Messerschmitt Bf 109
| Messerschmitt Bf 109 | |
 |
|
| Bf 109G-6 | |
|
|
|
| Funkció | Vadászrepülőgép |
| Gyártó | Messerschmitt |
| Tervező | Willy Messerschmitt |
| Gyártási darabszám | 30-33 000 db |
|
|
|
| Személyzet | 1 fő |
| Típusváltozatok | Avia S-99/S-199 Hispano Aviacion Ha 1112 |
| Első felszállás | 1935. május 28. |
| Szolgálatba állítás | 1937 |
| Méretek | |
| Hossz | 8,95 m |
| Fesztáv | 9,925 m |
| Magasság | 2,6 m |
| Szárnyfelület | 16,40 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 2247 kg |
| Tömeg üzemanyaggal | 3148 kg |
| Max. felszállótömeg | 3400 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | Daimler-Benz DB 605D |
| Teljesítmény | 1350 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 710 km/h |
| Utazósebesség | 590 km/h |
| Hatósugár | 850 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 12 000 m |
| Emelkedőképesség | 22 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 199,8 kg/m² |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 2 db 13 mm-es MG 131 gépágyú 1 db 20 mm-es MG 151/20 gépágyú 2 db 20 mm-es MG 151/20 gépágyú a szárnyak alatt |
| Bombák | 1 db 250 kg-os bomba vagy 4 db 50 kg-os bomba |
| Egyéb függesztmények | 300 literes tüzelőanyag-póttartály |
A Messerschmitt Bf 109[1] a második világháborúban alkalmazott és a németek által legtöbbet gyártott vadászrepülőgép. A kor első igazi modern vadászgépe, olyan tulajdonságokkal, mint például a csupa-fém félhéj építésű sárkányszerkezet, alsószárnyas elrendezés, zárt pilótafülke, vagy a behúzható futóművek. A Bf 109 volt a Luftwaffe alap vadászgépe a világháború alatt. A Bf 109-es több légi győzelmet aratott a második világháborúban, mint bármely más gép a történelem folyamán.
Az Bf 109-et számos célra használták, például kísérőgépként, elfogó vadászként, éjszakai vadászként, felderítőként, vagy földi célpontok ellen. A Messerschmittet nagyobb számban gyártották, mint bármelyik másik vadászgépet. Több mint 31 000 (más források szerint 33 000) darab készült belőle. A Bf 109-nek voltak gyengeségei, például a rövid hatótáv és a leszálláskor könnyen összecsukló gyenge futóműve és a viszonylag rossz kilátás a pilótafülkéből, amit a háború vége felé megpróbálták orvosolni, de sosem sikerült megoldaniuk teljesen. Továbbá igen sok pilóta panaszkodott a gyenge fegyverzet miatt. Volt lehetőség plusz ágyúkat tenni rá, de az annyira megnövelte a tömegét, hogy nagyon leromlottak a repülési tulajdonságai. Már 1940-ben kezdett elavulni a konstrukció, és 1942-re elérte fejleszthetőségének határait, de gyártását és fejlesztését folytatták. Az 1942-től utódtípusának szánt Focke-Wulf Fw 190 sohasem tudta teljesen kiszorítani, egyrészt mivel a gyártósorok átállítását a háborús szükséghelyzet miatt nem lehetett megoldani, másrészt a 109-es pilótái bíztak gépükben, nem szívesen cserélték le egy új típusra, ráadásul a korai 190-esek hűtési problémákkal küszködtek, amiket nehezen tudtak megoldani (csak 1944-re sikerült). Mindezek ellenére a Bf 109-es a háború végéig csapatszolgálatban maradt és az utolsó percekig nagy ellenállást fejtett ki az egyre erősödő szövetséges nyomás alatt.
A Bf 109-es valós értékét mi sem bizonyítja jobban, hogy ezzel a géppel repült Erich Hartmann is, aki 352 igazolt győzelemmel minden idők legtöbb légigyőzelmét aratta. Hartmann elutasította a háború alatt, hogy bármilyen másik géppel repüljön. Hans-Joachim Marseille szintén a Bf 109-essel repült, 158 légigyőzelmet aratott a szövetséges pilóták felett Észak-Afrikában, azonban egy balesetben életét vesztette. Volt olyan nap, mikor 23 szövetséges gépet lőtt le.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elnevezés
Keveredés tapasztalható sok forrásban a gép típusjelével kapcsolatban. Említik Me-109 és Bf 109 néven is – a helyes megnevezés a Bf 109. A gép tervezője, Wilhelm Emil "Willy" Messerschmitt a fejlesztés megkezdésének időszakában még a Bayerische Flugzeugwerke AG (Bf) alkalmazottja, de 1938. július 1-jétől a cég felvette a Messerschmitt AG (Me) nevet. Ezért minden olyan fejlesztés, ami ezen dátum előtt kezdődött, Bf néven fut továbbra is, ezen dátum után indított fejlesztéseknél viszont Me jelzés volt használatban.
[szerkesztés] Előzmények
Willy Messerschmitt az RLM (Reichsluftfahrtministerium – Birodalmi Légügyi Minisztérium) által kiírt alap-vadászrepülőgép pályázatra kezdte el tervezni 1934-ben. A pályázat feltételei a következők voltak: 6000 m-en 400 km/h maximális sebesség, 10 000 m szolgálati magasság, másfél órás repülési időtartam és kettő, csövenként 1000 tölténnyel ellátott fix beépítésű géppuska vagy egy gépágyú 200 tölténnyel. Ezenkívül éjszakai bevetésre is alkalmasnak kellett lennie. A prototípus 1935-ben repült először. A pályázat kiértékelése alkalmával az új gépet az RLM a három másik konkurens gyár ajánlataival (Arado Ar 80, Focke-Wulf Fw 159 és Heinkel He 112) összehasonlítva győztesnek hirdette.
[szerkesztés] Tervezési sajátosságok
[szerkesztés] Prototípusok és előszéria modellek
Az első prototípus a Bf 109V1-es volt, lajstromjele: D-IABI. Első felszállására 1935. május 28-án került sor. A gép érdekessége, hogy nem a német Junkers Jumo 210A motorral építették, ami ekkor még nem volt készen, hanem az angol Rolls Royce Kestrel V-el. A Jumo egyébként is csak 610 LE-s volt, míg angol vetélytársa 695. Az első berepülés néhány apróbb hibától eltekintve jól sikerült. Ezután négy hónapos gyári teszt következett, majd a gépet átrepülték a rechlini kísérleti telepre. Itt került összehasonlításra az Ar 80V1-gyel, az FW 159V1-gyel és a He 112V1-gyel. A Heinkel és a Messerschmitt által gyártott gépek feleltek meg legjobban a Luftwaffe illetékeseinek, ezért további 10-10 darabot rendeltek mindkettőből.
A második prototípus a Bf 109V2-es volt, lajstromjele: D-IDUE. Első felszállására 1936. január 21-én került sor. Ebben a prototípusban már 640 LE-s Jumo 210A motor volt. Beépítettek két 7,92 mm-es MG 17-es géppuskát, valamint tükrös célzókészüléket is. Ezt a gépet hasonlították össze a He 112-essel és az összehasonlítás eredményeképpen döntöttek végül a Bf 109-es gyártása mellett. (He-112-es hűtőrendszere sérülékenyebb és elliptikus jellegű hordfelülete miatt gyártása komplikáltabb volt.)
[szerkesztés] Típusváltozatok
[szerkesztés] Bf 109 A/B/C - "Anton", "Berta", "Cezar"
A Bf-109A Anton volt a Bf-109 első verziója. Az RLM 22 darabot rendelt ebből a típusból. 2 db 7.92 mm MG 17-es géppuskával volt felszerelve. A repülőgép szíve egy 640 PS Jumo 210B motor volt.
A Bf-109B Berta jobb, Jumo 210D motorral volt felszerelve. A fából készült Schwarz légcsavart felváltotta a változtatható állásszögű VDM kéttollú légcsavar. 341 darab készült összesen belőle.
A Bf-109C Caesar szive egy 700 lóerős Jumo 210G befecskendezéses motor volt. Az eddigi motorra épített MG 17 géppuskákat megtartva, ennél a típusnál jelent meg a szárnyba épített fegyverzet: két MG 17-es a C-1, illetve két 20 mm-es MG FF ágyú a C-3 verzióban. A C változatból összesen 58 darab készült.
[szerkesztés] Bf 109 D "Dora"
A Dora külsőleg azonos volt a Bf-109C változattal, de Junkers Jumo 210D motorral készült. Ez a változat 4 darab 7.92 mm MG 17 géppuskával volt felszerelve. Összesen 657 darab készült belőle. Németország 2 db Bf-109D-t eladott Magyarországnak és néhányat Svájcnak.
[szerkesztés] Bf 109 E "Emil"
Az Emil egy DB601A vagy DB601N motorral, átalakított fülketetővel készült. Fegyverzete a korai típusoknak (E-1, E-2) két MG 17-es géppuska a szárnyban, valamint ugyancsak 2 MG 17-es géppuska a motorra építve. E-3-tól 2 darab 20 mm-es MG FF gépágyú a szárnyban és 2 MG 17-es géppuska a motorra építve. Magyarország 1943-44-ben használt 50 db Bf 109E-t kiképzési célokra, Börgöndön. A gépeket később bombatartókkal szerelték fel és német pilóták ismeretlen helyre repülték őket.
[szerkesztés] Bf 109 F "Friedrich"
A Friedrich típus sokban különbözött az Emiltől. Messerschmitt áttervezte a motor hűtését és új, áramvonalasabb géporrt készített. A szárnyban lévő 20 mm-es ágyúkkal nehéz volt célozni, ezért helyettük egy darab gépágyút tettek a fordított V motor hengerei közé, ami a légcsavartengelyen át tüzelt. Eleinte voltak problémáik a nagy vibrációval, de miután megoldották, sokkal könnyebben lehetett a gép hosszanti tengelyében lévő fegyverrel lőni. Elhagyták a légellenállás javítása érdekében a vízszintes vezérsíkok ferde dúcait, a főtartóit nagyobb teherbírású szelvényre cserélték. Összességében nézve csökkent a tűzerő, a konzolok elhagyásától nagy terhelésnél hajlamos volt letörni a vízszintes vezérsík, több gépet is vesztettek emiatt. Ez csak a korai (például F-0-s modellekre) volt jellemző, később kijavították.
[szerkesztés] Bf 109 G "Gustav"
A Gustav megjelenését az indokolta, hogy a Luftwaffének szüksége volt nagy magasságban is jól szolgáló repülőgépre. Rengeteg alváltozata készült, a Gustavokból gyártották a legtöbbet, többek között a győri Vagon- és Gépgyárból is több száz darab kigördült. (A teljes legyártott mennyiség több mint 70%-a Gustav változat volt)
[szerkesztés] Bf 109H
Magassági vadász és vadászfelderítő változat, nem gyártották nagy sorozatban. A törzshöz közeli részen 1-1 db 93 cm hosszú egyenes vonalú szárnyközéprészt toldottak be, és merevített, növelt felületű vízszintes vezérsíkkal szerelték. A megépült példányok motor és fegyverzet szempontból tértek el egymástól.
- Bf 109H–0
Néhány darabos nullsorozat, normál Bf 109F-változat átépítése volt, 1300 lóerős Daimler–Benz DB 601E folyadékhűtéses, 12 hengeres fordított V motorral.
- Bf 109H–1
Kissorozat, vegyesen Bf 109F és Bf 109G változatokból építették át, 1475 lóerős DB 605A motorral és GM–1 dinitrogén-oxid-adagolóval felszerelve. 1941 nyarán a franciaországi Guayancourt-ban állomásozó kísérleti csoportnak adták át, ahol a gépek főként felderítő feladatkörben rendszeresen bevetésre is kerültek.
- Bf 109H–2
Néhány darabos kísérleti széria, bár egyes források szerint csak tervezet volt, magassági vadászbombázó feladatkörben. Normál Bf 109G változatokból alakították át és 1750 lóerős Junkers Jumo 213 folyadékhűtéses, 12 hengeres fordított elrendezésű V speciális magassági motorral, valamint GM–1 dinitrogén-oxid-adagolóval szerelték fel. 500 kg bombaterhet szállíthatott.
- Bf 109H–5
Rajzasztalon maradt tervezet volt, 1700 lóerős Daimler–Benz DB 605L magassági motorral és GM–1 dinitrogén-oxid-adagolóval felszerelve került volna gyártásba.
Alapvető hibája volt hogy zuhanórepüléseknél a szárnyak erősen beremegtek. Fejlesztését és gyártását a Focke–Wulf Ta 152 típus javára abbahagyták.
[szerkesztés] Bf 109 K "Kurfürst"
A Kurfürst: a legutolsó modell, a legerősebb DB motort tervezték bele. Ezzel a változattal érte el a gép ténylegesen fejleszthetőségének határait. Az elavult konstrukcióba nem lehetett nagyobb tűzerőt vagy hajtóművet beépíteni, mert nem bírta volna az alapvetően könnyű szerkezet.
[szerkesztés] Bf 109 T "Trägerflugzeug"
A Bf 109 ezen verzóját a Graf Zeppelin repülőgép-hordozóra tervezték. A Bf 109E-3-tól annyiban különbözött, hogy a szárnyfesztávolságát megnövelték 11,08 méterre. Mivel a Graf Zeppelin nem készült el, ezért Norvégiába került az elkészült 63 db BF-109T az I/JG.77 kötelékébe.
[szerkesztés] Bf 109 Z "Zwilling"
A Zwilling két Bf-109-es törzsének összeillesztéséből keletkezett. 1000 kg bombát tudott volna szállítani. Az egyetlen elkészült darab egy szövetséges légitámadás során semmisült meg.
[szerkesztés] Alkalmazó országok
Több ország is alkalmazta Németországon kívül:
Finnország 162 darab Bf 109G-t vásárolt 1943-ban.
Svájc 1938-ban 10 darab Bf 109D-t, 1939-ben 80 darab 109E-3-t, a háború folyamán a F és G típusból is vásárolt néhány darabot.
Jugoszlávia 1939-ben 73 darab Bf 109E-3-t vásárolt.
[szerkesztés] A háború után
A második világháború után Csehszlovákiában Avia S-99 és Avia S-199 néven gyártották. Ezeket a módosított Bf 109G-14-eseket Junkers Jumo 211 motorral látták el. Néhány S-199-est Izrael légiereje állított hadrendbe.
Spanyolországban A Bf 109G-2-est Hispano Aviación HA-1112-ként gyártották Rolls-Royce Merlin motorral.
[szerkesztés] Technikai adatok
Bf 109E-4:
- Hossz: 8,64 m
- Fesztávolság: 9,87 m
- Magasság: 2,50 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: Daimler-Benz DB 601 A, 1100 LE
- Maximális sebesség: 575 km/h
- Fegyverzet: 2 db 20 mm-es MG FF/M gépágyú a szárnyakban, 2 db 7,92 mm-es, légcsavarkörön át tüzelő MG 17-es géppuska
- Tömeg: 2010 kg (üresen); 2505 kg (harckészen)
- Csúcsmagasság: 11 000 m
- Hatótávolság: 560 km
Bf 109F-4:
- Hossz: 8,94 m
- Fesztávolság: 9,92 m
- Magasság: 2,60 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: Daimler-Benz DB 601 E, 1350 LE
- Maximális sebesség: 630 km/h
- Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MG 151/20, 2 db 7,92 mm-es, légcsavarkörön át tüzelő MG 17-es géppuska
- Tömeg: 2250 kg (üresen); 3005 kg (harckészen)
- Csúcsmagasság: 11 500 m
- Hatótávolság: 650 km
Bf 109G-6:
- Hossz: 8,94 m
- Fesztávolság: 9,92 m
- Magasság: 2,6 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: Daimler-Benz DB 605 A, 1475 LE
- Maximális sebesség: 621 km/h 6900 méteren
- Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MG 151/20 vagy 1 db 30 mm-es MK 108 gépágyú, 2 db 13 mm-es, légcsavarkörön át tüzelő MG 131-es géppuska
- Tömeg: 2673 kg (üresen); 3148 kg (harckészen)
- Csúcsmagasság: 11 550 m
- Hatótávolság: 563 km (~998 km póttankal)
BF 109H-1
- Hossz: 9,04 m
- Fesztávolság: 11,92 m
- Magasság: 2,6 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: Daimler-Benz DB 605 A, 1475 LE, GM-1 nitrogénoxid-adagolóval felszerelve
- Maximális sebesség: 750 km/h 14 325 méteren
- Fegyverzet: 1 db 30 mm-es MK 108 gépágyú, valamint vagy 2 db 7,92 mm-es, légcsavarkörön át tüzelő MG 17-es géppuska (ha Bf 109F szériából építették át), vagy 2 db 13 mm-es, légcsavarkörön át tüzelő MG 131-es géppuska (ha Bf 109G szériából építették át)
- Tömeg: 3450 kg (harckészen)
- Csúcsmagasság: 14 600 m
Bf 109G-14:
- Hossz: 9,02 m
- Fesztávolság: 9,92 m
- Magasság: 2,6 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: Daimler-Benz DB 605 AM, 1475 LE
- Maximális sebesség: 650 km/h 7000 méteren
- Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MG 151/20 vagy 1 db 30 mm-es MK 108 gépágyú, 2 db 13 mm-es, légcsavarkörön át tüzelő MG 131-es géppuska
- Tömeg: 2300 kg (üresen); 3300 kg (harckészen)
- Csúcsmagasság: 12 000 m
- Hatótávolság: 572 km (~998 km póttankkal)
Bf 109G-10:
- Hossz: 8,85 m
- Fesztávolság: 9,92 m
- Magasság: 2,5 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: Daimler-Benz DB 605 D, 1800 LE
- Maximális sebesség: 685 km/h 7400 méteren
- Fegyverzet: 1 db 30 mm-es MK 108 gépágyú, 2 db 13 mm-es, légcsavarkörön át tüzelő MG 131-es géppuska
- Tömeg: 2300 kg (üresen); 3678 kg (harckészen)
- Csúcsmagasság: 12 000 m
- Hatótávolság: 640 km
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Lábjegyzetek
[szerkesztés] Forrás
- Becze Csaba – Elfelejtett hősök – A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban, Peudlo Kiadó, 2006, ISBN 963 9673 064
- Bonhardt A./Sárhidai Gy./Winkler L. – A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete, Zrínyi Kiadó, 1992, ISBN 963-327-182-7
- Fernández-Sommerau, Marco – Messerschmitt Bf 109 Recognition Manual, Classic Publications, 2004, ISBN 1-903223-27-X
- Nagyváradi S./M. Szabó M./Winkler L. – Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből, Műszaki Könyvkiadó, 1986, ISBN 963-10-6695-9
- Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy. – Légi Háború Magyarország Felett I., Zrínyi Kiadó, 1992, ISBN 963-327-154-1
- Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy. – Légi Háború Magyarország Felett II., Zrínyi Kiadó, 1993, ISBN 963-327-163-0
- Punka György – A "Messzer" – Bf 109-ek a Magyar Királyi Honvéd Légierőben, OMIKK, 1995, ISBN 963-593-208-1
- Punka Gy./Sárhidai Gy. – Magyar Sasok – A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1920 – 1945, K.u.K. Kiadó, 2006, ISBN 963-7437-51-7
- Scutts, Jerry – A Messerschmitt Bf 109-es története, Hajja & Fiai, 2000, ISBN 963-9037-82-6
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- The Messerschmitt Bf-109 – Az Air Vectors típusismertetője
- Falcon's Messerschmitt Bf 109 Hangar
- Adlertag – Messerschmitt Bf 109
- Kurfürst - Resource on Messerschmitt Bf 109 performance. - Korabeli archív dokumentumok, teljesítménytesztek és összehasonlító próbák.
- Festési leírások
- Gyártó üzemek
- WNF Werk I, Bécsújhely (németül)
- WNF Werk II, Bécsújhely (németül)
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg&filetimestamp=20100221005737){kind=small}
