Repülőgép-hordozó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A USS Ronald Reagan (CVN–76) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó

A repülőgép-hordozó felszálló fedélzettel ellátott, repülőgépeket hordozó hajótípus[1][2][3]. Különböző időkben különböző osztályokat alkottak pl. Yorktown osztály. A második világháború végéig nehéz, könnyű és kísérő repülőgéphordozók épültek. A második világháború után csapásmérő, kísérő, tengeralattjáró-vadász és támogató osztályokat alkottak.

A repülőgép-hordozót gyakran helytelenül repülőgép-anyahajónak nevezik, noha fejlődésük párhuzamosan haladt, az anyahajók alkalmazása röviddel a második világháború után befejeződött.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akagi, a japán repülőgép-hordozók zászlóshajója 1942-ben. A világ első hordozó-harccsoportja (en:carrier battle group) az Indiai-óceánon bevetésen: Kido Butai – angolul Fast Carrier Striking Force –, azaz Mozgékony Egység volt az Első Légiflotta (Dai-ichi KōKū Kantai) öt osztályból (Koku Sentai) álló erősebbik fele, a Rengo Kantai (Egyesített Hajóhad / Combined Fleet) krémje.

Az első világháborút követő években a repülőgép-anyahajóból továbbfejlesztett olyan hadihajó, melynek megfelelő hosszúságú (80–100 m) sima fedélzetéről – mintegy repülőtérről – a kerekes futóművű repülőgépek fel és le tudnak szállni. A második világháború folyamán a repülőgép-hordozók[4] a csatahajók helyére léptek, mint főhadihajó, ugyanis a repülőgépei több száz kilométeres körzetében bármilyen ellenséges hadihajót, még a csatahajót is el tudják süllyeszteni. A háború folyamán kialakult tengeri csaták, többnyire légi-tengeri csatává alakultak át és a hordozókról felszálló bombázó-, zuhanóbombázó és torpedóvető repülőgépek döntötték el. Az 1950-es években megjelentek a szuper repülőgép-hordozók, amelyek folyamatosan növekedő méreteikkel (333 m-es hossz 93 000 tonnás legnagyobb vízkiszorítás), a 20. századra nagyobb pusztító erőt képviselnek, mint egy kisebb állam teljes légiereje. Az 1980-as években meghajtásukban a nukleáris reaktorokat kezdték el alkalmazni, ezzel gyakorlatilag korlátlanná vált a hatótávolságuk. Több változata alakult ki.

A hordozók egy része eleinte átalakított csatahajó, vagy csatacirkáló volt, a második világháborúban már kifejezetten erre a célra tervezett hajók jelentek meg. A háború után a britek kitalálták a szögben elfordított fedélzetet, így egyszerre lehetett fel- és leszállást végezni a fedélzeten. Szintén brit találmány volt a gőzkatapult, amivel a nagyobb tömegű sugárhajtóműves repülőgépeket is biztonságosan lehetett indítani. Amerikai találmány a fékező kötélzet a repülőgépek megállítására. Újabb brit találmány a leszállófény, amikkel a visszatérő repülőgépek pilótáinak könnyítik meg a leszállást. Az 1980-as években a britek alkalmazták a könnyű repülőgép-hordozóikon a sísáncot, így katapult nélkül is felszállhattak a repülőgépek, az oroszok is ezt a megoldást választották a saját hordozójukon, igaz a katapultot is megtartották.

A világ több haditengerészete is alkalmaz repülőgép-hordozókat[3]: az USA (Forrestal- és Nimitz osztály), Egyesült Királyság (Invicible osztály), Oroszország (Kijev osztály és az Admiral Kuznyecov), Franciaország (Clemenceau osztály), Olaszország (Giuseppe Garibaldi), Spanyolország (Principe de Asturias). A világ legnagyobb repülőgép-hordozói az USA haditengerészetének Nimitz osztályú repülőgép-hordozói. Az Egyesült Államokban folyamatosan vonják ki a hadrendből az elavuló félben levő egységeket. 2007-ben a USS John F. Kennedy-t, 2009-ben a USS Kitty Hawk-ot, majd 2015 körül pedig a USS Enterprise-t. Utóbbit az új osztály első egysége a USS Gerald R. Ford váltja le. Napjainkban már csak nukleáris meghajtású egységeket alkalmaz a US Navy.

A HMS Glory Colossus osztályú[3] brit könnyű repülőgép-hordozó 1951-ben Koreában. Az osztályból 16-ot rendeltek meg, ebből az első 8 utániak már Majestic osztályúak[3] lettek, kissé átalakítva a háború utáni nagyobb repülőgépekhez. 2001-ig szolgáltak.
USS Independence CVL-22 könnyű repülőgép-hordozó a San Francisco-i öbölben 1943. július 13-án.

Könnyű repülőgép-hordozó / CVL[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg azért jöttek létre, hogy a polgári hajóépítési szabványokhoz szokott brit hajógyárak is bekapcsolódhassanak a hordozóépítésbe, Amerikában pedig inkább hordozókra, mint (a már megkezdett) cirkálókra volt szükség. A nagyobb méretű (flotta-)repülőgép-hordozóknál valamivel kisebb méretű, páncélozatlan és kevesebb repülőgépet szállító hordozónak tervezték. A második világháborúban jelent meg, egyrészt a korai építésű hordozók utólagos megjelölésére, tekintve az egyre növekvő méreteket, hisz a kezdetekben átalakított hajók épültek hordozóknak. Az amerikaiak a háború alatt egy cirkáló osztály testének felhasználásával tervezték meg a jóval kisebb Independence osztályt[3][5] A háború után épült könnyű hordozók, már a hatalmas költségek miatt lettek kisebbek. Általában helyből felszálló repülőgépeket és helikoptereket vegyesen alkalmaznak. A katapultok helyett elterjedt a sísánc alkalmazása. Az amerikai hajók méretük miatt csak kísérő feladatot kaptak, míg a britek teljes értékű támadó egységekként kezelték sajátjaikat.

Kísérő repülőgép-hordozó / CVE[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A HMS Avenger (D14) kísérő repülőgép-hordozó úton, viharos tengeren. Figyeljük meg szokatlan álcázófestését a repfedélzeten. Hat Sea Hurricane IIC vadászgép is látható.

A második világháború alatt jelent meg ez a kategória. Az első Nagy-Britanniában készült egy a németektől zsákmányolt hűtőhajó átalakításával, de a legtöbbet Amerikában építették. Dzsip-hordozóknak, Baba lapostetejűeknek és Woolworth-hordozóknak (ez utóbbi mai közérthető megfelelője kb. a tescós hordozó lenne, mindkettő a maga korában ismert brit olcsócikk-áruházlánc után) becézték őket. Fontos feladatuk a konvojok kísérése és védelme volt tengeralattjárók és nagy hatótávolságú hajó-elleni repülőgépek ellen. Kereskedelmi tartály- vagy szállítóhajók átépítésével jöttek létre. A gyorsan és nagy mennyiségben gyártható kereskedelmi hajók modulos felépítése lehetővé tette, hogy gyorsan kielégítsék a flotta igényét nagy mennyiségű hajó megépítésére (Casablanca osztály[3] 34 db egység, Commencement Bay osztály[3] 19 egység). A sebesség, tekintve a kísért konvoj sebességére, csak másodlagos volt, így ezek a hajók a többi hordozótól jelentősen lassúbbak voltak.

Modernizált II. világháborús repülőgép-hordozók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikaiak a második világháború után nagy mennyiségű repülőgép-hordozót voltak kénytelenek alkalmazni tovább. Egy részüket különböző formában korszerűsítették, és tovább szolgálatban tartották, a többit fokozatosan leszerelték.

CVHE: kísérő helikopter-hordozó: a kísérő repülőgép-hordozók háború utáni alkalmazása, tekintve, hogy a nagy sebességű sugárhajtású repülőgépeket csak nagy nehézségekkel tudták volna kiszolgálni, a helikoptereknek viszont elegendő volt a hely. Általában a partraszállási feladatoknál segédkeztek szállító és támadó helikoptereikkel

CVU: többcélú repülőgép-hordozó: szintén a kísérő hordozók háború utáni felhasználásának egyik módja. Fedélzetén többnyire helikoptereket üzemeltettek, de a még üzemben tartott légcsavaros gépeket is, néha vegyesen, illetve, csak szállítási feladatokat is elláttak.

AKV: repülőgép-szállító (komphajó): a kísérő hordozók újabb felhasználása, bár erre a célra bármilyen leselejtezés előtt álló hajót alkalmasnak találtak. A hajók feladata a repülőgépek szállítása volt a fedélzetükön és a hangáraikban, a bázisukra ill. szolgálati helyükre.

CVS: segéd repülőgép-hordozó: háború folyamán épített nagyobb hordozók modernizálása, különleges feladatra. A második világháborúban kulcsfontosságú szerepet betöltő amerikai Essex osztály[3] több egysége került átalakításra, tengeralattjáró vadászatra. Repülőgépeinek és helikoptereinek fő feladata a szovjet tengeralattjárók felkutatása és megsemmisítése, mielőtt elérnék az amerikai flottaköteléket. Ahogy a hajók kiöregedtek ill. a szuperhordozók megjelentek, ez a kategória megszűnt.

CVA: támadó repülőgép-hordozó: a háború végén épített Midway osztály[3], ill. az új építésű szuperhordozók megjelölése volt, amíg a CVS kategória létezett. Fő feladatuk az előzőtől eltérően a csapásmérés, bombázóival és vadászbombázóival. A későbbiekben ez a kategória megszűnt, helyette az egyszerű repülőgép-hordozó megjelölést használják. A hajók méretéből adódóan lehetséges lett mindkét feladat egy hajón belüli végrehajtása.

Egy F/A-18 landolása (video)

Helikopter-hordozó hadihajó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A spanyol ferroli hajógyárban épült Chakri Naruebet 183m hosszú thai helikopter-hordozó[3]. Az eredeti hajóról (rövid nekifutást igénylő) V/STOL-repülőgépek is fel tudtak szállni, látszik a sísánc a hajó elején

A második világháború után kifejlesztett hadihajó típus. Több helikopter kiszolgálására alkalmas fedélzettel és hangárral épített hajó. Alkalmaztak II. világháborús hajókat is erre a célra, de mára már kifejezetten e célra tervezet hajók épültek, lényegében a könnyű repülőgép-hordozók továbbélésének egyik változata. Helikopterei deszant feladatok végrehajtására ill. egyéb más feladatokra is alkalmasak. LPH (angol: Landing Platform Helicopter), helikopteres partraszállító.

Amerikai repülőgép-hordozó jelzések[6][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • CV: repülőgép-hordozó
  • CVS: segéd repülőgép-hordozó
  • CVA: támadó (flotta) repülőgép-hordozó
  • CVN: nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó
  • CVAN: nukleáris meghajtású támadó repülőgép-hordozó

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Amerikai Anyahajók/Repülőgép-hordozók (magyar nyelven)
  2. Amerikai hajók (magyar nyelven)
  3. ^ a b c d e f g h i j Hadihajó-típusok (magyar nyelven)
  4. Repülőgép-hordozó (magyar nyelven)
  5. Independence osztály (angol nyelven)
  6. Amerikai repülőgép-hordozó jelzések (angol nyelven)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Repülőgép-hordozó témájú médiaállományokat.