejlesztve a szintén Curtis gyártotta P–36 Hawk-ból, 1938 októberében szállt fel először. Mivel a sárkányszerkezet fejlesztése a P–36-ból indult, ez lehetővé tette a szolgálatba állítási idő lerövidítését, illetve a fejlesztési és gyártási költségek minimalizálását is. A gyártást 1944 novemberében állították le a 13 738. példány elkészülte után. Az összes gépet a New York állambeli Curtiss-Wright Corporation gyártotta és szerelte össze Buffalo-i üzemében.
A típus nem volt kimagasló képességű repülőgép, mégis 28 ország légiereje rendszeresítette és alkalmazta a második világháború összes hadszínterén és azt követően is. A háború utáni elemzések igazolták, hogy noha a német, olasz és japán vadászgépekkel szemben kevéssé volt hatékony,[1] kis- és közepes magasságokban a nagyobb célok, mint az ellenséges bombázógép-erőknek és felderítőknek komoly veszteségeket okoztak. A világháború közepétől (1942. március 26-tól), a légifölény-képességük elavulását követően alacsonytámadó feladatkörben alkalmazták őket az európai hadszíntereken, a Hawker Hurricane-hez hasonlóan. Legismertebb gépek bizonyára a „Repülő Tigrisek” által repült cápaszájas P–40-esek.[2]
A Warhawk nevet a United States Army Air Corps választotta ki a típusnak, amely az összes amerikai típusváltozat hivatalos típusnévvé vált. A brit Nemzetközösség országai és a Szovjetunió a Tomahawk nevet adta a P–40B és P–40C változatoknak, majd a Kittyhawk-ot a P–40D és a későbbi változatokra. Továbbfejlesztett változata volt az XP–46 és a P–60.
A legutolsó példányokat a Brazil Légierő vonta ki aktív állományából 1958-ban. 2008-ban még körülbelü 19 példány maradt repülőképes állapotban és további 80 van különféle múzeumokban kiállítva.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A P–36 Hawk üzemeltetése során nyílvánvalóak voltak a típus hiányosságai, ezért a Curtis a továbbfejlesztésébe kezdett. Tíz gépet építettek át különféle fejlesztési céllal. 1938. október 14-én szállt fel Edward Elliott, a Curtis berepülőpilótája Buffalo-ban a tizedik géppel, melynek típusjelzése XP–40 lett. Ebbe a prototípusba már nem a korábbi sorozat PW R–1830 csillagmotorját, hanem a főkonstrüktőr Donovan Berlin által tervezett vízhűtéses, turbofeltöltővel felszerelt, tizenkét hengeres Allison V–1710 soros V-motort építették be. A hűtőradiátort, amelyben glikol volt a hőcserélő közeg, a törzs alá építették be. Az USAAC „Vadászhivatalának” (Fighter Projects Officer) egyik tisztje, Benjamin S. Kelsey hadnagy (Lieutenant) ezzel a prototípussal 57 perc alatt körülbelül 300 mérföldet repült le, megközelítőleg 507 km/h-s sebességgel. A leszállás utáni interjúban közölte, hogy hibái ellenére a későbbi változatok körülbelül 100 mérfölddel gyorsabbak lesznek óránként. Kelsey értékelte az Allison motor kiegyensúlyozottságát, kiszámítható teljesítménymutatóit. A V–12-es motor akkora teljesítményt nyújt mint a csillagmotorok, azonban kisebb homlokellenállással rendelkezik, áramvonalasabb burkolatot lehet rá építeni, mellyel körülbelül 5%-kal növelni lehet a végsebességet.
A Curtiss mérnökei az XP–40 fejlesztésébe fektették idejüket, a következő lépés a radiátor áthelyezése lett. Kelsey elrendelte, hogy a prototípust a NACA szélcsatornájában kell további teszteknek alávetni, hogy javítsák a légellenállási, aerodinamikai mutatóit. 1939. március 28-tól április 11-ig a gépet a NACA-ban tesztelték. A tesztelési adatok alapján a Curtiss áthelyezte a radiátort az orr alá, mellyel egy új levegő-beömlőnyílást is felszereltek. Más fejlesztések mellett a futómű-aknaajtók és a kipufogók módosításával olyan teljesítményt értek el, mely már az USAAC-nek is megfelelt. Hátszél nélküli repüléssel Kelsey Wright Field-ből átrepülte a gépeta a Curtiss buffalo-i gyárába 570 km/h-s átlagsebességgel. Későbbi, decemberi tesztelések alatt már elérték az 589 km/h-s sebességet is, ami kortársai között is korszerűnek hatott.
A gyártást egy addig szokatlan és újszerű módon végezte a New York-i Curtiss, hogy fokozza a termelést: a motorral és légcsavarral felszerelt törzset, valamint a szárnyat külön-külön szerelték össze, majd a kettőt egy nyerges pótkocsin egymás fölé helyezték. A két fődarab így egyszerre érkezett meg a gyártól nyolc mérföldre fekvő buffalo-i repülőtérre, ahol végszerelték, majd berepülték és helyben átadták az USAAC-nak.
Szerkezeti felépítése [szerkesztés]
Típusváltozatok [szerkesztés]
- P–40A
- P–40B
- P–40C
- P–40D
- P–40E
- P–40F
- P–40G
- P–40H
- P–40J
- P–40K
- P–40L
- P–40M
- P–40N
- P–40Q
- P–40R
- RP–40
- TP–40
- Twin P–40
Lábjegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Hans-Joachim Marseille 101 darab P–40-est lőtt le rövid afrikai pályafutása során Bf 109E vadászrepülőgépével.
- ↑ Maga az ötlet a brit RAF 112. Századának gépeiről származott (No.112 Sq, No. 239 Wing, Western Desert Air Force).
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- p40warhawk.com
- Curtiss P-40 Warhawk
- CURTISS P-40 WARHAWK család – bibl.u-szeged.hu
- Fennmaradt Curtiss P–40-esek – en.wiki (angolul)
- A „Repülő Tigrisek” – en.wiki (angolul)
- P-40 Mark Sheppard: Recovery in Russia – airforce.ru
- Az Ugolok nyeba enciklopédia cikkei (oroszul):
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
 |
Ez a hadtudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
