Ta 152

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ta 152
Focke Wulf Ta152.jpg
Zsákmányolt Focke-Wulf Ta 152 vadászgép brit jelöléssel

Funkció Vadászrepülőgép
Gyártó Focke-Wulf
Tervező Kurt Tank
Gyártási darabszám 43 db és 6 prototípus
Fő üzemeltetők  Harmadik Birodalom

Személyzet 1 fő
Szolgálatba állítás 1945 január
Méretek
Hossz 10,82 m
Fesztáv 14,44 m
Magasság 3,36 m
Szárnyfelület 23,5 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 4031 kg
Tömeg üzemanyaggal 4625 kg
Max. felszállótömeg 5217 kg
Hajtómű
Motor Jumo 213E vízhűtéses V12
Teljesítmény 1287 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 759 km/h
Hatótávolság 2000 km
Legnagyobb repülési magasság 14 800 m
Emelkedőképesség 19,2 m/s
Szárny felületi terhelése 196,8 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet

A Ta 152 a Focke-Wulf gyártmánya, egy soros motorral felszerelt, magassági vadász célokra fejlesztett együléses vadászrepülőgép volt, amely a második világháború végén, 1945. januárjában jelent meg a Luftwaffe (Német Légierő) arzenáljában.

Fejlesztés, technikai sajátosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Fw 190 D–9 altípusából került kialakításra. A fejlesztés indoka a Harmadik Birodalom területét egyre nagyobb erővel sújtó szövetséges bombatámadások elleni hatékony védekezés. Az Egyesült Államok által végrehajtott nappali bombázások során berepülő bombázók nagy magasságban közelítették meg a célterületet és ezek levadászása a rendelkezésre álló típusokkal nehezen volt megvalósítható.

Emiatt az alapjaiban az Fw 190 D-9 konstrukciójára épülő típus megnövelt hosszal, szárnyfesztávval került felszerelésre. Pilótafülkéje túlnyomásos, motorja az alap Jumo 213 "E" verziója, szintén magassági feladatokra optimalizálva (turbófeltöltővel és víz-metanol befecskendező "gyorsítóval" (MW-50) ellátva.

Altípusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • - C: Csapásmérő feladatokra.
  • - E: Felderítés.
  • - H: Jelen szócikkben részletesebben ismertetett magasságivadász-feladatokra.

Gyártás, harci alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világháború idején 43 darab épült belőle.

Rövid pályafutása során a típussal hét (4- Josef Keil, 3- Willi Reschke) igazolt lelövést könyveltek el pilótái négy saját repülőgép elvesztése mellett (Az adatok bizonytalanok).

Utóélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy példánya élte túl a háborút, amely jelenleg az USA-ban vár restaurációra.