P–47 Thunderbolt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

P–47 Thunderbolt

P–47N gépek kötelékben

Funkció	Nagy hatótávolságú kísérővadász repülőgép
Gyártó	Republic
Tervező	Alexander de Seversky Alexander Kartveli
Gyártási darabszám	15 686 db
Ár	85 000 USD (1945-ös adat)^[1]

Személyzet	1 fő
Első felszállás	1941. május 9.
Szolgálatba állítás	1942
Szolgálatból kivonva	1955 (USAF-ból)
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Hossz	11,00 m
Fesztáv	12,42 m
Magasság	4,47 m
Szárnyfelület	27,87 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	4536 kg
Max. felszállótömeg	7938 kg
Hajtómű
Hajtómű	1 db Pratt & Whitney Double Wasp R–2800 kétsoros 18 hengeres csillagmotor
Teljesítmény	2535 LE (1890 kW) kW
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Max. sebesség	697 km/h (9145 m magasságban)
Átesési sebesség	n.a.
Hatósugár	1290 km (harci)
Hatótávolság	2900 km (áttelepülési)
Legnagyobb repülési magasság	13 100 m
Emelkedőképesség	15,9 m/s
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	8 db .50 cal M2 Browning nehézgéppuska (12,7 mm űrméretű)
Nem irányított rakéták	2 db M10 háromcsövű 112 mm-es rakétavető 10 db 127 mm-es HVAR
Bombák	1 db 907 kg (2000 lb), 2 db 454 kg (1000 lb) és 1 db 227 kg (500 lb), 3 db 227 kg (500 lb), 3 db 113 kg (250 lb)
Egyéb függesztmények	tüzelőanyag-póttartályok: 3 db 284 literes (75 amerikai gallonos) acéllemezből, a törzs és a szárny alatt, ledobható, 3 db 409 literes (108 amerikai gallonos) papírból, a törzs és a szárny alatt, ledobható, 3 db 568 literes (150 amerikai gallonos) acéllemezből, a törzs és a szárny alatt, ledobható, 1 db 758 literes (200 amerikai gallonos) papírból, áttelepülő, 1 db 810 literes (215 amerikai gallonos) acéllemezből, lapos széles a has alatt

A Republic P-47 Thunderbolt (magyarul Villámcsapás) amerikai vadászrepülőgép volt a második világháború során. Teljesen feltöltve nehezebb volt, mint a német Do 17 bombázó, így a legnehezebb egymotoros vadászgép volt a háború során. A típust repülő pilóták több becenévvel illették. Ilyen volt a Jug (magyarul Vödör, a Juggernaut, azaz a Könyörtelen erő rövidítésével),^[2] vagy a Hun (a hunok után), de a „dundi fickó” is közkeletű volt. Robusztus felépítésű sárkánya nagyon sérülésállónak bizonyult, nyolc nehézgéppuskája pedig kompenzálta a könnyebb vadászokkal szembeni lomhaságát. 7600 m fölött a repülési magasság növekedésével teljesítménye egyre inkább felülmúlta a Mustangét. A P–51 Mustang elterjedését követően a háború utolsó két évében már inkább alacsonytámadó feladatkörben került alkalmazásra az európai és a távol-keleti hadszíntereken egyaránt.

Tartalomjegyzék

1 Technikai jellemzők
- 1.1 A D változat adatai
2 Típusváltozatai
3 Üzemeltető országok
4 Lábjegyzetek
5 Forrás
- 5.1 Bibliográfia
- 5.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Technikai jellemzők

A nagyméretű léghűtéses Pratt&Whitney csillagmotor kiváló erőforrásnak bizonyult, de nagy méretei miatt a repülőgép méretei növekedtek meg: a négytollú légcsavar a nagy motorteljesítmény miatt 3,7 méter átmérővel bírt, ezért hosszú futómű szárral rendelkezett a gép. A behúzható futóműveknek viszont sok hely kellett, így a hatalmas tűzerőt biztosító 8 darab 12,7 mm-es géppuska már csak a szárnyakon kapott helyet. A kipufogógázok a pilótafülke mögött oldalt kerültek kivezetésre egy turbófeltöltőn keresztül, ezért a repülőgép törzse igen szélessé vált, de a kipufogó gázok tolóerejét így hasznosítani tudták. Újdonságként hatott, hogy a pilótafülke már légkondicionált volt, valamint a fegyverkamrát fűteni lehetett, elkerülendő a fegyverek befagyását.

[szerkesztés] A D változat adatai

Hajtómű: Pratt&Whitney R-2800-59 Double Wasp 18 hengeres csillagmotor

Teljesítmény: 2535 LE

Maximális sebesség: 697 km/óra 9150 m (30 000 láb) magasságban

Csúcsmagasság: 12495 m

Hatótávolság: 3060 km:

Emelkedés: 976 m/perc

Fegyverzet: 8 db 12,7 mm-es géppuska, maximum 1143 kg bomba vagy rakéták a szárny alá függesztve

Fesztávolság: 12,4 m

Hosszúság: 11,02 m

Szárnyfelület: 27,87 m²

Szerkezeti tömeg: 4513 kg

Maximális felszálló tömeg: 7938 kg

[szerkesztés] Típusváltozatai

Republic P–47B Thunderbolt

P–47B: Az első változat, mellyel az amerikai 8. légi hadsereget ellátták, 1943-ban. Vadászként kaptak ekkor szerepet B–17-es és B–24-es bombázók kíséreteként. A típus hátsó része ekkor még ún. „pengehátú” (eredeti nevén razorback), így a pilótafülke is „rácsos” szerkezetű volt, amely nem biztosított megfelelő kilátást hátrafelé.

P–47C: Eme változat már póttartályokat is képes volt hordozni, valamint nagyobb teljesítményű motorral építették, így 1944 tavaszán már a bombázókat egészen Berlinig tudták kísérni a Thunderboltok.

P–47D: A legelterjedtebb változat, amelyet 1943-ban kezdtek gyártani. Erősebb páncélzat védte a pilótát, valamint buborék alakú kabintetőt kapott a gép a 26. sorozattól (P–47D–26), aminek következtében megnőtt a pilóta látótere oldalra és hátra. Ettől kezdve ezt a kabintetőt alkalmazták a típus sorozatgyártásának leállításáig. A motoron még tovább javítottak, és a gyárak fényes színtelen lakkfestéssel szállították a gépeket, hogy még nagyobb sebességre legyenek képesek. Ez a változat már képes volt egy-egy 454 kg-os bomba hordozására is. A D változat gyakran került alacsonytámadó szerepbe. Normandiában a gép rendkívül strapabírónak bizonyult, mivel sárkányának nagy teherbírása miatt olyan sérülésekkel is képes volt hazarepülni, ami más gépek vesztét okozta volna. Ebből a változatból 12 602 darab épült.

P–47M: 1944 decemberében vetették be először: akár 756 km/órás sebességgel is tudott repülni, szárnyaira pedig pót féklapokat szereltek, hogy fordulóharcban kisebb sebességgel, tehát kisebb sugarú körön tudjanak fordulni: ez a tervezési lépés nyilvánvalóan az új német sugárhajtású repülőgépek ellen lett kifejlesztve, amelyeket egy jól forduló gép a feltevések szerint könnyen kimanőverezhetett.

P–47N: Az utolsó bevetett változat, melynek még jobban megnövelték a fesztávolságát, hogy még két póttartályt képes legyen hordozni. Ettől a szárny oldalviszonya, ezzel a szolgálati csúcsmagassága is nőtt. Ezt a változatot a Csendes-óceáni hadszíntéren kívánták bevetni. 1944 decemberében kezdték el gyártani.