Kamikaze
A kamikaze japán szó, jelentése ’isteni szél’. Eredetileg a Japánt megtámadó mongol flottát kétszer is elpusztító trópusi ciklonokat nevezték így. A második világháborúban az öngyilkos japán pilóták elnevezésére szolgált, akik szándékosan zuhantak le az ellenség hadihajóira, hogy életük feláldozása árán elsüllyesszék azokat.
Tartalomjegyzék |
A kamikaze etimológiája [szerkesztés]
A kamikaze szót általában ’isteni szél’-nek fordítják (kami = isten, szellem, istenség, kaze = szél). Kamikazénak nevezték azokat a heves ciklonokat, amelyek szétszórták a Japánt megszállni készülő mongol flotta hajóit 1274 és 1281 között.
1944-ben a Japán Császári Haditengerészet különleges tengerészrepülő alakulatokat hozott létre azzal a céllal, hogy öngyilkos akciókban semmisítsék meg a nyugati szövetségesek hadihajóit a csendes-óceáni hadszíntéren (egy hajó - egy kamikaze repülőgép). Az alakulatok hivatalos neve Japánban sinpú tokubecu kógeki tai (sinpú tokkótaj) (isteni szél különleges támadó egység). Az Egyesült Államokban a sinpú tokkótai írásjeleit tévesen kamikazé-nak olvasták.
A taktika története [szerkesztés]
1944 őszén Japán jelentősen meggyengült a hadviselés terén. Óriási veszteségeket szenvedett, 3 repülőgép-hordozót (400 géppel és közel 500 főnyi legénységgel) semmisített meg a szövetségesek hadereje. Tapasztalt pilótákat veszítettek, amikor 100 gépet ért találat. A japán hadiipar nem tudta pótolni a veszteségeket. Amikor a szövetségesek flottája közel nyomult a japán szigetekhez, a Fülöp-szigeteki olaj- és nyersanyagellátásuk forgott veszélyben. Ilyen körülmények között döntött a Japán Császári Hadsereg vezetése a kamikaze taktika kidolgozásáról és bevetéséről. Ez a kényszer igazolta a pilóták és a gépek feláldozását.
A vereség, a fogság és az elszenvedett szégyen helyett a halál választása mélyen gyökerezett a japán katonai kultúrában. A szamuráj életmód és a busidó törvényeinek egyik alappillére a halálig tartó hűség és becsület.
A japán hadvezetés ezen kívül különböző öngyilkos merényleteket is tervezett, illetve hajtott végre tengeralattjárók, torpedók, nagysebességű motorcsónakok bevonásával.
Az öngyilkos akciók beindulása előtt volt példa a szándékos lezuhanásra mind a japán, mind pedig a szövetséges oldalon, ha a repülőgép komolyan megsérült és ha a pilóta nem akart fogságba kerülni. De ez egyéni, pillanatnyi döntés volt a pilóta részéről, mert gondolatban már felkészült a halálra.
A taktika alkalmazása [szerkesztés]
.png)
A 16 gépből álló különleges egységet először 1944. október 21-én vetették be. A szemtanúk szerint a HMAS Australia ausztrál cirkálót érte támadás a Fülöp-szigeteki Leyte-öbölben. Az egység gépei közül egy kamikaze csapódott a cirkálóba. Három japán kamikaze gépet megsemmisítettek a hadihajóról leadott lövéssorozatok. Az ausztrál hajó 30 főt veszített. Közöttük volt John Augustine Collins kötelékparancsnok, az ausztrál haderők parancsnoka.
A tokkótáj elvének megalkotója, Ónisi Takidzsiró altengernagy 1945. augusztus 16-án, Japán kapitulációja után szeppukut hajtott végre főhadiszállásán. Levelet hagyott hátra, melyben bocsánatot kért a közel 4 000 feláldozott pilóta családjától.
Kamikazerepülőgép-típusok [szerkesztés]
- Yokosuka MXY-7
- Mitsubishi A6M Zero
- Nakajima Ki-43
Irodalom [szerkesztés]
- Albert Axell – Kase, Hideaki: Kamikaze: Japan’s suicide gods, New York, Longman, 2002. ISBN 0-582-77232-X
- David Brown: Fighting Elites, New York, Gallery Books, 1990. ISBN 978-0-8317-2671-3
- Nicholas Hobbs: Essential militaria, London, Atlantic Books, 2003. ISBN 978-1-84354-229-2
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Kamikaze című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
