M.C.202 Folgore

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Macchi M.C.202 Folgore
Aeronautica Macchi C.202 Folgore.jpg

Funkció Vadászrepülőgép
Gyártó Macchi Aeronautica
Gyártási darabszám nagyjából 1200
Fő üzemeltetők Regia Aeronautica

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1940. augusztus 10.
Szolgálatba állítás 1941
Szolgálatból kivonva 1951
Háromnézeti rajz
Macchi MC.202.svg

A Macchi M.C.202 Folgore (Villám) egy második világháborús olasz vadászrepülőgép volt. A gépet a Macchi Aeronautica vállalat gyártotta a Regia Aeronautica (RA, Olasz királyi légierő) számára. A repülőgépet a Macchi részére Mario Castoldi tervezte, innen a géptípus jelében az M.C. betűk. A Folgore, a tengelyhatalmak egyik legkiválóbb vadászgépe, a Macchi M.C.200 ''Saetta'' továbbfejlesztése volt, nagy teljesítményű Daimler–Benz DB 601 motorral és különlegesen áramvonalas sárkánnyal.

A Fologore 1941 júliusában állt szolgálatba és azonnal hatékonynak bizonyult a közelharcban. Clive Caldwell ausztrál ász pilóta, aki egy sor német, olasz és japán vadászgépet próbált ki a háború alatt, kijelentette, hogy az M.C.202 az egyik legjobb és leginkább alul értékelt vadászgép volt.[1] Ennek ellenére ennek a repülőgépnek is voltak hibái, elődjéhez hasonlóan hajlamos volt veszélyes dugóhúzóba esni.[2] A gép fegyverzete gyenge volt, a két géppuskája gyakran elakadt. A rádiója megbízhatatlan volt, a pilótákat gyakran kényszerítette arra, hogy szárnyuk billegtetésével kommunikáljanak. Az oxigénellátó rendszer elégtelenül működött, a pilóták egy része gyakran nem tudta végrehajtani feladatát, sőt néha baleseteket is okozott.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Folgore első prototípusa.

Az olasz katonai hatóságok a csillagmotorok alkalmazása mellett döntöttek, ennek következtében az 1930-as évek második felére az olasz repülőgépipar lemaradt a nagy teljesítményű folyadékhűtésű soros motorok fejlesztésében.[3] Ez arra kényszerítette a Macchi céget, hogy új erőforrást keressen az öreg Fiat A.74 csillagmotor helyett az M.C.200 vadászgépéhez. 1941-re ez a repülőgép két 12,7 mm űrméretű géppuskájával és 504 km/h-ás legnagyobb sebességével elavulttá vált. A helyzet megoldása képen 1939 novemberében az Alfa Romeo licencet vásárolt a német Daimler–Benz DB 601A 864 kW (1175 LE) teljesítményű, folyadékhűtéses, feltöltött, lógó 12 hengeres, "V" elrendezésű motorjára. A hajtóművet az olasz gyár R.A. 1000 RC41I vagy RC44I "Monsone" típusjel alatt gyártotta és az új, sorozatgyártású M.C.202 vadászgépbe tervezték beépíteni.

Az új vadászgép örökölte elődjétől a szárnyat, a függőleges és vízszintes vezérsíkot és a futóművet, ehhez és az egyelőre importált német motorhoz tervezte Mario Castoldi a teljesen új, áramvonalas törzset.[4] A gép tervezése 1940 januárjában kezdődött, és alig hét hónappal később, 1940. augusztus 10-kén először szállt fel a prototípus, két hónappal Olaszország hadba lépése után.

Az első próbáktól kezdve nyilvánvaló lett, hogy az M.C.202 kitűnő konstrukció lett elsősorban a DB 601 hajtómű révén.[5] A próbák eredménye azt mutatta, hogy az olasz gépek felveszik a versenyt a német és angol vadászgépekkel.[6] A prototípus néhány vonatkozásban különbözött a sorozatgyártású gépektől. A kabintető ablakai, a feltöltő kompresszor légbeömlése módosult, a prototípus behúzható farokkerékkel készült, ezt a sorozatban gyártott gépeken merevre cserélték.

A prototípust Guidoniában, a Regia Aeronautica kísérleti repülőterén próbálták ki. A berepülő pilóták lelkesen nyilatkoztak a gépről. 603 km/h sebességet mértek, az 5486 m magasságot 6 perc alatt érte el és csak keveset veszített az M.C.200 fordulékonyságából.[4] Másik értéke a különösen erős konstrukciójú sárkány volt, ami lehetővé tette a meredek szögben végrehajtott zuhanórepülést.[7]

Az eredményes berepülést követően az M.C.202 vadászgép sorozatgyártását azonnal megrendelték és az első példányok 1941 májusában el is készültek. A szerkezet bonyolultsága nem nagyon alkalmazkodott a tömeggyártáshoz és ezért jóval kevesebb gép készült el, mint a hasonló Bf 109E/F típusból, melynek gyártási munkaigényét 4500-6000 órára becsülték, míg a Macchi előállítása 22 000 órát vagy még többet igényelt.[8]

Összehasonlítva a Reggiane Re.2001 repülőgéppel, a másik olasz nagy sorozatban gyártott DB 601 motorral hajtott vadászgéppel, az M.C.202 gyártási programja vontatottabban haladt annak ellenére, hogy előállítási költsége kisebb volt (525 000 líra 600 000 lírával szemben), gyorsabb volt mint riválisa és könnyebb (2460 kg 3240 kg-mal szemben).[9] A gépet a Macchi mellett a milánói Breda és a SAI-Ambrosini is gyártotta.[10]

A konstrukció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

M.C.202 a Smithsonian Air & Space Museum, Washington, D.C. kiállításán

Castoldinak komoly előtanulmányokat jelentett a Macchi Schneider kupára készített verseny-hidroplánjainak tervezése, utolsó munkája, a MC.72 ugyan nem nyerte el a kupát, de sebességi világrekordot ért el.

A szárny és a törzs szerkezete hagyományos fémszerkezet volt, szokásos függőleges és vízszintes vezérsíkot kapott, a szárny két főtartóval és 23 bordával készült. A csűrő, a magassági és oldalkormány felületek fémépítésűek, de vászonborításúak voltak. A csűrőkön kívül az egész kilépőél mentén végigfutott a fémszerkezetű osztott ívelőlap.[4] A futómű hagyományos elrendezésű, a két távolra elhelyezett főfutót hidraulikával lehetett a szárnyba behúzni, a farokkerék viszont nem volt behúzható. A C.200-hoz hasonlóan Castoldi a motor forgató nyomatékának ellensúlyozására a bal szárnyat 21 cm-rel szélesebbre tervezte. Mivel a szélesebb szárnyon nagyobb felhajtóerő ébredt, az ebből adódó nyomaték ellensúlyozta a légcsavar hatását.

A repülőgép üres tömege (körülbelül 2350 kg) a gyártás előrehaladtával folyamatosan nőtt, bár a gép könnyebb volt mint sok egykori vadászgép. A gép fegyverzete gyengébb volt a korabeli gépekhez képest, mindössze két Breda gyártmányú 12,7 mm kaliberű géppuskával szerelték fel, mely a légcsavarkörön át tüzelt szinkronizáló szerkezet közbeiktatásával.[11] A pilótafülkébe "San Giorgio" típusú tükrös célzóberendezés volt szerelve.

A törzsben adott helyet a fegyverzetnek és az Alfa Romeo R.A. 1000 RC41I vagyí RC44I "Monsone" motornak, mely a Piaggio P1001 három lapátos állítható légcsavart hajtotta. A motor mögött és a géppuskák alatt volt egy 270 l-es öntömítő benzintank. Egy másik 80 l-es tank a pilótaülés mögött kapott helyet, míg a szárnytőben kétoldalt egy-egy 40 l-es tartályt is elhelyeztek, így összesen 430 l térfogatot tett ki.[4]

A motor vízhűtője a törzs alatt közvetlenül a pilótaülésnél egy téglalap keresztmetszetű csatornában, az olajhűtő pedig az orr alatti áramvonalas burkolatban volt elhelyezve. A pilótaülés után a törzs ovális keresztmetszetű önhordó szerkezetként lett kialakítva, mely a rádiót, az oxigénpalackokat és a kormánymechanizmust tartalmazta. A pilótafülke nem volt túlnyomásos, az ülés hátulról páncélozott volt.

1941. augusztus 2-én Giulio Reiner, az egyik legtapasztaltabb berepülő pilóta 1078,27 km/h sebességet ért el a Folgore vadászgéppel zuhanórepülésben, a zuhanásból való kivételkor pedig 5,8 G gyorsulást mértek. A próba alatt azonban olyan erős rezgések léptek fel az egész gépen, és a botkormányon, hogy a kormányok beszorultak és a légcsavar tollai beékelődtek a legnagyobb kitéríti helyzetben.

A gép néhány hibája is azonnal megmutatkozott, így meredek zuhanásból kivételkor a futómű magától kinyílt, a géppuska fedél eltörött, a géppuska szalagok összekuszálódtak, a légszűrő beömlése a motor rezgéseitől elnyíródott.

Szolgálatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Folgore gyártása importált DB 601A motorokkal indult, mialatt az Alfa Romeo felkészült a licenc motorok előállítására. Mivel a hazai motorok szállítása elhúzódott, a Macchi néhány M.C.200 gépet az M.C.200-ashoz hasonlóan Fiat csillagmotorral szerelt fel. 1942 vége felé azonban a Folgore gépek számszerűen túlszárnyaltak minden más RA vadászgépet.

Az első példányok 1941 május-júniusban kerültek a repülőegységekhez, ahol a pilóták kiképzése folyt az új géptípusra.[12] A kezdeti sok hiba és üzemzavar miatt azonban 1941 ősze lett, mire először indulhattak bevetésre. Málta elleni támadás alatt került először bevetésre 1941. szeptember 29-30-án.[13][14] A líbiai fronton novemberben jelentek meg az első gépek, a keleti fronton csak korlátozott számban vetették be 1941 és 1943 között M.C.200 Saetta vadászgépekkel vegyesen.

A Regia Aeronautica 1942. december 23-kán kelt körlevelében elrendelte a szárny alatti ledobható benzintartályok alkalmazását a hatótáv növelése céljából a Pantelleria bázison állomásozó gépek számára.[15]

A szövetségesekkel 1943-ban kötött fegyverszünet után az M.C.202 vadászgépeket már csak gyakorló gépként használták, két példány egészen 1947-ig szolgálatban volt.

A szövetséges pilóták, akik közelharcba kerültek a Folgoreval értékelték teljesítményét és fordulékonyságát.[16] Általános vélemény szerint a gép felülmúlta a Hawker Hurricane és a Curtiss P-40 Kittyhawk vadászgépet, melyekkel először a líbiai fronton találkozott, és egyenértékűnek tartották a Spitfire Mk V brit géppel. Az olasz gép szűkebb fordulót tudott végrehajtani, de a Spitfire gyorsabban emelkedett.[17] A gépet egyedül szegényes fegyverzete miatt érte kritika.

A gépek az észak-afrikai fronton a fegyverletételig harcoltak, majd Szicília védelmében is részt vettek a szövetséges partraszálló erők ellen. A keleti fronton a sztálingrádi csata után már nem vállaltak szerepet. A Független Horvát Állam légiereje 1944-ben kapott több új M.C.202-t

Üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műszaki adatok (C.202CB, IV-VIII sorozat)[18],[19][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Személyzet: 1 fő (pilóta)

Méretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 8,85 m
  • Fesztáv: 10,58 m
  • Magasság: 3,49 m
  • Szárnyfelület: 16,82 m²

Tömeg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Üres tömeg: 2491 kg
  • Legnagyobb felszálló tömeg: 2930 kg

Hajtómű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Típusa: Daimler–Benz DB 601 (Alfa Romeo R.A.1000 R.C.41I / R.C.44I) folyadékhűtésű lógó 12 hengeres V motor
  • 1175 LE (864 kW) 2500 f/p fordulatszámon

Repülési teljesítmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 600 km/h 5600 m magasan
  • Hatótáv 765 km
  • Csúcsmagasság: 11 500 m
  • Emelkedési sebesség: 18,1 m/s

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2 × 12,7 mm Breda-SAFAT géppuska a motorburkolat alatt 360/400 lőszerrel
  • 2 × 7,7 mm Breda-SAFAT géppuska a szárnyban 500 lőszerrel
  • 2 × 50, 100, vagy 160 kg bomba
  • 2 × 100 l kapacitású ledobható benzintartály

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek
  1. Dunning 2000, p. 209.
  2. Duma 2007, pp. 232–233.
  3. Mondey 2006, p. 153.
  4. ^ a b c d Gentilli and Gorena 1980, p. 5.
  5. Matricardi 2006, pp. 70–71.
  6. Angelucci and Matricardi 1978, p. 219.
  7. Caruana 1996, p. 175.
  8. Ciampaglia 1994, p. 79.
  9. Sgarlato 2005, p. 28.
  10. Gentilli and Gorena 1980, pp. 5, 7.
  11. Massimello, Giorgio. La caccia italiana 1940-43, p. 11.
  12. Malizia 2002, pp. 92–93.
  13. Duma 2007, p. 223.
  14. Malizia 2002, p. 95.
  15. Borgiotti 1994, p. 3.
  16. Spick 1997, p. 117.
  17. Glancey 2007, pp. 165–166.
  18. Cattaneo 1971
  19. Green and Swanborough 2001
Irodalom
  • Angelucci, Enzo and Paolo Matricardi. World Aircraft: World War II, Volume I (Sampson Low Guides). Maidenhead, UK: Sampson Low, 1978. ISBN 978-0528881701.
  • Bergström, Christer. Stalingrad—The Air Battle: 1942 through January 1943. Hinckley, UK: Midland, 2007. ISBN 978-1-85780-276-4.
  • Beurling, George and Leslie Roberts. Malta Spitfire: The Story of a Fighter pilot. New York/Toronto: Farrar & Rinehart Inc., 1943. NO ISBN.
  • Borgiotti, Alberto and Cesare Gori. Le Macchine e la Storia, Profili 1: Macchi MC 202 Folgore (in Italian). Modena, Italy: STEM-Mucchi, 1970. No ISBN.
  • Caruana, Richard J. Victory in the Air. Malta: Modelaid InternationaL Publications, 1996. ISBN 1-971-76712-1.
  • Cattaneo, Gianni. "The Macchi C.202." Aircraft in Profile no.28. Windsor, Berkshire, UK: Profile Publications, 1971.
  • Ciampaglia, Giuseppe. "La Produzione Aeronautica nella II GM." (in Italian)." RID, May 1994.
  • De Marchi, Italo and Pietro Tonizzo. Macchi MC. 200 / FIAT CR. 32 (in Italian). Modena, Italy: Edizioni Stem Mucchi 1994. NO ISBN.
  • Duma, Antonio. Quelli del Cavallino Rampante – Storia del 4° Stormo Caccia Francesco Baracca (in Italian). Roma: Aeronautica Militare – Ufficio Storico, 2007. NO ISBN.
  • Dunning, Chris. Solo coraggio! La storia completa della Regia Aeronautica dal 1940 al 1943 (in Italian). Parma, Italy: Delta Editrice, 2000. No ISBN.
  • Ethell, Jeffrey L. Aircraft of World War II. Glasgow: HarperCollins/Jane’s, 1995. ISBN 0-00-470849-0.
  • Ethell, Jeffrey L. and Joe Christy. P-40 Hawks at War. Shepperton, UK: Ian Allan Ltd, 1979. ISBN 0-71100-983-X.
  • Gentilli, Roberto and Luigi Gorena. Macchi C.202 In Action. Carrollton, Texas: Squadron/Signal Publications, 1980. ISBN 0-89747-100-8.
  • Ghergo, Federico. "La Caccia Italiana 1940-43" (in Italian). Storia Militare, February 2006.
  • Glancey, Jonathan. Spitfire: The Illustrated Biography. London: Atlantic Books, 2008. ISBN 978-1-84354-528-6.
  • Green, William. "The Macchi-Castoldi Series". Famous Fighters of the Second World War, vol.2. London: Macdonald, 1962. No ISBN.
  • Green, William and Gordon Swanborough. The Great Book of Fighters. St. Paul, Minnesota: MBI Publishing, 2001. ISBN 0-76031-194-3.
  • Jackson, Robert. The Forgotten Aces. London: Sphere Books Ltd, 1989. ISBN 0-7474-0310-4.
  • Malizia, Nicola. Aermacchi Bagliori di Guerra – Flashes of War (Macchi MC.200- MC.202 – MC.205/V) (in Italian). Rome: Ibn Editore, 2002. ISBN 88-7565-030-6.
  • Malizia, Nicola. "L'armamento Dei Velivoli Della Regia Aereonautica" (in Italian). Storia Militare, Sebtembre 1997.
  • Marcon, Tullio. "Hawker in Mediterraneo (in Italian)." Storia Militare N.80.
  • Massiniello, Giorgio. "Lo Sviluppo del (Macchi) Veltro (in Italian)." Storia Militare, N.150.
  • Massiniello, Giorgio. "Via da Korba, con ogni mezzo" (in Italian). Storia Militare 1996 (31). Parma, Italy: Ermanno Albertelli Ed.
  • Mattioli, Mario. "L'esordio del Macchi C 202" (in Italian). Storia Militare, 1996. Parma, Italy: Ermanno Albertelli Ed.
  • Matricardi, Paolo. Aerei Militari: Caccia e Ricognitori (in Italian). Milan, Italy: Mondadori Electa Editore, 2006.
  • Mondey, David. The Hamlyn Concise Guide to Axis Aircraft of World War II. London: Bounty Books, 2006. ISBN 0-753714-60-4.
  • Neulen, Hans Werner. In the Skies of Europe. Ramsbury, Marlborough, UK: The Crowood Press, 2000. ISBN 1-86126-799-1.
  • Nolan, Brian. Hero: The Buzz Beurling Story. London: Penguin Books, 1981. ISBN 0-14-006266-1.
  • Pesce, Giuseppe and Giovanni Massimello. Adriano Visconti Asso di Guerra (in Italian). Parma, Italy: Albertelli Edizioni speciali s.r.l., 1997.
  • Rogers, Anthony: Battle over Malta: Aircraft Losses & Crash Sites 1940-42 London: Sutton Publishing, 2000. ISBN 0-7509-2392-X.
  • Savic, Dragan and Boris Ciglic. Croatian Aces of World War II (Osprey Aircraft of the Aces-49). Oxford, UK: Oxford, 2002. ISBN 1-84176-435-3.
  • Sgarlato, Nico. "Macchi Folgore" (in Italian). Aerei Nella Storia 1998 (8): 8-20. Parma, Italy: West-Ward sas.
  • Sgarlato, Nico. "Macchi Folgore" (in Italian). Publisher unknown, 2008.
  • Sgarlato Nico. "Reggiane fighters (Delta Editions)" (in Italian). Monography N.17, July 2005.
  • Shores, Christopher, Brian Cull and Nicola Malizia. Malta: The Hurricane Years (1940–1941). London: Grub Street, 1987. ISBN 0-948817-06-2 .
  • Shores, Christopher, Brian Cull and Nicola Malizia. Malta: The Spitfire Year (1942). London: Grub Street, 1991. ISBN 0-948817-16-X .
  • Skulski, Przemysław. Macchi C.202 Folgore, seria "Pod Lupa" 7(in Polish). Wrocław, Poland: Ace Publications, 1997. ISBN 83-86153-55-5.
  • Skulski, Przemysław. Macchi C.202 Folgore(in Polish). Sandomierz, Poland/Redbourn, UK: Stratus/Mushroom Model Publications, 2005. ISBN 83-89450-06-2.
  • Snedden, Robert. World War II Combat Aircraft. Bristol, UK: Parragon, 1997. ISBN 0-7525-1684-1.
  • Spick, Mike. Allied Fighter Aces of World War II. London: Greenhill Books, 1997. ISBN 1-85367-282-3.
  • Williams, Anthony G. and Dr. Emmanuel Gustin. Flying Guns: World War II - Development of Aircraft Guns, Ammunition and Istallations 1933-1945. Ramsbury, Marlborough, UK: The Crowood Press, 2003. ISBN 978-1-84037-227-4.
  • Winchester, Jim. "Macchi M.C.202 and M.C.205V." Aircraft of World War II: The Aviation Factfile. Kent, UK: Grange Books plc, 2004. ISBN 1-84013-639-1.

Külső referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Macchi C.202 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.