P–39 Airacobra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
P–39 Airacobra
P-39 Airacobra 2006-06-15.jpg
P–39-es egy finnországi múzeumban kiállítva

Funkció vadászrepülőgép
Gyártó Bell Aircraft
Tervező Benjamin Kelsey
Gyártási darabszám 9 584
Ár 50 666 USD (1944)

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1938. április 6.
Szolgálatba állítás 1941.
Méretek
Hossz 9,23 m
Fesztáv 10,35 m
Magasság 3,63 m
Szárnyfelület 19,8 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 2550 kg
Tömeg üzemanyaggal 3545 kg
Hajtómű
Hajtómű Allison V–1710–63
Teljesítmény 988 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 615 km/h
Legnagyobb repülési magasság 10 700 m
Emelkedőképesség 19 m/s
Szárny felületi terhelése 169 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
  • 4 db 7,62 mm-es géppuska, vagy 2 db 12,7 mm-es géppuska.
  • 1 db 37 mm-es gépágyú
  • 1 db max 226 kg-s bomba

A P–39 Airacobra az amerikai Bell repülőgépgyár második világháborús vadászrepülőgépe volt. A szövetséges légierő kötelékében egyaránt bevetették az észak-afrikai, távol-keleti és keleti frontokon is.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgép megalkotója Benjamin Kelsey repülő főhadnagy volt, aki még 1937 februárjában látott hozza a gép tervezésének. Célja egy olyan repülőgép megalkotása volt, amely a kor vadászrepülőgépeihez képest nagyobb fegyverarzenállal rendelkezik, ugyanakkor ez ne menjen a fordulékonyság rovására.

A végeredmény egy egymotoros, alsószárnyas, tricikli elrendezésű futóművel felszerelt repülőgép lett. Kelsey a motort az orr helyett a pilótafülke mögé helyezte, amelynek köszönhetően az közelebb került a gép súlypontjához, így javult a gép fordulékonysága, ugyanakkor szabadon maradt a hely az orrban a géppuskáknak és a futómű orrkerekének.

Bevetési története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gép prototípusa először 1938. április 6-án szállt fel, majd mivel jó teljesített, megkezdődött a sorozatgyártás, 1941-től pedig hadrendbe állították. A megépült 9588 darabból 5134-et a Szovjetuniónak szállítottak a kölcsönbérleti törvény alapján. A szovjet pilóták kitűnően alkalmazták a kis és közepes magasságon vívott légi harcokhoz, nagy magasságon viszont a gép gyenge teljesítményt nyújtott. Előnye volt viszont még, hogy a beépített 37-mm-es gépágyúval és a szárny alá felszerelhető bombával a német nehézharckocsikat is sikerrel támadhatta.

A gép a brit, amerikai, ausztrál és szabad francia légierő kötelékében bevetésre került az észak-afrikai hadjárat és a távol-keleti csatározások során is. 1944-ben, miután Olaszországban Pietro Badoglio átvette a hatalmat, az Olasz Királyi Légierőt is felszerelték vele. Ettől az évtől azonban megkezdték a típus fokozatos kivonását a hadrendből, hatékonyabb vadászgépekkel helyettesítve, mint a P–47 Thunderbolt, vagy a P–51 Mustang. A háború után már csak Portugália és Olaszország használta a P–39-est, de 1951-re megtörtént az utolsó példányok kivonása is.

Használók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz P–39 Airacobra témájú médiaállományokat.

A II. világháború portálja