A6M Zero

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A6M
A6M3 Zero N712Z.jpg
Amerikai lajstromú A6M3 az American Airpower Heritage Flying Museum tulajdonában egy repülőnapon

Egyéb elnevezés Zero
Funkció vadászrepülőgép
Gyártó Mitsubishi Heavy Industries, Ltd
Tervező Horikosi Dzsiró
Sorozatgyártás 1940–1945
Gyártási darabszám 10 939
Rendszeresítők japán Japán Császári Haditengerészet
Kínai nacionalisták légiereje
Thai Királyi Légierő
Indonéziai Légierő

Személyzet 1 fő
Típusváltozatok A6M1
A6M2
A6M3
A6M4
A6M5
A6M6
A6M7
A6M8
A6M2–N vízirepülőgép
Első felszállás 1939. április 1.
Szolgálatba állítás 1940. július 1.
Szolgálatból kivonva 1945 ősze (Japán)
Méretek
Hossz 9,06 m
Fesztáv 12,00 m
Magasság 3,05 m
Szárnyfelület 22,44 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 1680 kg
Tömeg üzemanyaggal 2410 kg
Max. felszállótömeg 2884 (A6M3) kg
Hajtómű
Motor 1 darab Nakajima Szake 12 hengeres, kétkoszorús csillagmotor
Teljesítmény 709 kW (950 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 533 km/h
Utazósebesség 370 km/h
Hatótávolság 3105 km
Legnagyobb repülési magasság 10 000
Emelkedőképesség 15,7 m/s
Szárny felületi terhelése 107,4 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 2 darab 7,7 mm-es 9 7 típusú géppuska (orrban)
2 darab 20 mm-es 9 9 típusú ágyú (szárnyban)
Fegyverfelfüggesztő pontok 2 darab, 60 kg teherbírással
Bombák 2 darab 60 kg-os légibomba, vagy
1 darab 250 kg-os bomba kamikazetámadáshoz
Háromnézeti rajz
Zero.svg
Az A6M2 háromnézeti rajza
A6M Zero a Jaszukuni-szentély múzeumában kiállítva

Az A6M (japánul: 零式艦上戦闘機, れい しき かんじょう せんとうき, átírva rei siki kandzsó szentóki, azaz „nulla típusú elfogó vadászrepülőgép”) nagy hatósugarú japán vadászrepülőgép volt a második világháborúban, melyet a Császári Haditengerészet megbízásából fejlesztettek ki flottalégvédelmi feladatokra. A flotta 1940-ben rendszeresítette, ebben az időben a csendes-óceáni térség inváziója alatt mind sebességben, mind manőverezőképességben felülmúlta a legtöbb, térségben rendszeresített brit, francia és amerikai vadászrepülőgépet. A kiválóan kiképzett japán pilóták jelentős sikereket értek el az 1942-es év második feléig, légigyőzelmi arányuk 12:1 körül volt. A japán repülőgép-hordozókról és szárazföldi légi támaszpontokról bevetett repülőgépek hatósugarukon belül hathatós légi fedezetet adtak a japán fegyveres erőknek. A háború előrehaladtával azonban előjöttek gyengeségei: a kisméretű csillagmotor elégtelen teljesítménye miatt a sárkány páncélozása és nagyobb űrméretű fegyverek alkalmazása nem volt megoldható, az öntömítő üzemanyagtartályokkal nem rendelkező gépeket egy ellenséges sorozat rendszerint fáklyává változtatta, míg a szövetséges típusok általában a több, kis űrméretű találatot követően is haza tudtak érni. A Guadalcanali hadjárat alatt a korábban a „Repülő tigrisek” által kidolgozott légiharc-eljárásokat továbbfejlesztve az amerikai pilóták F4F Wildcat típusaikkal egyenrangú ellenféllé váltak. Az F6F Hellcat, F4U Corsair, Spitfire és Seafire típusok elterjedésével azonban a Zero elavult, váltótípusai csak kis darabszámban tudtak megépülni, tényleges leváltása a háború végéig megoldatlan maradt. A háború utolsó évében főként mint kamikaze, öngyilkos repülésekre alkalmazták. A japán repülőgépgyártás legnagyobb darabszámban gyártott repülőgépe lett.

A szövetséges pilóták csak Zero-nak becézték, hivatalos szövetséges kódneve Zeke, az A6M3-nak Hamp[1], illetve az úszótalpakkal felszerelt A6M2–N-nek Rufe.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Santa Cruz-szigeteki csata (1942). Egy császári japán repülőgép-hordozóról Zero száll fel.
Ugyanott bomba csapódik az Enterprise rephordozó mellé a vízbe. A Zerók jelenléte kulcsfontosságú volt a tengeri csatákban, lekötötte a védővadászokat, lehetővé téve ezzel a bomba- és torpedóvetőknek a csak a hajók légvédelmi fegyverzete által zavartatott támadásokat
Egy Mitsubishi A6M3 Zero roncsa a Salamon-szigeteken fekvő Munda repülőtéren 1943-ban
A6M2 Zero fényképe 2004. körül
A Zuikaku repülőgép-hordozó Rabaul elleni támadásra készülő A6M2 és A6M3 Zeroi
Hiroyoshi Nishizawa ász pilóta A6M3 Model 22 gépe a Salamon-szigetek felett 1943-ban

Az 1930-as évek második felében a japán repülőgép-hordozók általános rendeltetésű vadászrepülőgépe az alsószárnyas, merev futóművel felszerelt, nyitott pilótafülkés Mitsubishi A5M Claude volt. Ez a gép kortársaihoz képest modernnek, gyorsnak számított, hiszen abban 1936-ban az Amerikai Haditengerészet éppen átvette első F3F–1 típusú behúzható futóműves kétfedelű gépeit, a brit Royal Fleet Air Arm pedig a Hawker Nimrodokat rendszeresítette. Az A5M azonban messze nem volt tökéletes, egyéves szolgálata alatt már a váltótípusának pályázatait készítették elő és írták ki. 1937 májusában kiadott tervezetet elküldték a Mitsubishihez és a Nakajimához egyaránt, ahol a pontos kiírásig elkészítették prototípusaikat.

A követelmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nakajima és a Mitsubishi tervezőmérnökei és a haditengerészeti légierő képviselői 1938. januárjában egy konferencián találkoztak Jokoszukában, hogy a korszerű vadászgépekkel kapcsolatos kérdéseket megbeszéljék. A haditengerészet ismertette a kínai hadszíntér harci tapasztalatait, majd kifejtette elvárásait. A követelmények között elsőként jelölték meg a manőverezőképességet mint egy korszerű vadászgép legfontosabb tulajdonságát. Más vélemények ezzel szemben lényegesebbnek tekintették a nagy hatótávolságot. Ez éppen ellentmondott a Kínában tapasztaltaknak, hiszen ott a japán bombázók vadászkíséret nélkül repültek. Szóba került a fegyverzet is: vagyis két 20 mm-es ágyú beépítése, mert a pilóták egyhangúlag azon a véleményen voltak, hogy a géppuskákkal vívott harc nem eléggé hatásos. A Nakajima cég mérnökei az elvárásokat teljesíthetetlennek ítélték, ezért 1938. januárjában kiszálltak a versenyből, s így a teljes munkát a Mitsubishi kapta meg.

A Zero-t a Mitsubishi cég főmérnöke Horikosi Dzsiró tervezte, aki a szinte teljesíthetetlen elvárások jelentette probléma megoldásaként a repülőgép tömegét nevezte meg, ennélfogva törekedett rá, hogy megfelelő szerkezeti megoldások és anyagok alkalmazásával tegye minél könnyebbé a típust. A törzs és a szárnyak borítására könnyű, ám szilárd alumíniumlemezeket használt, a szárnyakat újszerű tartóelemek segítségével rögzítette és a futóműtől kezdve egészen a kabin műszerezettségéig ragaszkodott a felesleges alkatrészek elhagyásához (még a pilótát védő páncéllemezt is kihajította a géptörzsből). Horikosi hosszasan kutakodott a leginkább megfelelő anyag után, majd választása a T-7178-ra, egy különleges alumíniumötvözetre esett, amelynek kiemelkedő szilárdsága csekély tömeggel párosult. A különleges szerkezetnek, az egyes részegységek elhagyásával és az alkalmazott anyagoknak köszönhetően sikerült a prototípus súlyát minimálisra csökkenteni, ezért fegyverzet terén nem volt szükséges kompromisszumos megoldásokat alkalmazni.A Zero 2 db, a légcsavarkörön át tüzelő, Typ 97 típusú 7,7 mm-es géppuskával volt felszerelve (500 lövés csövenként), elsődleges fegyverzetét pedig a szárnyakba épített Typ 99-es 20 mm-es gépágyúk adták ki (60 lövés csövenként). A megfelelő sebesség elérése érdekében nagy teljesítményű motort kellett alkalmazni, ám a könnyű szerkezet miatt alaposan meg kellett válogatni a felhasznált szerkezeti elemeket. Így végül a 12 hengeres, 925 LE-s Nakajima NK1C Sakae 12-es csillagmotorra esett a választás, amely egy háromtollú állandó fordulatszámú légcsavart forgatott.Az előírt hatósugár teljesítése végett a repülőgépet alkalmassá tették a külső üzemanyagtartály hordozására, amely 3100 km-re tolta ki a Zero hatótávolságát.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A6M-1

Motor: Mitsubishi MK2 Zuisei 13, 14 hengeres csillag, teljesítménye 780 Le
Max. seb. 513 km/h 3600m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-2, Modell 21 (Pearl Harbour megtámadásának idején volt rendszeresítve kb. 400 példányban.)

Motor:Nakajima NK1C Sakae 12, 14 hengeres csillag 940 Le teljesítménnyel.
Max. seb. 533 km/h 4550m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-2N-11 és 21 Úszótalpas változat,

Motor:Nakajima NK1C Sakae 12, 14 hengeres csillag 940 Le teljesítménnyel.
Max. seb. 435 km/h 5000m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-3 Modell 22, az utolsó 12,00m-es fesztávval épített változat.

Motor: Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le
Max. seb. 537 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba,

A6M-3 Modell 32, az első 11,00m-es fesztávval épített változat.

Motor: Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le
Max. seb. 542 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-5 Modell 52,

Motor:Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le
Max. seb: 565 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-5c Modell 52c,

Motor:Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le
Max. seb: 565 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 3x13,2 mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 4x30 kg nem irányítható rakéta, bomba 0 kg

A6M-6c Modell 53c,

Motor: Nakajima NK1P Sakae 31A, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le, metanol
befecskendezéssel 1210 Le
Max. seb:542 km/h 6400m magasan
Fegyverzet: 3x13,2 mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x60 kg vagy 1x250 kg vagy 1x500 kg bomba, 4x30 kg nem irányítható rakéta

A6M-8

Motor: Mitsubishi MK8P Kinsei 62, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1560 Le
Max. seb:573 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 2x13,2 mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x60 kg vagy 1x500 kg bomba, 4x30 kg nem irányítható rakéta

A 13,2mm-es géppuskákból kettőt a szárnyakban, egyet opcionálisan a törzsben helyeztek el.

A különböző változatok hatótávolsága 1380 km-től 3105 km-ig terjedt.(Az utóbbi póttartállyal, ami akár 10-12! órás repülési időtartamot jelent ha gazdaságos sebességgel repült!)

Harci alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugati szövetségesek által Ben, Ray, Zeke, vagy Hap/Hamp néven ismert repülőgépek éppen ott támadtak, ahová a stratégák szerint a japánok el sem juthattak volna. Ezek a célok esetenként 1600 kilométerre voltak a legközelebbi japán támaszponttól, illetve repülőgéphordozótól. A már a japánok által is Nulla-vadásznak nevezett gép a légiharcban jobban manőverezett, s a fegyverzete is erősebb volt, mint a Curtiss P–40-esé, a Curtis-Wright CW 21-esé, a Brewster Buffalóé vagy a Hawker Hurricane I gépeké. A jól előkészített flottamanőverekkel és a bázisok telepítésével a Hikotaik (a szárazföldi légierő századai) és Kanjo Koku Sentaik (a repülőgép-hordozókon települt századok) olyan légifölényt teremtettek, amelynek birtokában a japán hadsereg több mint 37 millió km2 terület felett gyakorolhatott hatalmat. Ez volt az alapja annak, hogy a szövetségesek oldalán és a japán katonai körökben is megszületett a legenda a legyőzhetetlen repülőgépről.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd az 1944. október 1-jei Handbook on Japanese Military Forces 62. oldalát.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A6M Zero témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmek